Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Válaszolt a száműzött kormány

2009. november 22. /Free Tibet blog/TibetPress

Peking egy októberi sajtónyilatkozatában azt állította, hogy a “Dalai Láma nem képviseli a tibeti embereket.” A száműzetésben lévő tibeti kormány közleményben reagált az állításra.

A Tibeti Központi Kormányzat válasza Peking állítására, miszerint őszentsége a Dalai Láma nem képviselheti a tibeti embereket

2009. október

A hivatalos kínai álláspont, miszerint őszentsége a Dalai Láma „nem képviseli a tibeti embereket” úgy hat, mint egy primitív megjegyzés, melynek célja, hogy aláássa Tibet Béke Nobel díjasának népszerűségét. Nem csak a megszállott Tibeten kívül és belül élő tibetiek ismerik el őszentségét mint spirituális és egyben világi vezetőjüket, de sok tájékozott és öntudatos kínai ember is tisztelettel visletetik őszentsége iránt, s dicsérik erőfeszítéseit, melyekkel arra törekszik, hogy békés megoldást találjon a tibeti kérdésre, figyelembe véve mind a tibeti és a kínai emberek hosszú távú érdekeit. Legfontosabb pedig, hogy őszentsége a Dalai Láma, a tibeti emberek belé vetett hite és bizalma miatt, saját magát az ő szabad szóvivőjüknek tekinti.

A történelem tanúsítja a tényt, miszerint Tibet 1949-es Kommunista Kína általi megszállását követően őszentségét a Dalai Lámát a Tibeti Nemzeti Közgyűlés felszólította arra, hogy fogadja el a teljes politikai hatalmat. 1954-ben őszentsége, a Dalai Láma, mint a tibeti emberek vezetője utazott el Pekingbe a Mao Cetunggal és egyéb kínai vezetőkkel, mint Teng Hsziaopinggel, vagy Csou Enlajjal folytatott béketárgyalásokra. Ebből kifolyólag a kínai állami hatóságok mostani álláspontja, miszerint őszentsége a Dalai Láma nem képviseli a tibeti embereket, nem szerencsés, a történelmi tényeken alapuló sino-tibeti kapcsolatra nézve sem. A tibeti embereket illetően pedig, akárhol is él őszentsége a Dalai Láma, számukra az a hely lesz a Dalai Láma által vezetett tibeti kormány székhelye.

Mióta száműzetésbe került, 1963-ban, őszentsége demokratikus alkotmányt hozott létre Tibet számára, mely számos demokratizáló újítást hozott a száműzött Tibet közigazgatási rendszerébe. 1992-ben őszentsége irányelvekkel állt elő a jövőre nézve, a tibeti közösség számára, amelyekben közölte, hogy amennyiben a tibetiek, beleszámítva önmagát is, bizonyos fokú szabadság keretein belül visszatérhetnek országukba, minden politikai hatalmáról lemond. Ugyancsak kifejezte reményeit, miszerint Tibet, beleszámítva a három hagyományos régiót, U-tszang-ot, Amdo-t és Kham-ot, szövetségi és demokratikus ország lesz. Jelenleg a Dalai Láma áldásaival a száműzött demokratikus közigazgatást a tibeti Kashag vezeti, aminek vezetője a tibetiek által megválasztott Kalon Tripa. A tibeti demokratikus rendszert, megválasztott száműzött parlamentjével számos állam, számos parlament, és számos ember csodálja a szabad világban, sőt, sok kínai is elismeri a nyitottságot, mellyel az őszentsége, a Dalai Láma által vezetett száműzött tibeti rendszer működik az észak-indiai Dharamszalában.

A másik példa mely azt mutatja, hogy a Dalai Láma a tibeti embereket képviseli, az, hogy amikor tavaly márciusban a tibeti emberek egész Tibetben békés demonstrációba kezdtek, olyan jelszavakat skandáltak, mint pldául: „Hosszú életet a Dalai Lámának” vagy „Azt akarjuk, a Dalai Láma térjen vissza Tibetbe”. A Tibetben élő tibetiek vállalták ezeket a szlogeneket, még akkor is, ha rendőrségi őrizetbe, vagy börtönbe kerültek miatta.

