Szép Új Világ - Tibet-Ujgur-két jó barát

2013. május 31./TibetPress

Az Ujgur Világkongresszus Ifjúsági Tagozata három napos nemzetközi találkozót hirdetett meg 2013. május 31-től Budapestre, a Magyarok Házába. A találkozó szégyenteljes okok miatt elmaradt, ugyanis a magyar rendőrség a tűzoltósággal és katasztrófavédelemmel karöltve felsőbb utasításra ellehetetlenítette az esemény megtartását. A történtek megértéséhez tudni kell, hogy az ujgurok és országuk masszív kínai uralom alatt élnek a múlt század ötvenes éveitől. A gyökerek messzebbre nyúlnak.  Az ujgurokat a magyarok rokonaiként tartja számon számos kutató, többek között Kőrösi Csoma Sándor, aki azt tervezte, hogy a helyszínen, vagyis az ujguroknál  keresi meg a magyarok őshazáját. Az ujgurok a magyarokra testvér népként tekintenek, és ez különös jelentőséggel bír a tegnapi eseményekkel kapcsolatban. Kína számára az ujgurok bekebelezése létfontosságú szándék, talán még a tibetiek fölötti uralomnál is fontosabb.

Tibet és Ujguria adja ki a jelenlegi nagy kínai birodalom több mint egyharmadát, így gazdaságilag, de legfőképpen stratégiailag a birodalom szempontjából megkérdőjelezhetetlen a két ország feletti uralom fontossága számukra. Az ujgur ellenállás megtörése a kínai betolakodók számára még nehezebb feladat, mint az autonómiát követelő és a Dalai Láma által vezetett erőszakmentes tibeti ellenállás. Az ujgurok népessége jóval nagyobb, mint a tibetiek lélekszáma, és figyelembe véve iszlám kulturális hátterüket, módszereik is eltérnek buddhista szomszédjuktól. Szinte megtörhetetlenek. Az elmúlt évtizedekben több mint kétmillió ujgurt öltek meg a kínai hatóságok annak érdekében, hogy az anyaországhoz „csalogassák” ezt a mindig is független népet.

Az Ujgur Világkongresszus találkozója a tegnapi nappal kezdődött volna a Magyarok Házában, amikor is  ujgur és magyar fiatalok közös kulturális eseményen és táncházon vettek volna részt. Az esemény célja az volt, hogy a magyar és az ujgur zenei- és énekhagyomány közös vonásait megerősítsék a résztvevők, valamint további ismerkedésre is lehetőség nyílt volna.

A pénteki napra nyilvános sajtótalálkozót terveztek a szervezők, ahol nyilván az ujgurok helyzete is szóba került volna. Szombaton  nyilvános eszmecserét szervezetek az ujgurok. Az esemény fővédnöke Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, aki egyben helyet is adott a fontos és érdekes eseménysorozatnak. Pénteken az események gyorsan zajlottak, ugyanis a budai háromcsillagos Attila Hotelben megszállt tucatnyi ujgur vendéget meglepetésként érte a rendőrség megjelenése igazoltatás indokával. A papírok teljesen rendben voltak, és valószínűleg eme elégtelen eredmény miatt rövid időn belül a hotelben termett  a tűzoltóság és a katasztrófavédelem is, és szinte azonnal tűzvédelmi hiányosságokra hivatkozva bezáratta a jó nevű szállodát. Így a vendégeknek azonnal el kellett hagyniuk regisztrált szálláshelyüket. Estére a Magyarok Háza helyet kínált keleti rokonainknak, bár ilyen szokatlan előzménnyel már láthatóak voltak a sötét fellegek az esti találkozó felett. Még ezen a napon délután a budapesti találkozó főszereplőjének, az Ujgur Világkongresszus Ifjúsági Tagozata elnökének autóját a rendőrség? a TEK? vagy a BÁH? emberei feltartóztatták, majd Hamid-ot tiltakozása ellenére a Budafoki úti BÁH központba szállították ellenőrzés céljából. Ümit Hamid egyébként Németországban él és belépése Magyarországra teljesen jogszerű volt, valamint szükséges okmányai is rendben voltak. Az elnökről ezek után hosszú órákig semmit sem lehetett tudni, és még a rendőrég is azt a hivatalos információt adta ki, hogy nem tud az eseményről. Patrubány Mikós személyesen érdeklődött az országos rendőrfőkapitánynál valamit a készenléti rendőrség parancsnokánál a történtekről, de egyikőjük sem tudott az ügyről.

A szombat este 6 órára meghirdetett kulturális találkozó egyelőre elnök nélkül, még így is megrendezésre került volna, ha fél hatkor újból meg nem jelenik a tűzoltóság és a katasztrófavédelem rendőrökkel karöltve a Magyarok Házánal azzal az ellentmondást nem tűrő magyarázattal, hogy bombariadót jelentettek az épületre. A benn lévő magyarokat, ujgurokat, vendégeket és rendezőket kitessékelték, majd megkezdődött a helyiségek átvizsgálása. A kiparancsolt, hozzávetőlegesen százfőnyi résztvevő az utcáról figyelte az eseményeket körülbelül két órán keresztül, amikor megérkezett Ümit Hamid azzal a lesújtó hírrel, hogy két órán belül el kell hagynia az országot, vagyis kiutasították, mert jelenléte veszélyes Magyarország számára. Ezt követően hamarosan Hamid valamint az ujgur küldöttek a Keleti Pályaudvarra mentek, ahonnan Ausztria felé vették kényszeredett irányukat. A későbbiekben a hatóságok bezáratták a Magyarok Házát tűzvédelmi hiányosságokra hivatkozva.

Az események nagyon átlátszóak, és sajnos a konklúzió is jól megfogalmazható. Mivel a kínaiakat mind a tibeti, mind az ujgur autonóm vagy függetlenségi törekvések nagyon érzékenyen érintik, ezért a kínai politika mindenre képes, hogy a világ közvéleménye elől minél jobban eltakarja, lehazudja az igazságot, vagyis a megmozdulásokat, legyenek azok békések vagy haragosak vagy esetleg kulturális rendezvények.

A számottevő nyugati hatalmak akarva-akaratlan asszisztálnak a kínai törekvésekhez. Nyugaton a „ki mer ujjat húzni a kínaiakkal?” látszólagos kifogás, mert itt valójában a világ tortájának újraszeletelése folyik (nem csak itt) és szinte minden lépés ismert és levajazott a világ másik fele előtt. A nyugati demokráciák híres emberjogi elvárásai egyáltalán nem vonatkoznak sem az ujgurokra sem a tibetiekre és még sok más országra és népre sem. Az adok-veszek alkuban országok és népek sorvadnak el és ezen még Őszentsége a Dalai Láma baráti fogadtatásai sem tudnak segíteni Obamától Orbánig. Vele hitelesen lehet mutatkozni és tiszteletreméltó szentséges példáján keresztül lehet az erőszakmentességre hivatkozni, azt sugallni és azzal egyben visszaélni.

A politikailag és katonailag  nem annyira jelentős országok esetében, mint például Magyarország, más a helyzet. Ezeket a szerencsétlen régiókat egyszerűen megzsarolják régi kínai barátaink. Politikai és gazdasági fenyegetések kereszttúzében és persze a kínai gazdasági segítség és az azt követő kilábalás reményében ezek a kisebb országok függetlenségüket, erkölcsi normáikat teljesen feladva úgy táncolnak, ahogy most éppen a kínai Nagy Testvér fütyül. Ezeket a tényeket sajnos nem gyengítik, hanem inkább erősítik az olyan megállapodások, amiket például Balog Zoltán miniszter kötött egy államközi  látogatás alkalmával 2013. május 15-én Pekingben egy Magyar-Kínai Kulturális Együttműködés keretén belül. Ez pont az ujgurokról is szól.

Jó példa erre a 2004-es Hu Csin-tao látogatás Budapesten. Ugyan a Tibetet Segítő Társaság és sok más Tibet-védő demonstrációra való igényét a rendőrség nem akadályozta meg, de a népes kínai delegáció  éppen érkező repülőjéről a han biztonságiak már jelezték, hogy semmilyen tibeti zászlót és tiltakozót nem akar látni Kína főembere. Így történhetett, hogy büntetlenül a demonstrálóknak rontott  a Budapesti Kínai Népköztársaság Nagykövetségének  akkori  katonai attaséja, valamint az, hogy a rendőrség a kormányőrséggel karöltve BKV trolibuszokat és autóbuszokat rendelt a tüntetők elé, hogy vizuálisan semmiképpen ne lehessen látni a vörös posztónak számító Tibet zászlót és a szépszámú Tibet-szimpatizánst.

Egy másik jelentős példa a sok közül, ami erősen emlékeztet a tegnapi ujgur-eseményekre tavaly előtt történt és Ven Csia-pao kínai miniszterelnök magyarországi látogatása során történt. A látogatás másnapján, szombaton a BÁH  behívatta a Magyarországon élő tibeti menekülteket ellenőrzés indokával. A szinte egész nap megvárakoztatott tibetiek végül a késő délutáni órákban kerültek az illetékes elé, aki az irataik átnézése után azonnal elengedte őket. Természetesen így semmilyen legális módon nem tiltakozhattak a kínai delegáció előtt. Ehhez hasonló és még súlyosabb esetek tucat számra történtek Tibet-tüntetések során Budapesten az elmúlt években. Ezt az esetet egyébként bíróság fogja tárgyalni júliusban.

A harmadik szívszorító esemény 2008-ban történt, amikor Jia Csing-lin, magas rangú kínai vezető látogatásakor spontán megmozdulás során Tibetet támogató személyek Tibet zászlót emeltek a magasba, Free Tibet szlogent kiabálva a kínai vendég érkezésekor a Kecskeméti utcában, az ELTE  Jogi Kar előtt. Ekkor a rendőrök hátracsavart kézzel és hátrahúzott hajjal, brutálisan vezették el a Tibetet Segítő Társaság elnökét a helyszínről. Az ügyből bírósági tárgyalás lett, ahol a rendőrséget elmarasztalták és kártérítés megfizetésére kötelezték. Az ember erre csak tényleg egyet tud mondani: érdekes, erre van pénz.

Végre mondjuk ki: a magyar rendőrség a rendszerváltás után, mára teljesen hiteltelenné vált. Átitatja a politika minden mérge és Machiavelli intrikája. Már nemcsak a belpolitika játékszere, hanem a külföld, jelen esetben Kína kényének-kedvének betöltője is. Szabad, demokratikus, független országról beszélünk és annak rendőrségéről.  Egy ország rendőrsége, akinek a polgárok védelme és érdekvédelme az egyik fő feladata, bizonyos érzékeny esetekben folyamatosan hazudik, félrevezeti a közvéleményt valamint a parlamenti képviselőket is.

A Tibetet Segítő Társaságnak volt szerencséje részt venni egy belügyminisztériumi beszámolón a képviselőházban, ahol Pintér Sándor belügyminisztert kérdezték a képviselők. Szánalmas és egyben szomorú volt nézni, ahogy a belügyminiszter valótlant állít a tibeti demonstráció esetében és minden átlátszó és nevetséges trükköt bevet az igazság elferdítése érdekében. Az akciók során, felsőbb utasításra a legfőbb belügyi szerv nem mérlegel, még a jogot sem követi, nemhogy az igazságot, az erkölcstől meg igen messze van. A rendőrséget nem érdekli, hogy fizetni fog, ha egyáltalán van valakinek energiája, bátorsága és igazságérzete bíróságig végigvinni az ügyet. A rendőrségnek egy a lényeg, hogy ott a helyszínen mindenképpen megakadályozza a cselekvést, még annak ellenére is, ha az teljesen törvényes, mi több jogszerű. Amíg egy ország erőszakszerve nem tud/nem akar politikamentesen működni, addig még ez az ütött kopott demokráciának nevezett tákolmány sem fog soha megvalósulni.  A remény- és bizalommal teli jövő érdekében álljon itt ez a történet: a Ven Csia-pao látogatás során a sorozatos rendőrségi törvénytelenségeket és túlkapásokat követően az egyik menekült lakásán a késő esti órákban megjelent egy rendőr, civil ruhában. Őszintén bocsánatot kért a tibetitől a történtekért, elmondta, hogy parancsra tette, de egyáltalán nem értett egyet vele. Majd átnyújtott az elámult menekültnek egy verset: Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról.
Free Tibet, Free Ujgur

Dordzse/TibetPress