Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Tibeti menekültek Magyarországon

2009. július 2./Budapest/TibetPress

A menekült kérdésben minden civilizált ország kötelessége nehézségei ellenére is a humanitás fenntartása és a menekültek védelme.
A parlamenti képviselőknek nagyobb figyelemmel kellene kísérniük azt az új típusú népmozgást, amely elérte hazánkat is, ezért hullámokban, csoportosan és egyénileg jelennek meg a külföldről érkezett menekültek kényszervándorlásból, politikai okokból, erőszak és üldöztetés miatt.

A genfi egyezményt aláíró minden ország kötelessége a segítségnyújtás és az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartása, mely szerint minden ember egyenlőnek születik ezért elidegeníthetetlen joga a szabadság a Földön.
A fejlett intelligens országok világviszonylatban tapasztalható közös elmélet szerinti törvényeket alkottak a menekültek befogadására és osztoznak a kirekesztettek szenvedésében, amiért elvesztették hazájukat azzal, hogy befogadják őket.
Minden ország lehet az otthonunk, ahol szabadok vagyunk, és otthon érezhetjük magunkat.
A tibetiek itt élnek velünk évek óta és kivétel nélkül megkedvelték a velük nagyon keményen bánó országot, amely nem utasítja el, de nem is fogadja be őket.
Az ő életükben most az egyik legfontosabb hely a világon az a bírósági épület Budapesten a Csalogány utcában, ahol bevándorlási kérelmeiket, egymást követően tárgyalják.
Egy egész építkezés leállt nemrég a XII: Kerületi Fehérvári úton néhány percre, amikor az egyik érintett, aki ott dolgozik, hírt kapott, hogy megkapta a letelepedési engedélyt.
Fellélegezhetett végre két gyermekével és élettársával, akivel papírok hiányában eddig még nem házasodhattak össze.
A többi Magyarországon élő menekült helyzete sem kevésbé egyszerű, de kitartóan várják, hogy majd újra kezdhessék az életüket.
A bírósági tárgyalások nagy aktivitással és több külső megfigyelő, érdeklődő, családtagok, barátok folytonos jelenlétével zajlanak.
Nem kevés ellentmondással és évekkel ezelőtti események felidézésével folynak a vizsgálati perek ahhoz, hogy befogadott, oltalmazott, vagy menekülti státuszt kaphassanak

A vizsgálat ténye arra korlátozódik, hogy mi történt a származási országban, az országot elhagyó időszakban a kérelmezőkkel.
Az ország veszélyességi fokát a bíróság egy olyan fikció által próbálja meghatározni, hogy mi történne akkor, ha a menekült letelepedést kérelmező, visszatérne most országába? Ugyan a biztonságos visszatérés feltételei nem adottak a tibeti helyzet folytatólagos súlyosbodásai miatt, ezért a kérelmezők visszaküldési tilalom alá esnek.
Az iratok szerint minden tibeti kínai állampolgár, azonban a kínai állam nem ad ki számukra származási és utazási dokumentumokat.
A jelenleg közigazgatásilag érvényes dokumentációk szerint, Tibet olyan ország, ami nem létezik.
Ezért sok befogadó ország azt a gyakorlatot folytatja biztonságuk érdekében, hogy a menekültek származási országának ugyan Kínát jelöli meg, de ideiglenes utazási és egyéb dokumentumaikkal egyben azonnal ki is tiltják őket Kínából, az adott ország állampolgársági procedúrájának befejezéséig.
A magyarországi általános gyakorlat pedig az, hogy meghallgatásuk után ügyükben az érintettek nélkül a bíróság, a bevándorlási hivatal (BÁH) és egy jogi képviselő jelenlétében determinusokat ütköztetnek és kérnek számon, a tibeti menekülteken, - amelyeknek több tárgyaláson is tanúi lehettünk, - valamint annak is, hogy maguk sem tudják azt egységesen értelmezni.
Elgondolkodtató ilyen körülmények között, hogyan várható el a kérelmezőktől az, hogy bizonyítottan ellentétektől sem mentes tájékoztatás mellett, tisztán megértsék a  jogilag sem akárhogyan nyakatekert tényállást?
A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal erre azzal érvelt, hogy aláírták a jegyzőkönyvi nyilatkozatot, amelyben elismerik, hogy ideérkezésükkor megkapták a szükséges tájékoztatást.
Maguk a jogászok sem vitatják, hogy a helyzet a státuszok esetében átfedéseket és problémákat okoznak számukra is a jogi alkalmazásban.
Ezért például a legutolsó tárgyaláson a bírónő nem látta kielégítettnek az okok felderítettségét, így ismét elhalasztotta a tárgyalást.
Más bíró is vonakodott döntést hozni, hasonló tibeti menekült kérelmében, és kétszer is szünetet rendelt el a tárgyalás alatt, hogy telefonon konzultálhasson kollégájával az ügyben, mégsem tudott dönteni.
Megint más bíró úgy nyilatkozott, hogy a kérelmező státuszára nincs jogi alap, ezért annak teljesen újbóli vizsgálatát rendeli el
Ezenközben maguk az érintettek semmi támogatást nem kapnak, viszont a tárgyalások költségeire számolatlanul megy el az állam pénze évek óta.
A tárgyalások sarkalatos pontja az úgynevezett háttér „ország- információ” az adott országról.

A friss hírek, legalább egy hónaposak voltak, fogalmazási zavarokkal, stilisztikai problémákkal küzdöttek.
Az igényesnek nem mondható elemzésekben gyakoriak az elfogultságok és megbízhatatlanságok
Egy tárgyaláson az országiformációból merítve az is elhangzott, hogy a Dalai Láma nemzetközi bűnöző, mert a kínai kormánnyal és állammal szemben áll.
A bizonyításnak is megvannak a maga etikai határai, és az igazság tisztelete megkívánta volna a pontosítást, de senki sem tett helyreigazítást, mely szerint a Dalai Láma Nobel Béke- díjas spirituális vezető, akit szintén a Kínai Kommunista Párt üldözött el hazájából, és jelenleg is menekültként él Indiában.
A helyzet nem kirívó, hogy a bevándorlási hivatal a valószínűsíthetőségeket ilyen jogi alátámasztások által igazolja és fogadtatja el a bíróság előtt.
Megteheti, mert az okirati bizonyítások lehetőségei minden oldalról erősen korlátozottak.

Ráadásul az ügyben eljárók nem ismerik az adott ország jelen esetben Tibet földrajzi, történelmi, és vallási, kulturális hátterét, pedig elvárható lenne, ha innen származó emberek életéről döntenek. Különösen igaz ez akkor, ha a védelmet ellátó szervezet részt vesz az országiformáció kutatásban és annak elkészítésére, képzéseket alkot és tart fenn.
Az esetleírások mivel egyedi elbírálásban történnek, ok és okozati összefüggései és a hivatkozott történetek hátterének a megérthetőségei alig lehetségesek célirányos kulturális és vallási ismeretek hiányában, ha csak a Kelet-Európai szemszögből nézzük mindazt.
Ezért a nagyobb bevándorlási gyakorlattal rendelkező országok is, mint Nagy-Britannia, Kanada, az Egyesült Államok, vagy Ausztrália a régiót és kultúrát ismerő szakértőt vonnak be a tárgyalásokba.
A tibeti emberek általános mentalitásának megértése magas kulturális érzékenységet kíván meg, visszafogottabbak és befelé fordulók, ezért számukra sokkal nehezebb az üldöztetéseikről beszélni, mint elszenvedni azt.
Így történhetett meg az is, hogy közülük egy anya, akinek két gyermeke van és nagyon nagy traumán esett át, néma tiltakozása jeléül éhségsztrájkba kezdett egy alkalommal.
A bíróságon a tisztázatlan rendelkezések miatt a Nemzetközi Jogszabályok Elemzései által lassan és körülményesen adaptálódnak az Európai Unió által megfogalmazott jogi elvárások. A nemzetközi menekültügyek tanulmányozásában komoly gondokat okoz nekik, hogy bizonyos törvényeket, szakszavakat nem értelmeznek egységesen, nem beszélnek idegen nyelveket, és nincs semmi kitekintésük a már előttük járó országok menekültügyi intézményrendszerére.
Fontos lenne ezért, hogy az ügyben eljárók ne utasítsák el az új beterjesztéseket a témához tartozóan csak azért, mert szerintük így is elegendő anyag áll rendelkezésre. Láthatóan, a döntést nem viszi előre az, hogy unalomig sokadára tárgyalják a már ismert dolgokat.
A bíróság egyértelműen várakozik valamire, egy példára, ami megerősítést adhatna, a biztonságos visszatérésre- vagy, hogy mi történne az egyénnel, ha kitoloncolásuk esetén visszatérne hazájába. A hatóság sokkal inkább hajlamot mutat ellenségként kezelni őket, mintsem elkötelezni magát a genfi egyezmény értelmében védelmükre.
Egy fiatal kérelmező, aki a stressz rendellenességeket láthatóan magán viselte elmondta, hogy a kínai karhatalom tibetiekkel szemben alkalmazott megtorlásai közismerten rosszak, vallatás, kínzás, börtön vár az országot elhagyó árulókra. Ha mindez fotó, videó vagy elektromos közzététel által bizonyítást is nyer számukra, akkor akár halálbüntetést is kaphat.
További súlyosbításnak számít az, ha az illető a kínai állammal szemben akár csak békés tüntetésen vesz részt, ehhez elegendő a „Free Tibet” skandálása, vagy az, ha bárhol a világon kínai politikus jelenlétében azt kiabálja, hogy „Éljen sokáig a Dalai Láma”, -ahogy azt ő tette egy alkalommal Budapesten.
Amíg ezt ma Magyarországon, mint a szabad politikai véleménynyilvánítást bárki megteheti, - addig Tibetben általános, hogy akit ezért elkapnak, mert bármilyen módon kifejezésre juttatja szabadságvágyát, még ha ezután el is hagyja az országot, visszamaradt családtagjaikat rendszeresen ellenőrzi, vallatja hollétük felől a kínai hatóság, és kutatásokat végez otthonukban.
A születésszabályozással, nők és gyermekek jogaival kapcsolatosan felvetődő kérdésben, ami egy terhesen hazánkba menekült asszony ügyében felvetődött, a bíróság meglepő érdektelenségről tett tanúbizonyságot. A nemi visszaélés áldozatait kiemelten kellene kezelni, bennük azonban ez fel sem vetődött.
Tekintettel arra, hogy a bíró és a kérelmező ügyvédje is férfi volt; nem tartották nagy jelentőségűnek a jelenlévő megfigyelő pszichológus által ajánlott háttér információit, mint bizonyítékot, - ezért a kérelmező beadványának jogosultságát egy későbbi időpontban majd újratárgyalják.
Sokat vitatott kérdés a bevándorlási hivatal részéről, hogy ez az üldöztetés van-e olyan súlyú, hogy az a menekülés tényét és szükségességét elfogadhatóvá teszi?
Egy bizonyos, hogy az üldöztetés fogalmával nehezen küzd meg a bíróság. A bevándorlási hivatal jogásza csúsztatásnak és rosszhiszemű, rosszindulatú feltételezéseknek nevezi a menekülési okokat, kemény vádakkal illeti a kérelmezőket, miközben mindenki elismeri, hogy jogukban áll belső motivációjuknak hatására és lelkiismeretük parancsára engedelmeskedni akkor, amikor nyilvánosan is kiállnak politikai és vallási meggyőződésük valamint a Dalai Láma mellett.
Az önazonosság és lelkiismeret kérdésében és a szabad vallás gyakorlása körében a tárgyalásokon logikátlan csűrés-csavarás alakult ki. Az Európában a megszokottól eltérő tibeti vallási és kulturális összeforrottság, az egész eljárást komplikálttá tette..
A leírások ezért sokszor összefüggéstelenek, primitív leegyszerűsítésektől sem mentesek, a mögöttük lévő emberek arctalannak és motiváció nélkülinek látszanak, pedig nem azok.
Összegezve, mivel a kínai elnyomás a tibeti nép ellen irányul, az üldözés nem lehet vitatott.

