Tibet stradégiai terület

2008. március 26./Greenfo/TibetPress

Szakértők szerint stratégiai szerepe van a tibeti hatalmas vízforrásoknak abban, hogy a kínaiak ragaszkodnak a "világ tetejéhez", a fennsíkon ered ugyanis Ázsia több nagy folyója.

Tibet stratégiai terület. Ellenőrzése révén Kína ráteheti a kezét hatalmas ásványianyag- és vízkészleteire" - mondta Bráhma Csellanej, az újdelhi Politikai Kutató Központ munkatársa. "Az ázsiai vízgondokat súlyosbító általános felmelegedés idején - Tibet ellenőrzése révén - Kína politikai fegyverként használhatja a vizet" - tette hozzá Csellanej, a nemzetközi kapcsolatok szakértője.

Az 1951 óta kínai közigazgatás alatt lévő tibeti fennsíkon található vízfelületek teszik ki az ázsiai ország összes tófelszínének egyharmadát. Ezen a fennsíkon erednek a legfontosabb ázsiai folyók is: az Indus, a Mekong, a Jangce, a Sárga-folyó, a Szalven, a Brahmaputra és a Szatledzs. A nagy folyamok közül egyedül a Gangesz ered a Himalája indiai oldalán. Tibet ellenőrzése révén Kína uralja a nagy folyamok felső forrásvidékét, és hatalmas vízierőműveket építhet - például Jünnan (Yunnan) tartományban - amelyek elengedhetetlenek erőteljes gazdasági fejlődéséhez.

Az elmúlt két évtized rendkívül gyors fejlődése okozta környezetszennyezési gondok miatt Peking 2020-re szeretné energiafogyasztásának 15 százalékát megújuló erőforrásokból biztosítani. Ez a 2005. évi arány kétszerese lenne. Jelentős szerepet szánnak a vízierőműveknek, amelyek kapacitása 2020-ig a tervek szerint eléri a 300 millió kilowattot. A kínai hatóságok azonban nem verik nagy dobra erre vonatkozó terveiket, illetve ezek várható kihatásait a szomszédokra: Thaiföldre, Kambodzsára, Vietnamra és Indiára.

Az egyik kínai terv különösen aggasztja a tibetieket, indiaiakat és a környezetvédőket: a tibeti folyók vizének összegyűjtéséről és a gátak emeléséről lenne szó a Jarlung Cangpón (Brahmaputra), hogy a vizet az élettelen, agyonszennyezett Sárga-folyóba juttassák, amely már képtelen biztosítani Kína északi vidékékének vízigényét. Egy minapi jelentésében az emigráns tibeti kormány úgy vélte,hogy ez a csillagászati összegeket felemésztő terv akkora vállalkozás lenne, mint a több százezer emberélet árán épített Nagy Fal. A terv támogatói szerint viszont mindössze 25 ezer embert kellene csak áttelepíteni.