Vita a sztyeppei leletekről

2012. június 13./Barikád.hu/TibetPress

http://www.barikad.hu/vita_a_sztyeppei_leletekrol-20120613#.T9l9DYL_ZpE.email

Szkíta és hun őseink örökségét már sok ókori és modern nép sajátította ki, ezért nem csoda, ha a késő ókori, szkítákhoz köthető régészeti leletek hovatartozásáról ma is vitakoznak német, orosz és ukrán régészek.

A politika mindig is beleszólt és beleszól a tudományos irányvonalba, ezt mi saját bőrünkön érezhetjük, hiszen a Habsburg titkosügynökök révén ránk erőltették a „finnugor” elméletet, amiről hiába bizonyosodott be, hogy tudományosan megalapozatlan, a Magyar Tudományos Akadémia illetékesei még mindig ragaszkodnak ehhez a dogmához.

Vita egy lelet körül
A gótok kulturális nagyságáról szóló elmélettel mi is szembesülhetünk, ha fel akarjuk tárni hun őseink hazai kincseit. A hazai régészek nem akarnak tudni Attiláról, viszont a gótokról olyanokat is oktatnak, aminek nagy része nem állja meg a helyét.

Kevésbé ismert az, hogy a gótok nagyszerűségének ábrándját még a svédek kezdték el kialakítani, akik a déli, orosz terjeszkedésüket akarták ezzel igazolni. Még maga a svéd király rendelte el a „goticizmust” és elkezdte hirdetni, hogy a barbár népek tengerében ők, a gótok és a germánok voltak azok, akik világosságot gyújtottak és kultúrát vittek.

A 19. század végén meginduló régészeti ásatásoknál bizonyítékokat is kerestek állításukat alátámasztására, de a legtöbb kincsben csak gótokat láttak, fel sem merült bennük az, hogy egy régi, nagy műveltség emlékei is lehetnek. Már a cári Oroszországban folyó ásatások után vita alakult ki arról, hogy az előkerült késő ókori leletek vajon kié lehetnek. Az orosz szakemberek azokat egyből szlávnak bélyegezték, akik még akkor nem is léteztek. A keleti terjeszkedésben, valamint a németek kulturális expanziójában érdekelt régészek a késő-antik leletanyagot egyértelműen germánnak vélték. A két tábor között azóta is nagy vita folyik arról, hogy kik is uralták a kelet-európai síkságot a Kr. u. 2-5. század között.

Egy feltárt telep nyomában
Vikentij Kvojka 1899-1901 között ásatást végzett Kijev környékén, Csernyakiv falu mellett és olyan önálló régészeti kultúrát fedezett fel, melyet egyedi jellege miatt csernyakiv kultúrának nevezik, illetve hozzárendelték az erdélyi részeken feltárt és vele rokonságban álló marosszentannai kultúrát.

A kutató mindjárt korai-szláv településnek azonosította, szerinte a szlávok ősei a Dnyeper-régióban éltek és mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak. A német régészek szinte azonnal felfigyeltek erre a különleges leletre és ki akarták sajátítani. Gusztaf Kossinna a 20. század elején saját szája íze szerint kezdte el értékelni a leleteket, és úgy vélte, hogy a Dnyepernél találtak a skandináv népek és az indo-germánok kulturális fölényét igazolják. Ezt az elméletet továbbfejlesztették és később a nemzetszocialista Németországban is ez az elmélet maradt érvényben. Nagyon különös, hogy a náci eszmék ellen folyamatosan fellépő és tiltakozó történészeinket és jogvédőinket a mai napig nem zavarja, hogy ezt az elméletet hirdeti a magyar régészek többsége, akik a gótok kulturáltságát oktatják az egyetemeken.

Szláv vonások
A két világháború között viszonylag csendes időszak volt a régészek számára, sőt az orosz és német régészek a Molotov-Ribbentrop egyezményhez hasonlóan fegyverszünetet kötöttek a csernjakivi kultúra eredetét illetően. Amikor azonban Hitler megtámadta a Szovjetuniót, a németek ásatásokat végeztek a megszállt területeken, hogy újabb „germán” civilizációs emlékeket találjanak. A második világháború után régészek és történészek serege állt neki, hogy átértékeljék a régi elméleteket. A németeknél megmaradt a gót szemlélet, az oroszoknál viszont jelentős változás történt. Még az 1950-es évek a szlavizálás jegyében telt, majd 1964-ben az ukrán Mihajlo Brajcsevszki megjelentette művét a szláv állam forrásánál címmel, ahol vitatta, hogy a csernjakiv kultúra valamely előszláv népé lett volna, ugyanő elvetette a germán eredetet is, úgy vélte, hogy kevert népességről van szó, akik között élhettek a fent említettek, de szarmaták és dákok is nyomot hagytak ott.  

Legújabb eredmények
A mai ukrán és az orosz kutatók közül sokan vélik úgy, hogy a szentannai és a csernjakivi kultúra többféle népnek az elegyéből állt össze, akik a 2-5. század között Kelet-Európát nagy részét uralták. V. Szedov és James Mallory úgy vélték, hogy a helyi szkíta és szarmata népességre telepedtek rá gótok, akik egy különleges és sajátos műveltséget alkottak. Ezek egy részét a gótok nyugatra is elvitték, de az ott maradó szarmata-hun népesség még hosszú ideig megőrizte saját hagyományukból fakadó tárgyakat és eszközöket.