Ezért visszaküldésük a származási országukba a törvény szerint nem lehetséges.

A tibetiek segítségre szorulásának tényét a kormányzati szervek vonakodnak elismerni, és nem segítik elő a letelepedésüket.
Ugyanakkor a BÁH becsült adatai szerint 30-40 ezer kínai állampolgár van jelenleg hazánkban, és csak 12 ezer került nyilvántartásba.

Néhány rab is hamarosan az Egyesült Államokból soron kívüli letelepedési jogot fog élvezni hamarosan a 2009. máj. 04-es kormányközi egyeztetések szerint.
A tibetiek ügyében a lassú és eredménytelen ügyintézés következtében az írott jog és a joggyakorlat olyan „szabályos” szabálytalan helyzeteket teremt, amely ellentmond a humanitárius segítségnyújtás alapelveinek. Ezért emberek élnek méltatlanul, érvényes és hivatalos iratok nélkül éveken át, tisztázatlan állampolgárságú és ellátatlan gyermekek születnek, korlátozottak szabad mozgásukban, iratok hiányában nem dolgozhatnak, nem bérelhetnek lakást, nem lehet bankszámlájuk, nem házasodhatnak, és nem lehetnek betegek.
A tibetiek egy maroknyi csoport, számban kevesen vannak, de jó példái lehetnek számunkra annak, hogy nem süllyedtek le emberségükben, hanem mérhetetlen nehéz helyzetük ellenére is a túlélésre és jobb időket remélve rendezkedtek be.
Százféleképpen lehet vitatni a tényeket, és sorsára hagyni egy népet, akik bizonyítottan nem ártottak senkinek.
Egy spirituálisan elkötelezett nép, akik elsöprő túlerőben lévő és felettük hatalmat gyakorló kínai diktatúrával állnak szemben, akik mégis tanúvallomást tesznek belső meggyőződésből az erőszak elutasítása mellett, hagyják, hogy megöljék a szerzeteseiket, felgyújtsák a kolostoraikat, börtönbe vessék őket, miközben a világ a kisujjukat sem mozdítja értük.
Tárgyilagosan megközelítve a dolgokat, túl az egyéni tragédiákon, ezért kényszerültek saját szándékuk ellenére elhagyni a szülőföldjüket, és kopogtatnak, hogy fogadják be őket.
A világon mindenütt megnyílik előttük az ajtó.
Vajon itt miért nem?
Budapest 2009. június 23.
A „Veszélyben lévő Kultúrák”
Alapítvány támogatója
Ylona Kaposi-Szabó

Kanada     

 

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb