Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Vesszőfutás fáklyával: a PR-rémálom

2008. április 12./Hírszerző/TibetPress

A 2008-as pekingi Nyári Olimpiai Játékok semmi más, mintsem egy egyre magasabbra törő birodalom propagandakampányának találkozása a sokmilliárd dolláros üzleti befektetésekkel. Kína számára fontos, hogy a valaha volt legcsillogóbb, leglátványosabb és persze a maximális számú kínai aranyérmet hozó olimpiát rendezze meg.
Van valami bájos abban a jelenetben, amikor a Kínai Néphadsereg kocogóruhás tagjai ütlegelik a párizsi és londoni tüntetőket. Mint ahogy egynémely brit politikusnak van szerencséje rádöbbenni: az olimpiai lángot nem a Kínai Vöröskereszt nővérkéi kísérik.

Magam sem értem, miért. Hiszen eredetileg ugye arról volt szó, hogy a Nyári Olimpiai Játékok megrendezésének hatására Kína majd enyhít a hivatalos politikával egyet nem értő állampolgárai nyakának szorításán. Legalábbis ez volt az egyik legfontosabb indok, mellyel a nagy tekintélyű Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) igyekezett alátámasztani a már kihirdetésekor is sokak furcsállását kiváltó eredményt.

Tegyük a szívünkre a kezünket, kedves Olvasók: mondták volna azt, hogy Pekingből lesz a legnagyobb bevétele a játékokat szponzoráló cégeknek, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, a tv-társaságoknak és mindenki másnak, akik ebben az óriásira nőtt businessben nyakig benne vannak? És egy ilyen őszinteségi roham után mi lenne az olimpiai játékok szellemiségével?

Amint a kínai történelem, a kínai államberendezkedés minimális szintű ismeretével várni lehetett, szó sincs semmiféle könnyítésről, az emberi jogok bárminemű figyelembe vételéről. Őszintén szólva ezen semmi csodálkoznivaló nincs, a zavartan habogó NOB-potentátok látványa és mondanivalója sokkal inkább szánalmas, mintsem hiteles.

A 2008-as pekingi Nyári Olimpiai Játékok semmi más, mintsem egy egyre magasabbra törő birodalom propagandakampányának találkozása a sokmilliárd dolláros üzleti befektetésekkel. Kína számára fontos, hogy a valaha volt legcsillogóbb, leglátványosabb és persze a maximális számú kínai aranyérmet hozó olimpiát rendezze meg. Zárójelben megjegyzem: kíváncsian várom, hány, a versenysportban teljesen ismeretlen, az olimpián felbukkanó kínai őstehetség fog felbukkanni a dobogók tetején.

A sport és a körítések, azaz a pazar épületek, a parancsszóra megtisztuló levegő, a
Tibet-
, ujgur- és egyéb zavaroktól mentes lebonyolítás sem szól másról, mint Kína, a világhatalom fellépéséről és fényezéséről.

Árulkodó, ahogy a kínai vezetés pont a véleménynyilvánítás szabadságát gyakorló (eddig) párizsi, londoni és San Franciscó-i tüntetőket gyalázza, meglehetős egyhangúsággal és kitartással. Bizony, a kínai pártvezetésnek nem csak az nem tetszik, hogy saját hazájában igencsak megerősödtek a kellemetlen vélemények, hanem az sem, hogy más államok területén más államok polgárai, a nyugati demokráciákra (változó szinten) jellemző szólásszabadsággal élnek - nem meglepő módon
Tibet
ügyére kihegyezve a kínai szabadságjogok hervatag helyzetének felemlegetését.

Ráadásul igencsak megmosolyogtató, ahogy a Dalai Láma már-már mitikusan gonosz, a Gyűrűk Ura Szauronjához hasonlatos alakká nemesedik a kínai hivatalos kommunikációban. Szó sincs arról, hogy a Dalai Láma környezetének semmi köze sincs a tibeti eseményekhez, vagy éppen nem segíthettek be akár egy kicsit a nyugati nagyvárosok tüntetéseibe - akár csak eszmei muníciót szolgáltatva.

S ne felejtsük el: a Dalai Láma
minden
egyes nyilatkozatában hangsúlyozza, Kína megérdemli az olimpiát. Egész Kína. Érdekes módon ezt a kínai tömegtájékoztatás valahogyan elfelejti megemlíteni.

A propagandaháború újabb eleme lehet a csütörtökön bejelentett terrorista-fogás is. Hogy, hogy nem, a 15 elfogott gyanúsított az északnyugati, ujgur (muszlim) kisebbség egyik fellegvárának számító Xinjiang tartományból származik. Történetesen ezt a területet szeretnék az ujgurok Kelet-Turkesztán néven önállónak tudni.

Nem kevéssé szórakoztató azt figyelni, hogy a nyugati politikai vezetők hogyan próbálnak egyszerre megfelelni a hazai közvéleménynek és persze a kínai piacnak. Ebből a kettősségből születnek azután az olyan "tiltakozás light"-ötletek, mint például "a megnyitóra nem megyek el, csak a záróünnepségre". Nos, ezzel aztán komoly csapást mér bármely államférfi a szabadságjogok kínai sárba tipróira.

Egy bojkottnak még a jelenlegi felpaprikázódott hangulatban sem lenne sok esélye vagy értelme. Ha megnézzük az eddigi olimpiai bojkottok történelmét, egyetlen sikeres megmozdulást sem találhatunk. Arról nem is beszélve, hogy a visszavonuló nemzetek sportolóinak szponzorai mekkora kártérítési igényekkel kopogtatnának perceken belül...

Különösen bájos, ahogy Kína a politika távoltartását követeli a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól. Az a Kína, amely az olimpiai játékokat maximális mértékben alárendeli saját bel- és külpolitikai céljainak, s a rendezés jogát is alapvetően politikai (s nem mellékesen pénzügyi) okokból kaparinthatta meg.

Persze érthető Kína elszántsága és támadó hangvétele: ami egy nagyhatalom békés felemelkedését kellene, hogy szimbolizálja, nos, abból egy PR-rémálom kerekedett ki. Egy olyan, nagybetűs ÜGY lett a pekingi olimpiai játékok előfutára és innentől fogva állandó kísérője, amely kiválóan tematizálja a közbeszédet, nyugodt szívvel csatlakozhat hozzá bármely, a szólásszabadság és az önrendelkezés jogait fontosnak tartó személy és szervezet (bár ez Magyarországon felettébb érdekes jobboldali rajongást is gerjesztett, ajánlott olvasmány: a kuruc.info idevágó cikkei); látványos és könnyen megérthető jelszavakkal leírható.

Trautmann Balázs

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb