Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Újabb parlamenti csörte Tibet-ügyben

2009. április 27./parlament.hu/Free Tibet Blog/TibetPress

Múlt héten beszámoltunk arról, hogy a parlamentben ismét megpróbálták szavazásra vinni a Tibet-határozatot. Szappanoperába illő húzások után most ott tartunk, hogy a határozat politikai nyilatkozat-tervezetnek minősült, amelynek elfogadásához kétharmados többség kell. Múlt hétfőn kiderült, hogy a hamvas-ropogós Bajnai-kormány sem hozott változást: az MSZP továbbra sem szereti Tibetet. Bár a határozatot a szocialisták ismét lesöpörték, ellenzéki képviselők továbbra is elszántan támogatják az ügyet. A történet folytatódni fog.

Több hónapos szünet után ismét előkerült a Tibet-határozat a parlamentben. Balog Zoltán, Ékes József, Szászfalvi László szólaltak fel a parlamentben Tibet mellett. Nézzük időrendben:

Hétfőn este 7 körül Balog Zoltán, az emberi jogi és kisebbségi bizottság elnöke szólalt fel:

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Az alkotmányügyi bizottság most tárgyalandó eseti érvényű állásfoglalása tökéletesen rávilágít arra a tényre, hogyan élnek vissza a kedves Magyar Szocialista Párt képviselői az alkotmányügyi bizottságban meglévő többségükkel, és hoznak pillanatnyi politikai igényüknek megfelelő döntéseket.
A négy párt képviselői, még 2008. május 6-án nyújtottuk be “Tibet ügyében” című határozati javaslatunkat az Országgyűlésnek. A Magyar Szocialista Párt mindvégig ellenezte a javaslat tárgyalását, majd amikor kiderült, hogy önmagukban nem képesek a határozati javaslat elfogadásának megakadályozására (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), ahhoz a törvényi trükkhöz folyamodtak, hogy a javaslat voltaképpen nem is határozati javaslat, hanem politikai nyilatkozat, amelynek elfogadásához kétharmados többség szükséges. Ezzel úgy tűnt, meg is oldották a számukra kényelmetlen kérdést.
De a négypárti egyetértés továbbra is fennáll ebben az ügyben, ezért újra benyújtottuk határozati javaslatunkat. Az önálló indítvány bemutatja a tibeti és magyar történelmi kapcsolatokat és párhuzamokat, valamint kifejezi a magyar nemzet együttérzését a számos kulturális hasonlóságot hordozó tibeti néppel. Ezen túlmenően a diplomáciában bevett módon felkéri a kínai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogokat, és folytassanak érdemi tárgyalásokat Tibet helyzetének rendezése ügyében. Nem értem, miért nem fogadható el ez a Magyar Szocialista Párt képviselői számára. Mi változott négy év alatt, amikor ugyanezen normaszöveg egyik benyújtója még Donáth László, a Magyar Szocialista Párt képviselője volt? Talán csak nem az emberi jogok iránti érzékenységük tompult el azóta? Ha 2006 őszére gondolok, a rendőri brutalitásra és annak következményeire, akkor fennáll a gyanú, hogy valóban erről van szó. De én mégis arra kérném önöket, hogy ha már itthon nem, akkor legalább a nemzetközi kapcsolatokban tegyenek valamit az emberi jogokért.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Aztán jött az MSZP:

DR. CSIHA JUDIT, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Akár tetszik, akár nem, a törvényhozás Házában a törvény alkotásának egy kétharmados törvény által megszabott rendje van. Ez a törvény azt mondja, hogy az Országgyűlés olyan társadalmi viszonyok szabályozására alkothat törvényt, aminek ez a benyújtott indítvány persze nem felel meg, hiszen a Magyarországon honos társadalmi rendre, gazdasági rendre, valamint az állampolgárokra hozhat törvényt. A benyújtott indítvány egyik kategóriába sem tartozik. Egyébként, amit most Balog Zoltán képviselőtársam elmondott, az klasszikusan a politikai nyilatkozat indokolása volt. Ez volt az egyik indok tehát (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), ami alapján az alkotmányügyi bizottság politikai nyilatkozatként minősítette a benyújtott indítványt, és azt elvetette.
A másik indoka az volt, hogy egy korábbi időpontban ugyanezen bizottság ezt az indítványt ugyancsak politikai nyilatkozattervezetnek minősítve egyszer már elutasította, és ezt az elutasító döntését az Országgyűlés meg is erősítette. Felhívom képviselőtársam figyelmét, hogy a Házszabály 143. § (9) bekezdése szerint az Országgyűlésnek ellenkező döntésig a Házszabály értelmezéséért felelős bizottság állásfoglalását alkalmaznia kell.
Mindezek miatt, e két indok alapján az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság a benyújtott indítványt elutasította.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Később Ékes József, a parlamenti Tibet csoport elnöke következett:

„ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Csodálkozom az alkotmányügyi bizottság és Csiha Judit képviselő asszony mondandóján, hiszen először az elmúlt év folyamán ötpárti egyeztetéssel, majd később négypárti többséggel parlament elé került maga a tibeti állásfoglalás.
Szeretném a képviselőtársaim figyelmét felhívni a vita tárgyát képező négypárti törvényjavaslat 3. §-ára. A Magyar Köztársaság kormánya az Európai Parlament 2000. július 6-án kelt határozata értelmében - összhangban az Európa Tanács és az ENSZ törekvéseivel - támogatja a nemzetközi fórumokon a Kínai Népköztársaság és a Dalai Láma között folytatott tárgyalások megkezdését, illetve kiterjesztését Tibet új státusának meghatározására, amely politikailag és gazdaságilag biztosítani tudja Tibet autonómiáját, vallási, társadalmi és kulturális életben egyaránt.
Csodálkozom ezen már csak azért is, hiszen ez év április 8-án a Dalai Láma követe és küldöttsége járt a magyar parlamentben, és szeretném, ha képviselőtársaim is azonosulnának azzal, ami Tibetben történik. A Reuters 2009. március 9-ei híradása szerint több mint 1200 tibeti tűnt el azt követően, hogy a kínai hatóságok tavaly márciusban erővel fojtották el a fővárosban, Lhászában kitört tiltakozó megmozdulásokat. Dokumentumok szerint a biztonsági erők több ezer tibetit vettek őrizetbe 2008 márciusát követően, gyakran az éjszaka közepén, olyan gyenge lábon álló indokkal, hogy szakadárok, majd megkínozták őket.
Nem tudom, amikor ENSZ és az Európai Unió határozott állásfoglalással bír Tibet esetében, és maga a Dalai Láma követe is úgy fogalmazott, hogy Magyarországnak nem kell azt az elvet feladnia, hogy a Kínai Népköztársasággal szemben kialakított álláspontját hogyan képviseli, hanem itt a tibeti népcsoportról, Tibetről van szó, vallási, nyelvi, kulturális és az autonómia kérdéséről van szó, furcsának tartom, hogy képviselőtársaim ezzel nem tudnak azonosulni, hiszen mindannyian támogattuk a magyar parlamentben a lisszaboni szerződést. És mi a lényege a lisszaboni szerződésnek? Egy egységes európai álláspont kialakítása az Európai Unió keretein belül. (Zaj. - Az elnök csenget.)
Nagyon sajnálom, hogy az alkotmányügyi bizottság a maga részéről több alkalommal megakadályozta, hogy a magyar parlament Tibettel kapcsolatosan megfelelő álláspontot tudjon kialakítani. Szeretném jelezni képviselőtársaimnak, hogy pontosan ennek hatására a tavalyi év októberében megalakult a magyar parlamenti képviselők tibeti baráti társasága 19 fővel. Bízom benne - ez ugyan négypárti támogatással történt, de bízom benne -, hogy előbb-utóbb a szocialista parlamenti képviselők is eljutnak arra az álláspontra, amelyet az ENSZ alapokmánya, valamint az újonnan kinevezett külügyminiszter is a meghallgatásán a maga részéről kellőképpen alátámasztott, amelyben ő is úgy fogalmazott, hogy az emberi jogi kérdésekben az ENSZ, az Európa Tanács, az Európai Unió egységes követelményrendszerének kell Magyarországnak is megfelelnie, és ezen kereteken belül kellőképpen és megfelelő erővel, hangsúllyal kell képviselni Tibet ügyét. Hiszen a Dalai Láma elkezdte már a tárgyalásokat Kínával, a Kínai Népköztársasággal, ő is hangsúlyozta, hogy elsődleges cél a nyelvi, a vallási és az autonómiatörekvések biztosítása, valamint az emberi jogok védelme és a demokrácia erősítése.
Ebben kérem az önök támogatását, és kérem azt, hogy a magyar parlament egyszer és mindenkorra az ENSZ alapokmányainak, az Európa Tanács által aláírt szerződéseknek megfelelően hozza meg a döntését.”
(Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Szászfalvi László,a Tibet-határozat egyik benyújtója is kifejtette véleményét:

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi bizottság 2009. március 3-án döntött a Magyar Köztársaság által Tibet ügyében fontosnak tartott szempontok törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről. A bizottsági vitában a Gyurcsány-kormányt képviselő külügyminisztériumi tisztviselő az alábbi kijelentést tette: “Az emberi jogi kérdéskör fontos, de nem egyedi eleme a szerteágazó magyar-kínai kapcsolatrendszernek. Kína vált Magyarország legfontosabb Európán kívüli külkereskedelmi viszonylatává, a magyarországi kínai befektetések közvetlenül körülbelül 15-20 ezer munkahelyet jelentenek. Kína további befektetési lehetőségeket keres Magyarországon. Március végére várjuk hazánkba azt az ötven kínai nagyvállalat képviselőiből álló küldöttséget, amelynek célja, hogy a kínai piacon értékesíthető magyar termékeket kutassanak fel. A Külügyminisztérium részéről úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat elfogadásával ezeket az eredményeket kockáztatjuk.”
Tisztelt Ház! Ez világos beszéd. Az MSZP-kormánynak fontosabbak a Kínával való együttműködésből származó esetleges előnyök, mint az emberi jogok védelme. Erről érdemes beszélni, meg arról, hogy az emberi jogi bizottság vitájában senki részéről nem merült fel az a gondolat, hogy a benyújtott törvényjavaslat házszabályellenes lenne. A szocialisták ezzel az alkotmányügyi bizottságban hozott állásfoglalásukkal ismét megcsúfolják a demokráciát és a parlamentarizmust ugyanúgy, ahogy ezt a Tibetről szóló határozati javaslat politikai nyilatkozattá történő átminősítésével tették 2008 októberében. Felháborító, a Házszabály szellemével ellentétes, és a parlamentáris demokrácia arculcsapása az, hogy tárgyalás közben változtatják meg, minősítik át egy törvényjavaslat formáját. Teszik ezt valójában azért, hogy azt ne a szokásos szabályok szerint, hanem kétharmados többséggel, minősített többséggel kelljen elfogadni.
Tisztelt szocialista képviselők, önök pontosan tudják, hogy a parlament ezt a javaslatot egyszerű többséggel támogatná. Ezért visszaélve azzal, hogy egy parlamenti bizottságban ritka kivételként egyedül többségben vannak, úgy döntenek, hogy nem házszabályszerű a Tibet ügyében, illetőleg az emberi jogok védelmében benyújtott törvényjavaslat.
Miről is szól ez a javaslat? Engedjék meg, hogy most csak a törvényjavaslat legfontosabb 1. §-át idézzem: “A Magyar Köztársaság fontosnak tartja, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya tegyen meg minden erőfeszítést az erőszakos cselekmények megakadályozása és a nemzetközi jog alapelvei szerint elismert emberi jogok érvényesülése érdekében.”
Önök pontosan tudják, miért van szükség erre az indítványra. De hadd idézzek az emlékezetükbe néhány tényt! (Zaj. - Az elnök csenget.) Tibeti és kínai forrásokból egymásnak ellentmondó hírek érkeztek a március 10-én kezdődött lhászai tüntetésekről. Hivatalos közlések szerint 13 halálos áldozata volt a kitört felkelésnek, míg az emigráns tibeti kormány adatai szerint 200-an veszítették életüket. A nyugati kormányok sorra jelentették be távolmaradásukat az olimpia protokolláris eseményeiről. Azóta is számos hír érkezett keresztények üldözéséről, római katolikusok, protestánsok vallásszabadságának a korlátozásáról.
Magyarország szocialista kormánya pedig mélyen hallgat. Az MSZP-kormány újra és újra lelepleződik. Önök csak szavakban támogatják az emberi jogokat, a gyakorlatban azonban nem hajlandók kiállni a megalázottak és a megszomorítottak mellett, amennyiben ezzel azt kockáztatnák, hogy elesnek valamilyen gazdasági vagy politikai haszontól.
Tisztelt Képviselőtársaim! Itt és most nem pusztán egy eseti jellegű bizottsági állásfoglalásról kell véleményt mondanunk, hanem sokkal többről van szó. Itt a lehetőség, hogy nyilvánvalóvá tegyék, mit tartanak fontosnak: a vélt vagy valós gazdasági előnyök elérését választják, vagy kiállnak az emberi jogok védelméért. Amennyiben igen, kérem, támogassák a törvényjavaslatot, támogassák a Fidesz-KDNP indítványát, ahogyan mi ezt meg fogjuk tenni.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Aztán ismét Balog Zoltán következett:

„BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hankó Faragó képviselő úr könnyűvé tette a dolgomat, csak azt kell mondani, hogy legalább a saját volt igazságügyi államtitkárukra hallgassanak ebben az ügyben. De hogy a példákat soroljam, amelyek nekem is itt vannak, nemcsak az ‘56-os emléktörvény vagy a Nagy Imre-törvény az, ami nem jöhetett volna létre akkor, ha önök akkor is ilyen obskúrus módon kezelték volna a Házszabályt, hanem a múlt héten szavaztunk például a magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felvételének jubileumának méltatásáról szóló országgyűlési határozatról, meg fognak lepődni, feles törvénnyel és nem kétharmaddal, miközben az semmivel sem tartalmazott többet vagy mást, mint amit Tibet ügyében a határozati javaslatunk kívánt elérni.
Én egyébként azt tartom a legsúlyosabbnak ebben a dologban, hogy nem képesek elmondani az érveiket ebben az ügyben. Gyakorlatilag másfél éve küzdünk ezzel a tibeti határozati javaslattal, még egyetlenegy magyar szocialista párti képviselő nem vállalkozott arra, hogy felálljon és elmondja, hogy miért is nem akarja ezt a javaslatot, hanem egyszerűen elbújnak valami házszabályi paragrafus mögé. Érveljenek valamivel! Érveljenek a kínai-magyar barátsággal, ami nekünk is fontos! Érveljenek a gazdasági kapcsolatokkal vagy bármivel! Így sajnos mégsem tudom követni Hankó Faragó Miklós képviselő urat, aki azt mondta, hogy nem tartalmi kérdésekről van szó. Miután önök nem indokolják, hogy miért nem támogatják ezt a javaslatot, ezért meg kell próbálnom találgatni, hogy vajon mi lehet az oka.
Új fejlemény, mióta Tibet ügyében határozati javaslatot el akarunk fogadni, kettő történt. Az egyik az Európai Parlament határozata, amely szinte szó szerint megegyezik a mi határozati javaslatunkkal. Úgy tudom, hogy tagjai vagyunk az Európai Uniónak, tehát végül is akár támogathatnánk is ezt a határozati javaslatot.
A másik dolog, ami történt, az, hogy önök 2006 októberében elindultak lefelé egy lejtőn, amit úgy hívnak, hogy az emberi jogok semmibevétele. Eltűrték a rendőri brutalitást, utána igazolták, próbálták megvédeni a tetteseket, bár ez az esemény is többek között Gyurcsány Ferenc bukásához vezetett, de az az igazság, hogy a számonkérés még mindig nem történt meg ebben az ügyben, a felelősségre vonás. Nyilván ezért önöknek rossz a lelkiismeretük, és vállalják még azt is, hogy házszabályi trükkökkel meneküljenek az elől, hogy legalább nemzetközi szinten szembesüljenek az emberi jogokkal. Önöknek jelenleg egy olyan igazságügy-minisztere van, akit bíróság elé kell citálni, mert nem hajlandó közérdekű adatokat kiszolgáltatni sem állampolgároknak, sem országgyűlési képviselőknek, akik egyébként szintén állampolgárok. Nemrégen még egy olyan ember vezette a Nemzetbiztonsági Hivatalt, illetve a minisztériumot, aki törvénytelenül zaklatott újságírókat, és sorolhatnám tovább, hogy milyen állomásai vannak annak a lejtőnek, amin valóban nehéz visszafordulni.
Mégis arra kérem önöket, hogy legalább ebben az ügyben próbáljanak meg visszafordulni a lejtőn, és fölfelé kapaszkodni. Utasítsák el az alkotmányügyi bizottságnak ezt a házszabályellenes, törvénytelen, tisztességtelen és sunyi határozatát.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)”

folyt.köv.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb