WikiLeaks: rettegnek Irántól az arab monarchiák - Kiderült: katonai csapást mérnének az országra

2010. december 8./Kitekintő.hu/TibetPress

A WikiLeaks által nyilvánosságra hozott amerikai diplomáciai üzenetek alapján kijelenthető, hogy a közel-keleti államok többsége szerint Irán atombomba előállítására törekszik és hatalmi ambíciói az egész térséget fenyegetik. Több arab vezető szerint a térség fő veszélyforrása az iráni forradalmi politikai ideológia agresszív exportálása, amely terrorista és radikális muszlim csoportok támogatásával kihívást intéz a térség mérsékelt rendszereivel szemben.

Az elmúlt héten számos vélemény megjelent arról, hogy milyen hatása lesz a WikiLeaks-botránynak a nemzetközi kapcsolatok jövőjére. Egy dolog azonban biztos: sokkal nehezebb lesz bárkinek is letagadnia, hogy az iráni rezsimet a legtöbb szomszédja destabilizáló tényezőnek tartja a térségben. Azt eddig is mindenki tudhatta, hogy a perzsa állam nagyhatalmi ambíciói miatt nyugtalanok a szomszédjai, különösen az Perzsa-öböl menti monarchiák, azonban az amerikai diplomatáknak és egyéb közszereplőknek címzett „segélykiáltások" még azokat is meglepték a nyugati világban, akik különben tisztában voltak a helyzet súlyosságával.

A kiszivárgott diplomáciai üzeneteket elemezve a perzsa állam által jelentett fenyegetés három módon jelenik meg a régióban. Hosszú távon a legnagyobb problémát az iráni nukleáris program jelenti, amelyről a jelentések szerint a közel-keleti térség szinte összes állama és a nagyhatalmak is meg vannak győződve, hogy nem csupán békés természetű, hanem Irán atomfegyver megszerzésére törekszik. A dinamikusan fejlődő ballisztikus rakétaarzenáljával párosulva (amelynek egyes elemei Észak-Koreából származnak) ez közvetlen fenyegetést jelentene államok egyre bővülő körére, ahogy növekszik a nukleáris robbanófejet hordozó fegyverek hatótávolsága.

A második típusú veszélyt az iráni teokratikus rendszer ideológiája jelenti, amelynek aktív exportálása aláássa a környező szunnita és mérsékelt muszlim államok politikai rendszereit. Ezt láthatjuk a Hezbollah kapcsán Libanonban is, de a leginkább veszélyeztetett államok az öböl-menti monarchiák autokrata rezsimjei, ahol ráadásul jelentős, az iráni befolyásra fogékony síita népesség él. Ehhez kapcsolódik a harmadik fenyegetés, ami a terrorista és egyéb radikális iszlamista csoportok támogatása, gondolhatunk itt az Iráni Forradalmi Gárda al-Kudsz egységeire, amelyek a Hezbollah kiképzésében vettek részt, de fegyverekkel és pénzzel Irán számos „láthatatlan háborút" vív a térségben, jó példák az iraki és jemeni felkelő csoportok támogatása. A következőkben országokra lebontva láthatunk néhány megnyilvánulást, hogy mennyire rettegnek bizonyos arab, illetve egyéb muszlim államok az egyre növekvő iráni befolyástól.

A legerősebb kirohanást Abdullah szaúdi király intézte két éve az irániak ellen, amikor felszólította David Petraeus amerikai tábornokot, hogy „vágják le a kígyó fejét", tehát az Egyesült Államok katonai beavatkozással akadályozza meg, hogy a perzsa állam atombombához jusson. Szaúd-Arábia Irán egyik legkomolyabb regionális vetélytársa, azonban egyedül nem képes felvenni vele a harcot. A király 2009 márciusában azt is kifejtette, hogy Irán a régió minden problémájának kiindulópontja, hiszen a Hezbollah-hoz hasonló radikális csoportok felállítását támogatja a térségben illetve az afrikai muszlimok között is. Az iráni síita forradalom exportálását Szaúd-Arábia a legnagyobb fenyegetések között tartja számon, ráadásul egy esetleges háborúban az Arab-félsziget legnagyobb részét uraló monarchiára komoly veszélyt jelent az iráni felbujtásra fellázadó síita állampolgárok, akik a legnagyobb olajmezők körül élnek, így egy fegyveres felkelés bénító hatású lenne a királyságra.

Még komolyabb félelmei vannak a kisebb öböl-menti monarchiáknak, hiszen sokkal kevesebb lehetőségük van az önvédelemre, mint a huszonhétmilliós Szaúd-Arábiának. Bahrein vezetése ugyancsak katonai csapást sürgetett tavaly, mivel Hamad király szerint „az [iráni] atomprogram folytatásának megengedése nagyobb veszéllyel jár, mint az annak megállításából eredő kockázat". A földrajzi közelség miatt a legtöbb öböl-menti állam tart egy fegyveres összecsapástól és nyilvánosan igyekeznek nem provokálni Iránt, amelynek területi ambíciói a Perzsa-öböl szinte összes államát érintik és több szigetet jelenleg is megszállva tart. A WikiLeaks-botrány nehéz helyzet elé állítja az Egyesült Arab Emirátusok, Bahrein és Kuvait diplomatáit, mivel helyre kell állítaniuk az Egyesült Államokkal meglévő kimondott-kimondatlan szövetségük és az Iránhoz fűzött kapcsolataik kényes egyensúlyát, amely most az előbbi irányába billent el.

Talán a legmeglepőbb fejlemény az egyre hűvösebb azeri-iráni viszony napvilágra kerülése, amelyet egyelőre jól titkolnak a felek. Azerbajdzsán elnöke szerint Irán azeri nyelvű adásaival provokálja az észak-nyugati, hasonlóan síita többségű szomszédját és igyekszik saját érdekeinek megfelelően befolyásolni a lakosságát. Emellett a perzsa állam különböző radikális iszlamista csoportokat is támogat Azerbajdzsánban. A két állam viszonyában meghatározó momentum, hogy Irán lakosságának közel egynegyede azeri, éppen ezért az etnikai konfrontáció kirobbantása egy komoly ütőkártya a perzsa állam ellenfeleinek kezében. Az azeri anyaállam eltérítése nyugati szövetségeseitől ezért is fontos Irán számára.

A közel-keleti régió két állama nem osztja a többiek aggodalmát az iráni atomprogrammal kapcsolatban. Az egyik ilyen ország Szíria, Asszad elnök úgy érvelt, hogy „az iráni atombomba nem jelentene elrettentő erőt, mivel Irán azt nem dobná le Izraelre, hiszen az sok palesztin áldozattal járna". Nem valószínű, hogy ez az érvelés megnyugtatja a zsidó állam vezetőit, ráadásul az egyre újabb ballisztikus rakétákkal, amelyeket Irán fokozatosan rendszerbe állít, a célpont lassan bármelyik európai nagyváros is lehet. A másik látszólag szkeptikus állam Libanon, amelynek miniszterelnöke jelenleg nem győzi megnyugtatni Szíriát és Iránt, hogy nem fog kihívást intézni az országának déli részét uralma alatt tartó síita Hezbollah ellen, amely minden bizonnyal egyben apja meggyilkolásáért is felelős és folyamatos fenyegetés alatt tartja a többi libanoni vallási csoportot. Nem véletlen, hogy a libanoni vezetés pisszenni sem mer a vitatott atomprogram kapcsán.

Az iráni vezetés természetesen nem fogadja el a jelentéseket, amerikai és izraeli összeesküvést látnak a botrány hátterében. Valószínűleg arculcsapásként érték őket a segélykiáltások és megmutatták mennyire elszigetelt a perzsa állam. Ez azonban önmagában nem fogja megakadályozni, hogy Irán folytassa a radikális és szakadár muszlim fegyveres csoportok támogatását. A legnagyobb veszély, amelytől az arab államok rettegnek, az iráni nukleáris ernyő alatt felbátorodó terrorista csoportok, amelyeket így is csak nagy nehézségek árán sikerül kordában tartani. Ez a befolyás pedig a kiszivárgott jelentések szerint Afrikában is egyre erősebb, tehát nem csupán közel-keleti krízisről van szó.

Az iráni nukleáris program átláthatóvá tétele így nem csak a nagyhatalmak és Izrael, hanem a régió összes államának érdeke, elsősorban békés eszközökkel, azonban a WikiLeaks-nek köszönhetően kiszivárgott információk alapján úgy látszik, több arab vezető nem riad meg a katonai megoldástól sem, ha nem marad már más opció.