Bátorítóan hat, hogy megjegyezhetjük azt is, hogy számos kínai állampolgár, főleg az értelmiségi rétegben megtagadja a behódolást a hivatalos kínai propagandának. Például 2008 március 22-én, a tibeti demonstrációk idején kínai értelmiségiek egy csoportja petíciót nyújtott be a kínai vezetőség felé Pekingben. Arra sürgették a kínai vezetőket, hogy oldják meg a tibeti kérdést azzal, hogy párbeszédbe kezdenek őszentségével a Dalai Lámával. Ugyancsak sürgették a Kínai kormányzatot, hogy bizonyítékkal támasszák alá azon állításukat, mely szerint a 2008. március 14-én, Lhászában történt felkelés „a Dalai-klikk által megszervezett, előre megfontolt és aprólékosan megtervezett voltak”. A kínai értelmiségiek azt mondták, „Reméljük a kormány bizonyítani tudja mindezt. Hogy a nemzetközi közösség negatív nézőpontja és bizalmatlan hozzáállása megváltozzon, azt ajánljuk, hogy a kormány invitálja az Egyesült Nemzetek az Emberi Jogokért Bizottságát, abból a célból, hogy független vizsgálatot folytathassanak a történtekkel kapcsolatban” Eddig a kínai kormány még nem engedélyezett független nemzetközi vizsgálatot a megszállt Tibet ügyében.

A Dalai Láma intézménye

Ha az első Dalai Lámától, Gyalwa Gendun Drub-tól számítjuk, akkor a Dalai Láma intézménye kb. 600 évre nyúlik vissza. Ha a harmadik Dalai Lámától, Szönam Gyatszo-tól számítjuk, akire elsőként ruházta a ’Dalai Láma’ címet Athlan Kán, mongol törzsi vezető, akkor a Dalai Láma intézménye több mint 450 éves. Ha a hatalmas ötödik Dalai Lámával kezdjük, Ngawang Lobszang Gyatszo-val, akinek személyében egyesült egész Tibet spirituális és politikai hatalma 1642-ben, akkor a Dalai Láma intézménye pontosan 367 éves, 2009-hez viszonyítva. Nagyon kevés olyan állam van ma a világon, amelynek intézményi és jogi gyökereit történelmileg ilyen messzire vissza lehet vezetni. A Dalai Láma intézménye túlélte a ming, a mandzsu dinasztiát, valamint a kínai Köztársaságot, és véleményünk szerint nagyon jól szerepel a hosszú élettartam versenyében a kommunista Kínával szemben.

Kína és a KKP

Ezzel az illusztris vonallal összehasonlítva, a Kínai Kommunista Pártot (KKP) az 1920-as évek elején alapították. A pusztító polgárháború, a megszállás, éhínség, és a II. Világháború után a KKP győzedelmeskedett, és megalapította a Kínai Népköztársaságot. Ez év október elsején a KKP hatalmas ünnepséggel lepte meg magát, hogy megemlékezzen a 60. évfordulóról. Nem kívánjuk csorbítani a KKP érdemeit. Érdemeik nagyságát tovább növeli, hogy egy olyan periódus után sikerült magukhoz ragadni a hatalmat, mely során Kína szerte hadurak irányították az országot. A hadurak uralma alatt Peking vagy Nanking volt az ország középpontja, és úgy tűnt, Kína ezt a két várost tekinti vezetőjének. De a hadurak leginkább saját érdekeikkel foglalkoztak, és gyakran az orruknál fogva vezették népüket. 1949-ben feltűnt a lehetőség egy egységes Kína megvalósítására, ám ezt sanszot a KKP folyamatosan elszalasztotta az elmúlt 60 évben.

A hasznos intézkedések felett győzedelmeskedett az ideológia, a gazdaság felett a politikai szólamok, és kampányok, a közös döntések felett pedig a személyi kultusz. A nagy birodalom az összeomlás szélére került.

Majd jött Teng Hsziao- ping. Ő a gazdaságot tekintette a legfontosabbnak. Így kezdődött a folyamat, melynek eredményeképp Kína ma a világ leggyorsabban fejlődő gazdasága. Sajnos ez sem szüntette meg a jogi ellentmondásokat. Az ellenőrzés hiányában, a törvény kiskapuit kihasználva a kínai gazdasági csodát kiárusították. A gazdasági csodát az tette lehetővé, hogy nem javítottak a keményen dolgozó tömegek életszínvonalán. A munkásokat kizsákmányolják, a telhetetlen üzletembereket pedig a párt és a kormány tisztviselői óvják meg. Gazdaságuk a kínai szociális rendszer alapvető igazságtalanságain alapszik. Sok szakértő a “ragadózó állam” kifejezéssel illeti Kínát.

Mi tettek a tibetiek a száműzetésben?

A KKP stratégiáival megpróbálja aláásni őszentsége tekintélyét, ám ennek ellenére a XIV. Dalai Láma, Tibet vezetője a Dalai Láma intézményét globális szintre emelte. A Dalai Láma intézménye a hagyománytól fogva egy tibeti intézmény. A III. Dalai Láma Mongólia teljes lakosságát áttérítette a tibeti buddhista hitre. A IV. Dalai Láma mongol származású volt. Ez a két esemény hozzájárult ahhoz, hogy a Dalai Láma intézményére mint egy közép-ázsiai intézményre tekintsünk. A Nagy V. Dalai Láma emellett még a himalájai régió intézményévé is tette, amely mély gyökerekkel ágyazódott a buddhista Kínába. A XIV. Dalai Láma pedig globális szintre emelte. Ne felejtsük, hogy közben a XIV. Dalai Láma népét megajándékozta a szabadsággal. A demokrácia és a választás ajándékát adta nekik. Ez magyarázza a tibeti száműzött közösség életerejét.

A Birodalom arroganciája: amikor Róma volt a világ ura

Amikor Jézus Krisztust megkérdezték, hogy az egyszerű emberek fizessenek-e adót Rómának, azt mondta: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”

Eme középutas megoldás ellenére Jézust keresztre feszítették, követőit pedig üldözték. Sokukat az oroszlánok elé vetették. Mindezt abból a célból, nehogy új ideológiák veszélyeztessék a birodalom stabilitását. Végül az egykoron hatalmas Római birodalom összeomlott, a kereszténység pedig virágba borította a világot. A római pápát, a kereszténység legnagyobb lámáját beiktatták a római Vatikánban. És Jézus a béke, tolerancia, és a jóakarat eme misszióját mindössze tizenkét tanítvánnyal kezdte el. Tanításai végül térdre kényszerítettek egy birodalmat.

Kitartás, és elkötelezettség tekintetében senki és semmi sem veheti fel a versenyt a vallás és az emberi szív erejével. K’ang-hszi, mandzsu császár tisztában volt ezzel a ténnyel. A VII. Dalai Lámának írt levelében ez állt: “A Dalai Láma olyan, mint a napsugár, nincs ember, aki elhomályosíthatná. A buddhizmus fénye rajta keresztül minden érző lényt megvilágít.” Őszentsége, a XIV. Dalai Láma tanításai Buddha örök üzenetéről, és személyes példája, mellyel azt demonstrálja, hogyan éljük helyesen életünket milliók életét változtatta meg az egész világon. A legfontosabb, hogy a reményről, megértésről, és jóakaratról szóló tanításai fordítások útján már Kínába is megtalálták az utat. Hétköznapi kínai emberek érkeznek Indiába, hogy részt vehessenek nyilvános tanításain. A “Közös nevezőt keresve” elnevezésű tibeti-kínai konferencia során - melyet idén augusztus 8. és 10. között rendeztek Genfben – a résztvevők egyhangúan kijelentették, hogy “őszentsége, a Dalai Láma elidegeníthetetlen jogát a hazájába való visszatéréshez tiszteletben kell tartani.” A dokumentumban arra kérték fel a száműzetésben lévő tibeti kormányt, hogy “teremtse meg a kedvező feltételeit annak, hogy a Dalai Láma tanításai nyomán a kínai társadalomban ismét felerősödjön az érdeklődés a vallás értékei iránt.”

A vallás megrendítő erővel mutatkozott meg 2006-ban. Ebben az esztendőben őszentsége, a Dalai Láma kálacsakra beavatást tartott a dél-indiai Amravatiban. A világ minden pontjáról érkeztek buddhisták, tibetiek- köztük 8000-en Tibetből- és mintegy 250 kínai az anyaországból. Őszentsége, a Dalai Láma arra kérte az egybegyűlteket, hogy tartózkodjanak állatbőrök viselésétől ruházatukon, és azt kérte, hogy ezt az üzenetet a Tibetben élőkhöz is juttassák el. Alig egy héten belül, Tibet szinte minden szegletében máglyák gyúltak, az állatbőrrel diszített ruhákat pedig tűzre vetették. Ilyen szinten ragaszkodnak a tibetiek a Dalai Lámához. Ha ez sem elegendő bizonyíték, arra kérjük a kínai hatóságokat, hogy egész egyszerűen írjanak ki népszavazást a Tibetben élők számára, hogy ők dönthessék el, kit tekintenek törvényes, legitim vezetőjüknek.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb