2008 november 27
A Dalai Láma a tőle megszokott módon nyilatkozott, amire a kínai rezsim a rá jellemző csinnadrattával válaszolt, a fordulópont azonban mégis csak a múlt heti Kína-Tibet vita volt. Innentől kezdve nagy az esély arra, hogy a helyzet rosszabbá váljon.

Az Indiában, Dharamshala-ban megrendezett öt napos találkozó után – amely eseményre sikerült összehozni a világban szétszórtan, száműzetésben élő tibetieket- a Dalai Láma tekintélye vitathatatlan, a Peking iránti álláspontja pedig változatlan maradt. A kínai kormányzat alatt a tibetiek csupán autonómiára, nem pedig teljes függetlenségre számíthatnak.

A Lhasa-ban megjelenő hivatalos, kormányzati szócső a The Tibet Daily szerint az „ úgynevezett „Közép Út” a „tibeti függetlenség” kifejezésnek a leplezetlen megfogalmazása, amely egyben arra irányul, hogy alávaló cselszövést terjesszen a történelmi eseményekkel szemben.”A kültelki marxista stílus már nem divatos napjaink Kínájában, a The Tibet Daily azonban jól látja a kínai rezsim hozzáállását: a kommunisták sosem hittek abban, hogy a Dalai Láma igazat mond.

Ez mind azért van, mert az ultra-harcias kommunista gondolkodásmódjukkal azt érik el, hogy mindarra akit nem tarthatnak felügyeletük alatt, ellenségként illetve összeesküvőként tekintsenek. A tibetiek körében sokáig a Dalai Láma volt potenciálisan a legnagyobb szövetségesük, mivel sok évvel ezelőtt felmérte, a tibeti függetlenség elérése reménytelen. Ezért aztán a elérhető legjobbra szavazott: az autonómiára. Évtizedeken keresztül üzletet ajánlott Pekingnek. Amennyiben a kínaiak tiszteletben tartják Tibet kultúráját és felhagynak azzal a szándékkal, hogy kínai bevándorlók betelepítésével eltöröljék a tibetiek történelmi identitását, biztosítja a tibetiek lojalitását Kína felé.

Sosem vált egyértelművé, hogy valóban megtenné-e, de valószínűleg komolyan gondolta az erre irányuló próbálkozást. Főleg, mert ezt tartotta az egyetlen lehetséges megoldásnak ahhoz, hogy elkerüljenek egy tragédiát. Sajnálatos módon a kínai rezsim sosem mérte fel, hogy a Dalai Láma Kína legjobb esélye a két ország közti ellentétek elsimításához. Sőt mi több, a tibeti nacionalizmust mesterségesen létrehozott jelenségként határozta meg, amely jelenséget kívülről, gonosz összeesküvők indukáltak – ami egyben azt is jelenti, hogy az, aki a legtöbbet tette a szélsőséges tibeti nacionalista megnyilvánulások visszaszorításáért, Peking szemében nem más, mint a legfőbb összeesküvő.

Peking hallgatólagos kalkulációi – mindezt arra a téveszmére alapozva, miszerint a tibeti nacionalizmus nem más, mint rosszindulatú vallási vezetőjük, gonosz külső erők által támogatott mesterséges kreációja- afelé hajlanak, hogy semmi mást nem kell tenniük, mint kitartani elveik mellett és kivárni a Dalai Láma halálát. A Láma 73 éves és nem örvend túl jó egészségi állapotnak, egyszóval nem tarthat túl soká. Ha Ő elmegy, a tibeti szeparatista mozgalom köddé válik és ezzel egy időben a felebaráti szeretetről tanúságot adó tibeti honfitársak boldogan beolvadnak szeretett kínai anyaországuk ölelésébe.

Gondolom tudják, hogy ezzel nem túlzok. Ők így gondolkodnak. Ezért aztán ronda meglepetés lesz a kínai rezsim számára az, amikor a Dalai Lámát követő tibeti vezetés egy sokkal erőszakosabb harc mellett teszi le a voksát a teljes függetlenség elnyerésének érdekében. A tibeti lakosok közül sokan támogatni fogják ezt a lépést.
A tibetiek úgy érzik, az egyre nagyobb számban betelepített kínai bevándorlók érkezésével országuk lassan elvész. Ezért aztán egyre szélsőségesebben reagálnak az eseményekre.

Ez persze rossz hír a függetlenségről álmodozó tibetiek számára. Az egyetlen lehetőség arra, hogy Tibet visszanyerje elvesztett függetlenségét, ha megtörténik a változás és a kommunista Kína többé kevésbé demokratikus kormányzást hoz létre. Egyszer eljön ez a nap és akkor némi reménysugár mutatkozhat a tibeti függetlenségért harcolóknak, csakúgy mint mikor 1991-ben összeomlott a kommunizmus a volt Szovjetunióban és számos addigi tagállam önállósághoz jutott.

Van azonban egy feltétele a dolognak. A kínaiak csakis akkor fogják elismerni Tibet függetlenségét, ha biztosítva érzik magukat afelől, hogy az ország számukra nem jelent veszélyt. A Tibetben élő, bevándorolt kínai csoportokat célba vevő gerilla és terrorista hadjáratok ellenséges magatartást válthatnak ki az anyaország polgáraiból, ami egyben a tibeti függetlenség reményének a végét is jelentené. Mindazonáltal ilyesfajta kampányról majd csak néhány év múlva beszélhetünk.

Vajon mi az oka annak, hogy a kínai rezsim ebbe a rettenetes stratégiába szorítja a tibetieket? Elegendő ok erre a legfőbb vezető tudatlansága, az azonban biztos, hogy a kínai hírszerzés idősebb korosztálya tisztában van Kína időt húzó politikájának szerepével Tibet autonómiára való törekvésénél.

Persze, hogy tisztában vannak vele de vajon mit jelent mindez? Azt jelenti, hogy a kínai hírszerzés tisztjei felmérték: egy erőszakos, etnikai alapokra épített szeparatista mozgalmat megélő Tibetnek sokkal kevesebb lehetősége van elnyerni függetlenségét, mint ha mindez békés, együttműködő módon történik. Ezért aztán azt tanácsolják relatív értelemben naív feljebbvalóiknak, hogy olyan politikát folytassanak, amely elkerülhetetlenné teszi az erőszakot.
Vagy talán úgy gondolják túlságosan cinikus lennék?
Gwynne Dyer Londonban élő független újságíró.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: