Eljön a Dalai Láma Kőrösi Csoma Sándor szülőfalujába. Tökéletes alkalom, hogy a Székelyföld is megmártózzon a nemzetközi sajtó és a vakuk fényében.

Minden eszközt meg kell ragadni, hogy a székelyföldi autonómia ügyét a nemzetközi figyelem középpontjába helyezzük. Szükséges ez ahhoz, hogy a nemzetközi elvárásokra oly érzékeny román politikai elitet olyan kompromisszumokra kényszerítsük, amelyektől folyamatosan elzárkózik.

A Dalai Láma az egyik legfontosabb kisebbségvédelmi mozgalom jelképes vezetője. A tibeti egyházi vezető az elmúlt évtizedek során bemutatta, hogyan kell a nemzetközi médiafigyelmet a számára fontos területre irányítani, mozgalmát sikerült a legválogatósabb környezetben, Hollywoodban is meggyökereztetnie — törekvéseinek kudarca pedig nem rajta múlott.

A kínai rezsim elnyomó politikájának magában az országban nincs demokratikus ellensúlya, a külföldön pedig senki sem meri megzsarolni az emberi jogokkal óriási piaca és hadserege, olcsó árui és befektethető tőkéje miatt: azt tesznek, amit akarnak.

Amennyiben kisebbségvédelemről, annak kommunikációjáról van szó, a Dalai Lámánál jobb partnert nem találhatnánk. Ezért nagy megtiszteltetés, hogy látogatásával most egy kicsit ránk is irányítja a figyelmet, az egész világon újságcikkeket közölnek majd Romániáról és az itt élő magyarok autonómiaharcáról. Hogy ez számunkra tiszta nyereség, az nem kétséges.

Czika Tihamérnak a témában írott cikkét olvasva igencsak meglepődöm: azt írja, a Dalai Láma sem szent, nicsak milyen elnyomó rezsim vezetője volt 15 évesen!

Mondanom sem kell, hogy az egyházi vezető helyes kormányzásról alkotott elképzeléseit vajmi kevéssé valósíthatta meg 15 évesen, nehezen is várható el egy ilyen korú egyéntől egy isten háta mögötti régió társadalmi-technikai modernizálása. Tihamér személyesen a Dalai Lámának rója fel, hogy Tibet mennyire szegény volt az '50-es években, mennyire visszamaradott volt az a terület.

Ezekkel a tényekkel vitatkozni nagyon nehéz, a második világháború után Délkelet-Ázsia egésze ilyen körülmények között élt. Nagyon nehéz viszont megérteni, miért lenne a kínaiak érdeme Tibet felvirágoztatása — ez pontosan akkora nonszensz, mint a galaci acélkombinátot mutogatni mint a romániai kommunizmus gazdasági hatékonyságát bizonyító sikertörténetet.

Tihamér felvetése ugyanis teljességgel kontrafaktuális: meggyőződése, hogy amennyiben a kínai hadsereg nem vonul be az országba, a tibeti szerzetesek és az őket nagyon sok szempontból kiszolgáló lakosok ma is pont olya körülmények között élnének, mint 60 évvel ezelőtt.

Szerintem ez a feltevés nem állja meg a helyét, sőt: liberális elveim azt diktálják, hogy szabad politikai és gazdaság rendszer alatt igenis sikeresebb lesz egy nemzet, mint a felülről vezérelt, kínai típusú rezsim alatt. Amely nem mellesleg több tízmillió (!) ember éhhaláláért közvetlenül felelős.

Visszatérve a tibeti vezető látogatására, az valóban nem fog a gazdaság motorjaként hatni. De kommunikációs fogásnak elsőrendű, és mint ilyen nem felesleges. Talán egyszer nekünk is lesz néhány százezer yuppie követőnk Amerikában, összesen akár többszázmilliárd dollár fölötti döntési lehetőséggel — akkor majd hívhatjuk a Siemens vezérigazgatóját is.

Egyelőre ugyanis hiába hívnánk, nincsenek útjaink, repülőtereink, szakképzett, nyelveket beszélő fiataljaink. Nincsenek erős iskoláink, egyetemünk, sorolhatnám. Ezekhez mind-mind autonómia kell. Vagy kormánytagság.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: