Vilégvége minden napra

2010. június 22./barikád.hu/TibetPress

Nagy kereskedelmi televízióink jóvoltából folyamatos szemtanúi lehetünk a bulvármédia által folytatott népbutításnak. A gondolkodásról való leszoktatás, az igénytelenség iránti igény felkeltése a nézőkben, napjainkra kötelező feladata lett a legnézettebb kereskedelmi televíziók műsorkészítőinek. A szenzációhajhász szemlélet egyre elterjedtebb – a valóságot végletesen eltorzító – termékeivel már a tudományos ismeretterjesztés legtekintélyesebb médiumaiban is mind gyakrabban találkozhatunk.

Például a National Geographic Channel műsoraiban is naponta láthatunk olyan filmeket, amelyek a tudományos elméletek egyoldalú ismertetésével, az ellenérveket figyelmen kívül hagyó bemutatásával igyekeznek megalapozatlan félelmeket kelteni a nézőkben. Bizonyára abból az üzleti érdekből kiindulva, hogy a világvége közeli eljövetelével való riogatás növeli a nézettséget, emeli a reklámbevételeket.

Katasztrófák persze mindig is voltak és lesznek, és tény, hogy a jelenleg zajló globális felmelegedésnek már néhány évtizeden belül is olyan következményei lehetnek, amik akár ember milliárdoknak változtathatják meg rendkívül kedvezőtlen módon az életfeltételeit. Ám ezért sem kéne nyilvánosságot biztosítani a megalapozatlan, bár nyilvánvalóan sok nézőt vonzó ijesztgetésnek.

A nagy folyamok kiszáradásának emlegetésétől a világegyetem megsemmisüléséig számos ismeretterjesztőnek álcázott filmben találkozhatunk olyan katasztrófahelyzetekkel, amiknek meglehetősen csekély a realitása. Többek között a Gangesz és a Rajna kapcsán is elhangzott a National Geographic műsoraiban, hogy néhány évtizeden belül elképzelhető ezeknek a folyamoknak az erőteljes apadása, esetleg kiszáradása, ami alapjaiban borítaná fel az ott élő emberek megszokott életvitelét. A százmilliók számára valóban tragikus jóslatot azzal az érvvel támasztották alá, hogy mindkét folyamnak egy-egy erőteljesen olvadó, rövidesen valószínűleg teljesen eltűnő gleccser a forrása.

Csakhogy ennek a jövőképnek a megfogalmazói elfelejtették közölni az NGC nézőivel, hogy egy folyam sok ezer forrásból táplálkozik. Tehát a legnagyobb folyóvizek négyzetkilométerek százezreiről vagy millióiról gyűjtik be vízkészletüket. Így egyetlen forrás elapadásának – legyen az akár a folyam hivatalosan nyilvántartott eredetének a helye – jóformán semmi jelentősége nincs. Egy nagy folyó kiszáradásához földrésznyi területek vízrajzi helyzetének kéne gyökeresen megváltoznia, és egyetlen gleccser elolvadásának a vízgyűjtő terület egészét tekintve nincs számottevő hatása.

Ugyancsak kedvelt témája a tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozó televízióknak a kisbolygók Földünkbe való közeli becsapódásának valós lehetőségként történő bemutatása. A tisztánlátás érdekében azonban azt is jó lenne közölni, hogy a NASA, az amerikai űrkutatási hivatal már hosszú évek óta folytatja azoknak a kisméretű égitesteknek, az úgynevezett földsúroló aszteroidáknak a felkutatását, amelyek esetében fennáll a bolygónkkal való összeütközés lehetősége, ám valóban veszélyes objektumot még egyetlen egyet sem találtak. Az teljes biztonsággal állítható, hogy a dinoszauruszokat kipusztító égitesthez hasonló, vagy akár csak feleakkora kisbolygó az elkövetkező néhány millió évben biztosan nem fenyegeti a Földet. Valódi veszélyt csak azok a hosszúperiódusú üstökösök jelenthetnek, amelyek a naprendszer peremvidékéről indulva érik el a belső bolygók térségét, ám a kozmikus méretekhez képest ezek száma olyan elenyésző, hogy a velük való ütközés esélye – a jelenlegi helyzetben – végtelenül csekély.

Annak viszont valóban reális a valószínűsége, hogy egy száz méter körüli nagyságrendű óriásmeteor csapódjon bolygónkba, és egy ilyen katasztrófának – amennyiben sűrűn lakott területet ér – akár több millió halálos áldozata is lehetne. Ám egy ilyen kozmikus ütközés – akárcsak a múlt század elején Szibériában, lakatlan területen lezuhant Tunguz meteor hatása –, bár lokálisan szörnyű következményekkel járna, nem okozna globális pusztulást.

Bár az NGC egyik filmjében az is elhangzott, hogy a meteor becsapódás által okozott haláleset négyszer valószínűbb a villámcsapás általinál, az írott történelem kezdete ót nincs tudomásunk olyan emberről, akinek bizonyítottan egy égi törmelék okozta volna a halálát. Alapvetően ez a téma is csak arra jó, hogy a tájékozatlanabb nézőkben riadalmat keltve növelje a nézettséget, és a reklámbevételeket.

Kedvelt témája továbbá a tudományos ismeretterjesztés ürügyén a bulvármédia módszereit alkalmazó televízióknak az olyan, csupán évmilliárdok múlva bekövetkező eseményekkel való ijesztgetés, mint például a Nap túlmelegedése, vagy a Föld forgástengelyének instabilitása, amik még távoli, évmilliók múlva megszülető utódaink életére sem lesznek semmiféle hatással. Néhány hete pedig a National Geographic egy egész, tudományoskodó órát szentelt a világunk pusztulását 2012-re ígérő maja próféciáknak, amik persze néprajzi és kultúrtörténeti szempontból érdekesek lehetnek, de semmi közük a természettudományokhoz, a bennük megfogalmazott veszélyeknek nulla a realitása. Egy másik áldokumentum filmben annak a nyilvánvalóan végletesen abszurd helyzetnek a következményeit taglalta részletesen a NGC, hogy mi történne, ha minden előjel nélkül egyszerre merülne ki Földünk összes olajlelőhelye.

Mindebben az a legsajnálatosabb, hogy a tudományos dokumentumfilmek bulvárosodása kiváló táptalaj a legostobább összeesküvés elméletek számára, amikre az elbutított tömegember igencsak fogékony. Amíg pedig a földünket megszálló ufóktól, a maja jóslatoktól és más apokaliptikus veszélyektől retteg, nem törődik a közélet, a társadalom valódi gondjaival, kérdéseivel.
Varga Imre
barikad.hu