Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center
székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343 (00-36)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu www.tibet.hu tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő
- Programok-Epocha
- Tibet Mozi
- TibetPress
- Galéria
- Mantrák
- Potala/riportok
- Könyvtár
- Dharma bolt
- Támogatás
- Fórum
- Videók
- Meditációk
- Nem Meditáció
- Tibeti Jóga
- Linkek
- Kapcsolat
- JóBarátok
- Sambhala
- Imamalom
- Buddhista közösségek
Közreműködő Bank
» Retro» Tibeti művészet» Interjú» Levelek» Tibet Press» Tibet Press English» Dharma Press» Human Rights» Világ» Kína» Magyar» Ujgur» Belső-Mongólia » KőrösiCsoma» Élettér» Határozatok» Nyilatkozatok» tibeti művészet» lapszemle.hu» thetibetpost.com» eastinfo.hu» rangzen.net» ChoegyalTenzin» tibet.net» phayul.com» DalaiLama.com» vilaghelyzete.blogspot.com» Videók» Linkek» TibetiHírek» Szerkesztőség
Tőkés, a kecske, meg a káposzta
2010. június 12./Népszavaonline/TibetPress
A hazahívott Schmitt Pál helyére a Fidesz Európai Parlamenti Delegációja a Románia színeiben versenyző Tőkés Lászlót jelöli. De vajon miért? Nincs a tizennégy tagú Fidesz delegáció közül egyetlen ember, aki alkalmas volna a feladatra? A kérdés ennél bonyolultabb, és érdekesebb, és - valljuk be - a Fidesz "diplomáciai zsenialitása" egyik mérföldkövének tekinthető.
Tőkés 2007 óta európai parlamenti képviselő, jelenleg - a Fideszhez hasonlóan - az Európai Néppárt Képviselőcsoportjának (EPP) a tagja; honlapja szerint "az erdélyi magyarok európai képviselőjeként" dolgozik.
Már maga a meghatározás is igen ellentmondásos: jóllehet az Európai Parlamentbe kerülő képviselő az Unió állampolgárát képviseli, de etnikai vagy regionális listák nincsenek; az állampolgár saját tagállamában létező politikai pártok jelöltjeire szavaz. Tőkésnek tehát jogában áll az erdélyi magyarokat képviselni az RMDSZ jelöltjeként, de ettől függetlenül ő romániai képviselőként a került be az EP-be. Hogyan válik tehát egy románai magyar képviselő a Fidesz keservesen megszerzett EP-s alelnöki székének várományosává?
Az egyik ok a kontroll. Orbán viszonya Tőkéssel az utóbbi időben ellentmondásossá vált: a 1990-es évek radikalizmusa, amelyet Tőkés a mai napig képvisel, mára elavulttá, sőt, kellemetlenné vált. A korábban a szélsőjobboldalt is megszólító, polgári köröket alapító, a kettős állampolgárság gondolatával haknizó Fidesznek eleinte szüksége volt nacionalista hangra: ennek megvalósításához kapóra jött a még nem Uniós tag Romániában lévő Erdély, ahová ők elnyomott ellenzékként elvonulhattak tanácskozni, s ahol Tőkés a ő helytartójukként konfrontálódott folyamatosan az RMDSZ-szel.
Majd Románia tagállam lett: az RMDSZ pedig kapva kapott az alkalmon, s a magyar jobboldali gyakorlathoz hasonlóan Brüsszelbe küldte, hogy ne legyen otthon láb alatt.
Tőkés 2007-ben érkezett Brüsszelbe, mikor is - saját szándékai és a Fidesz erőteljes lobbizása ellenére - nem vették fel az EPP frakcióba, így kénytelen volt a Zöldek/Európai Szabad Szövetség nevű frakcióba ülni. A "szabad" szó szerint értendő, a társaság jelenleg is elég vegyes; képviselők mindenhonnan (van köztük egykori, 1968-as szélsőbalos diákvezér, skót nacionalista, konszolidált német zöld, francia globalizációellenes, de is), akiknek szükségük van a frakció adta infrastrukturális és anyagi háttérre.
Elsősorban plenáris ülés előtti, főleg az akkori magyar kormány "kommunista" politikáját bíráló felszólalásaival, valamint a jobb- és baloldali frakciókban egyaránt keringő, főleg hölgyekre vonatkozó történeteiről, illetve a hozzájuk fűződő viszonyairól volt hírhedt (ezt elégelhette meg a felesége 2010 elején, mikor nagy nyilvánosság előtt szellőztette meg férje ügyeit, és nyújtotta be a válópert).
Politikai retorikája kezdetekben imponált az akkor még szélsőségesebb stílusú Fidesz delegációnak, jóllehet nagy része már addigra okafogyottá vált: Uniós tagként az erdélyi magyarság "elnyomatása" kvázi megszűnt, a vízumkényszer eltűnt, Tőkés pedig Románia színeiben került be, szidni tehát már őket sem volt tanácsos.
Jöhetett volna végre az Európai Unió, Románia és Magyarország együttműködése annak érdekében, hogy Európa minél többet profitálhasson az erdélyi magyarság kultúrájából, ideológiai önállóságából, hogy beforrasszák a történelem sebeit, kinyissák Európát a kisebbségeknek. Új esély, új kezdet.
De nem jött. Tőkés maradt a régi receptnél, szaporodtak a felszólalások, az egykori Ceauşescu rezsim rémtetteinek felelevenítése; az akkori magyar szociáldemokrata kormány és intézkedései, az MSZP delegációját támadó felszólalások, free Tibet s a külföldön élő magyar kisebbséget ért visszásságok elleni kirohanások.
Hogy ennek Tőkés lustasága, ugyanakkor nyilvánvaló feltűnési viszketegsége az oka, vagy inkább az, hogy képtelen volt saját ideológiájának aktualizálására, kérdés, de ügyesen lavírozott, és kivárt.
2007 és 2010 között nem volt egyetlen jelentése sem (azaz egyetlen egy törvényjavaslatnak sem volt ő az ügygazdája), annál inkább preferálta a napirend előtti felszólalásokat politikai kérdésekben; felelősség és valós politikai tartalom, neadjisten konkrét gyakorlati lépések lehetősége tehát zéró. Viszont kényelmes, hatásos, igazából veszélytelen, a sok munka látszatát kelti, és a sajtó eleget foglalkozik vele.
Inkább az utóbbi, s különösen azért, mert a Fidesszel összeölelkezve erre eleinte nem is volt szüksége. A probléma ott kezdődött, mikor 2009 táján a Fidesz felismerte: ahhoz, hogy jövőbeli kormányként Európa elfogadja mint szolid középjobb pártot, szakítania kell az akkorra már rég a fejükre nőtt magyar nacionalista, irredenta szélsőjobbal, és meg kell szerezni tőlük a Trianont-témát és az erdélyi magyarság szimpátiáját.
Tegyünk tehát gesztusokat, és fogjuk be a szájakat - erre a kettőre remek példa Tőkés EP alelnöki jelölése is.
A Jobbik Brüsszelbe kerülésével ugyanis Tőkésnek - aki akkorra már a Fidesszel egy frakcióban ült - versenytársa akadt. A Morvai-Balczó-Szegedi hármas ugyanis függetlenként és szélsőjobbként nyugodtan rendőrállamozhatott és csinálhatott magából bohócot tovább, de ezt Tőkés már nem engedhette meg magának. Többek között azért nem, mert szövetségese az új kormánynak, most már őket is képviseli: ő lett Fidesz EP-delegációjának tiszteletbeli elnöke, innentől legfeljebb a leköszönt kormányt támadhatta tovább, de az vajmi kevés; a többi kedvenc kérdése, mint a kettős állampolgárság vagy Trianon pedig kimerült és az ellenzékiségből kilépve politikailag már ingoványos területté vált.
Tőkés egyre ingatabb lábakon állt: mondanivalója kiüresedett, a többi román képviselővel való viszonya pedig egyébként sem volt felhőtlennek tekinthető, most sem az. Folyosói pletykák szerint a román képviselők mélyen elítélték azt, hogy Tőkés, magát keresztény embernek nevezve az emberi jogokról papol, miközben csalja a feleségét. Mi több, állítólag ugyancsak több román EP-s honatya tiltakozását váltották ki Tőkésnek a Fidesz-kormány új, Trianonról és a nemzeti kérdésekről szóló törvényeivel kapcsolatosan tett nyilatkozatai, melyben rossz nyelvek szerint a revizionizmust mint megoldást említi a probléma megoldására.
A parttalanná vált Tőkésnek szüksége volt a tehát a Fidesz delegációjára, a Fidesznek és EP delegációjának pedig Tőkésre. Az előbbi megkapta a szükséges fogódzót és otthoni segítség híján az áhított politikai erőt, a utóbbi viszont így gesztusokat tehetett, ajándékot és lehetőséget adott, s Tőkéssel együtt ellenőrzése alá vonta RMDSZ európai parlamenti működését.
Az RMDSZ tehát rosszul járt: meg akart Tőkéstől szabadulni, amikor az a frakció, amelynek a magyar kormánypárt is tagja, ekkora gesztust tesz; így viszont már önmaga létezését tagadná meg azzal, ha nem ölelné a jövendő alelnököt a kebelére.
A másik ok tehát a könnyed lekötelezés gesztusa, amely a Fidesz mindennapi, bevett gyakorlata.
Vagy mégsem? Mit is jelent tulajdonképpen az EP alelnökének lenni?
Az Európai Parlamentnek tizennégy alelnöke van, akik a kapott szavaztok által felállított sorrendben követik egymást; ebből Schmitt a tizenegyedik volt, őt váltja most Tőkés, ha megszavazzák.
EP alelnöknek lenni nagyrészt merőben formális dolog. Ülést vezetnek le, rendetlenkedő képviselőket utasítanak helyre, szavaztatnak, ülnek kilenctől éjfélig a kongó ülésteremben, három ember vitáját hallgatva. Komolyabb diplomáciai tárgyalás, döntés nincs, mert azokon általában az elnök vesz részt; vagy akadályoztatása esetén, nagyritkán az alelnökök.
Tagjai az EP Elnökségének, mely a Parlament működtetésével foglalkozik - egyfajta házmesteri pozíció ez, amely dönt például az irodák szétosztásáról, a parlamenti garázs zárási-nyitási időpontjáról, a tolmácsok munkaidejének rövidítéséről, vagy épp az strasbourgi utazásokhoz szükséges ládák színéről.
Szóval, nagyon szépen hangzik, de tulajdonképpen nesze semmi, fogd meg jól.
Első pillantásra tehát Tőkés és rajta keresztül az általa képviselt erdélyi magyarság megkapta a nagy lehetőséget. A Fidesz megadta ezt: egyrészt megmutatta a nemzetközi diplomáciának (s ezen belül főleg a hőzöngő szlovákoknak), hogy ha valaki, ő aztán képes az együttműködésre és lemondásra a magyarság érdekében, s mindenkinek csak a javát akarja. Közben pedig nyugodtan moshatja kezeit: jóllehet így, az EU tagjaként a román-magyar kettős állampolgárság lehetőségének már nem sok hasznát veszik az erdélyiek, képviselőjük a Fidesztől mégis "hatalmas" diplomáciai káposztásfazekat kapott.
Most aztán merítsen belőle mindenki annyit, amennyit akar; de ha nem talál benne semmit, vagy utána elrontotta a gyomrát, hát őket ne hibáztassa. A kecske jóllakott, a káposzta pedig megmaradt.
Tőkés vagy nagyon ügyes, hogy idáig elnavigálta magát és megfelelően kommunikált; vagy nagyon optimista és egyben felelőtlen, hogy hagyta magát, és a képviseletében az erdélyi magyarságot így átlógatni.
Mindenesetre, most végre megmutathatja, mit tud. Neki való lesz, az biztos.
Illyés Andrea / Népszava
Tőkés 2007 óta európai parlamenti képviselő, jelenleg - a Fideszhez hasonlóan - az Európai Néppárt Képviselőcsoportjának (EPP) a tagja; honlapja szerint "az erdélyi magyarok európai képviselőjeként" dolgozik.
Már maga a meghatározás is igen ellentmondásos: jóllehet az Európai Parlamentbe kerülő képviselő az Unió állampolgárát képviseli, de etnikai vagy regionális listák nincsenek; az állampolgár saját tagállamában létező politikai pártok jelöltjeire szavaz. Tőkésnek tehát jogában áll az erdélyi magyarokat képviselni az RMDSZ jelöltjeként, de ettől függetlenül ő romániai képviselőként a került be az EP-be. Hogyan válik tehát egy románai magyar képviselő a Fidesz keservesen megszerzett EP-s alelnöki székének várományosává?
Az egyik ok a kontroll. Orbán viszonya Tőkéssel az utóbbi időben ellentmondásossá vált: a 1990-es évek radikalizmusa, amelyet Tőkés a mai napig képvisel, mára elavulttá, sőt, kellemetlenné vált. A korábban a szélsőjobboldalt is megszólító, polgári köröket alapító, a kettős állampolgárság gondolatával haknizó Fidesznek eleinte szüksége volt nacionalista hangra: ennek megvalósításához kapóra jött a még nem Uniós tag Romániában lévő Erdély, ahová ők elnyomott ellenzékként elvonulhattak tanácskozni, s ahol Tőkés a ő helytartójukként konfrontálódott folyamatosan az RMDSZ-szel.
Majd Románia tagállam lett: az RMDSZ pedig kapva kapott az alkalmon, s a magyar jobboldali gyakorlathoz hasonlóan Brüsszelbe küldte, hogy ne legyen otthon láb alatt.
Tőkés 2007-ben érkezett Brüsszelbe, mikor is - saját szándékai és a Fidesz erőteljes lobbizása ellenére - nem vették fel az EPP frakcióba, így kénytelen volt a Zöldek/Európai Szabad Szövetség nevű frakcióba ülni. A "szabad" szó szerint értendő, a társaság jelenleg is elég vegyes; képviselők mindenhonnan (van köztük egykori, 1968-as szélsőbalos diákvezér, skót nacionalista, konszolidált német zöld, francia globalizációellenes, de is), akiknek szükségük van a frakció adta infrastrukturális és anyagi háttérre.
Elsősorban plenáris ülés előtti, főleg az akkori magyar kormány "kommunista" politikáját bíráló felszólalásaival, valamint a jobb- és baloldali frakciókban egyaránt keringő, főleg hölgyekre vonatkozó történeteiről, illetve a hozzájuk fűződő viszonyairól volt hírhedt (ezt elégelhette meg a felesége 2010 elején, mikor nagy nyilvánosság előtt szellőztette meg férje ügyeit, és nyújtotta be a válópert).
Politikai retorikája kezdetekben imponált az akkor még szélsőségesebb stílusú Fidesz delegációnak, jóllehet nagy része már addigra okafogyottá vált: Uniós tagként az erdélyi magyarság "elnyomatása" kvázi megszűnt, a vízumkényszer eltűnt, Tőkés pedig Románia színeiben került be, szidni tehát már őket sem volt tanácsos.
Jöhetett volna végre az Európai Unió, Románia és Magyarország együttműködése annak érdekében, hogy Európa minél többet profitálhasson az erdélyi magyarság kultúrájából, ideológiai önállóságából, hogy beforrasszák a történelem sebeit, kinyissák Európát a kisebbségeknek. Új esély, új kezdet.
De nem jött. Tőkés maradt a régi receptnél, szaporodtak a felszólalások, az egykori Ceauşescu rezsim rémtetteinek felelevenítése; az akkori magyar szociáldemokrata kormány és intézkedései, az MSZP delegációját támadó felszólalások, free Tibet s a külföldön élő magyar kisebbséget ért visszásságok elleni kirohanások.
Hogy ennek Tőkés lustasága, ugyanakkor nyilvánvaló feltűnési viszketegsége az oka, vagy inkább az, hogy képtelen volt saját ideológiájának aktualizálására, kérdés, de ügyesen lavírozott, és kivárt.
2007 és 2010 között nem volt egyetlen jelentése sem (azaz egyetlen egy törvényjavaslatnak sem volt ő az ügygazdája), annál inkább preferálta a napirend előtti felszólalásokat politikai kérdésekben; felelősség és valós politikai tartalom, neadjisten konkrét gyakorlati lépések lehetősége tehát zéró. Viszont kényelmes, hatásos, igazából veszélytelen, a sok munka látszatát kelti, és a sajtó eleget foglalkozik vele.
Inkább az utóbbi, s különösen azért, mert a Fidesszel összeölelkezve erre eleinte nem is volt szüksége. A probléma ott kezdődött, mikor 2009 táján a Fidesz felismerte: ahhoz, hogy jövőbeli kormányként Európa elfogadja mint szolid középjobb pártot, szakítania kell az akkorra már rég a fejükre nőtt magyar nacionalista, irredenta szélsőjobbal, és meg kell szerezni tőlük a Trianont-témát és az erdélyi magyarság szimpátiáját.
Tegyünk tehát gesztusokat, és fogjuk be a szájakat - erre a kettőre remek példa Tőkés EP alelnöki jelölése is.
A Jobbik Brüsszelbe kerülésével ugyanis Tőkésnek - aki akkorra már a Fidesszel egy frakcióban ült - versenytársa akadt. A Morvai-Balczó-Szegedi hármas ugyanis függetlenként és szélsőjobbként nyugodtan rendőrállamozhatott és csinálhatott magából bohócot tovább, de ezt Tőkés már nem engedhette meg magának. Többek között azért nem, mert szövetségese az új kormánynak, most már őket is képviseli: ő lett Fidesz EP-delegációjának tiszteletbeli elnöke, innentől legfeljebb a leköszönt kormányt támadhatta tovább, de az vajmi kevés; a többi kedvenc kérdése, mint a kettős állampolgárság vagy Trianon pedig kimerült és az ellenzékiségből kilépve politikailag már ingoványos területté vált.
Tőkés egyre ingatabb lábakon állt: mondanivalója kiüresedett, a többi román képviselővel való viszonya pedig egyébként sem volt felhőtlennek tekinthető, most sem az. Folyosói pletykák szerint a román képviselők mélyen elítélték azt, hogy Tőkés, magát keresztény embernek nevezve az emberi jogokról papol, miközben csalja a feleségét. Mi több, állítólag ugyancsak több román EP-s honatya tiltakozását váltották ki Tőkésnek a Fidesz-kormány új, Trianonról és a nemzeti kérdésekről szóló törvényeivel kapcsolatosan tett nyilatkozatai, melyben rossz nyelvek szerint a revizionizmust mint megoldást említi a probléma megoldására.
A parttalanná vált Tőkésnek szüksége volt a tehát a Fidesz delegációjára, a Fidesznek és EP delegációjának pedig Tőkésre. Az előbbi megkapta a szükséges fogódzót és otthoni segítség híján az áhított politikai erőt, a utóbbi viszont így gesztusokat tehetett, ajándékot és lehetőséget adott, s Tőkéssel együtt ellenőrzése alá vonta RMDSZ európai parlamenti működését.
Az RMDSZ tehát rosszul járt: meg akart Tőkéstől szabadulni, amikor az a frakció, amelynek a magyar kormánypárt is tagja, ekkora gesztust tesz; így viszont már önmaga létezését tagadná meg azzal, ha nem ölelné a jövendő alelnököt a kebelére.
A másik ok tehát a könnyed lekötelezés gesztusa, amely a Fidesz mindennapi, bevett gyakorlata.
Vagy mégsem? Mit is jelent tulajdonképpen az EP alelnökének lenni?
Az Európai Parlamentnek tizennégy alelnöke van, akik a kapott szavaztok által felállított sorrendben követik egymást; ebből Schmitt a tizenegyedik volt, őt váltja most Tőkés, ha megszavazzák.
EP alelnöknek lenni nagyrészt merőben formális dolog. Ülést vezetnek le, rendetlenkedő képviselőket utasítanak helyre, szavaztatnak, ülnek kilenctől éjfélig a kongó ülésteremben, három ember vitáját hallgatva. Komolyabb diplomáciai tárgyalás, döntés nincs, mert azokon általában az elnök vesz részt; vagy akadályoztatása esetén, nagyritkán az alelnökök.
Tagjai az EP Elnökségének, mely a Parlament működtetésével foglalkozik - egyfajta házmesteri pozíció ez, amely dönt például az irodák szétosztásáról, a parlamenti garázs zárási-nyitási időpontjáról, a tolmácsok munkaidejének rövidítéséről, vagy épp az strasbourgi utazásokhoz szükséges ládák színéről.
Szóval, nagyon szépen hangzik, de tulajdonképpen nesze semmi, fogd meg jól.
Első pillantásra tehát Tőkés és rajta keresztül az általa képviselt erdélyi magyarság megkapta a nagy lehetőséget. A Fidesz megadta ezt: egyrészt megmutatta a nemzetközi diplomáciának (s ezen belül főleg a hőzöngő szlovákoknak), hogy ha valaki, ő aztán képes az együttműködésre és lemondásra a magyarság érdekében, s mindenkinek csak a javát akarja. Közben pedig nyugodtan moshatja kezeit: jóllehet így, az EU tagjaként a román-magyar kettős állampolgárság lehetőségének már nem sok hasznát veszik az erdélyiek, képviselőjük a Fidesztől mégis "hatalmas" diplomáciai káposztásfazekat kapott.
Most aztán merítsen belőle mindenki annyit, amennyit akar; de ha nem talál benne semmit, vagy utána elrontotta a gyomrát, hát őket ne hibáztassa. A kecske jóllakott, a káposzta pedig megmaradt.
Tőkés vagy nagyon ügyes, hogy idáig elnavigálta magát és megfelelően kommunikált; vagy nagyon optimista és egyben felelőtlen, hogy hagyta magát, és a képviseletében az erdélyi magyarságot így átlógatni.
Mindenesetre, most végre megmutathatja, mit tud. Neki való lesz, az biztos.
Illyés Andrea / Népszava