Ngawang Sandrol beszámolójának szövege, amelyet a Kongresszus Emberi Jogi Bizottsága elõtt tartott „A nõk szerepe a tibeti szabadságmozgalomban” címmel

2003. október 31.

Köszönöm a lehetõséget, hogy részt vehetek ezen a megbeszélésen, melynek témája „A nõk szerepe a tibeti szabadságmozgalomban”. Megtiszteltetés, hogy gondolataimat megoszthatom az Egyesült Államok Kongresszusának tagjaival és tisztviselõivel.

A tibeti szabadságmozgalom a népünkért és népünk azon jogaiért folytatott küzdelem, hogy identitásunkat, vallásunkat és kultúránkat megõrizzük és elõmozdítsuk. A kommunista kínai inváziót és Tibet megszállását követõen népünk hõsiesen próbálta megakadályozni országunk, vallásunk és kulturális örökségünk elpusztítását. A tibeti asszonyok kiemelkedõ szerepet játszottak ebben a küzdelemben, és ez napjainkban is így van.

Ha megnézzük Tibet modernkori történelmét, a tibeti asszonyok, mint Ama Adhe (egy világi asszony), Ani Pachen és Ani Kunsang (szerzetesnõk) a kínai kommunista mészárlás elleni küzdelem vezéralakjai lettek a saját területükön. Vállvetve küzdöttek a tibeti férfiakkal.

Napjainkban a tibeti asszonyok mind Tibetben, mind az emigrációban fontos szerepet játszanak a tibeti nép jogainak visszaállítása érdekében tett erõfeszítésekben. A Tibeti Nõk Egyesülete, melynek központja Dharamsalában, az Emigráns Tibeti Kormány székhelyén van, a tibeti nõk 1959-ben, Tibetben elindított mozgalmának utóda.

A közelmúltban a tibeti politikai küzdelemben Tibeten belül résztvevõ nõk többsége szerzetesnõ volt. Nemcsak azért, mert felszentelésük után elszakadnak a családjuktól, és így aktívabb szerepet játszhatnak, hanem azért is, mert a kínai hatóságok megpróbálják elpusztítani azt, ami nemcsak a szerzetesnõknek, hanem minden tibetinek a legdrágább kincse: a hitünket.

A magam részérõl azért vettem részt már tizenegy éves koromtól a kínai hatóságok elleni demonstrációkban, mert tiltakozni akartam az ellen, hogy a kínaiak megkísérlik megfosztani a tibetieket alapvetõ jogaiktól, így a vallásszabadságtól. Továbbá felháborított, ahogy a kínai hatóságok becsmérelték szellemi és politikai vezetõnket, Õszentségét, a Dalai Lámát. Ezt egy tibeti sem nézheti tétlenül. Letartóztatásom után különbözõ vádakkal, összesen tizenkét évet töltöttem a rettegett Drapchi börtönben, Lhászában.

Összefogtam sok más szerzetesnõvel, akik szintén megszenvedték a bebörtönzést és a kínzásokat. Sokan közülük életüket vesztették a börtönkörülmények következtében. Azok, akik elég szerencsések voltak, hogy elkerüljék a halált a börtönben, szinte élõhalottakká váltak. Még mindig a börtönben senyvednek, mikor már rég szabadon kellett volna engedni õket.

Szerencsém volt, hogy a nemzetközi közösség, beleértve az Egyesült Államok Kongresszusát és kormányát, következetesen újból és újból felvette az ügyemet a kínai vezetésnek. Õszentsége, a Dalai Láma, a tibeti vezetõk és az amerikai vezetõk aktív közremûködésének hála, ma élvezhetem a szabadságot. Amíg én ennek a szabadságnak örvendek, továbbra sem feledkezem el tibeti testvéreim, különösen a bebörtönzöttek szenvedéseirõl. Ezért most szeretném megragadni az alkalmat, hogy sürgessem az Egyesült Államok kormányát, hogy tegyen meg minden tõle telhetõt, annak érdekében, hogy azok a tibetiek, akik fogságban raboskodnak és kínozásokon mennek keresztül pusztán azért, mert politikai jogaikat gyakorolták, ismét szabadok lehessenek.

Addig is mindent megteszek, hogy helyzetükre felhívjam a figyelmet. Az Egyesült Államokba érkezésem után tájékoztattak arról, hogy Kínai Népköztársaság alkotmányának mely szabályai és elõírásai garantálják a Kínában élõk jogait, beleértve az elítéltekét is. Meglepett, amikor megtudtam, hogy a jelenleg Kínában érvényes elnyomórendszer ellenére, biztosítani kellett volna a jogaimat, beleértve az igazságszolgáltatáshoz és a szabad tárgyaláshoz való jogot. Nekem és a fogolytársaimnak nemcsak, hogy nem biztosították ezeket a jogokat, de nem is tájékoztattak minket arról, hogy ilyen jogaink vannak. Ezért most megpróbálok jártasságot szerezni a kínai jogban, hogy jobb szószólója lehessek a tibeti politikai foglyoknak.

Végül szeretném megköszönni az Egyesült Államok Kongresszusának a segítséget, hogy a közfigyelmet tibeti kérdésre irányítja, és azt a támogatást, amit Õszentségének, a Dalai Lámának nyújt, hogy igazságos megoldás születhessen Tibet ügyében. Kérem, hogy támogassák továbbra is a tibeti népet abban, hogy visszanyerhesse szabadságát és a saját földjén élhessen méltósággal és megbecsülésben.

Tashi Delek

További cikkek:

• Al Santoli és Mahlet Getachew riportja (2003 áprilisa)
• Újságcikk (2003. március 28.)
• Ngawang Sangdrol nyilatkozata (2003. április 9.)
• Ngawang Sangdrol tanúskodik az emberi jogok vonatkozásában az Egyesült Államok Kongresszusa elõtt (2004. március 10.)
• Ngawang Sangdrolt, az ismert tibeti politikai foglyot szabadlábra helyezték a Bush – Jiang találkozó elõtt (2002. október 17.)
• Újságcikk (2003. június 29.)
• Ngawang Sangdrol nyilatkozatot tett a Kongresszusi Emberi Jogi Meghallgatás keretében (2003. május 1.)
• Ngawang Sangdrol tájékoztatja a Kongresszust a tibeti politikai foglyok helyzetérõl (2003. október 31.)
• Ngawang Sandrol beszámolójának szövege, amelyet a Kongresszus Emberi Jogi Bizottsága elõtt tartott „A nõk szerepe a tibeti szabadságmozgalomban” címmel (2003. október 31.)
• Ngawang Sangdrol Interjú az Egyesült Államok Országos Közszolgálati Rádióján (2003. április 3.)