Tibet ébredő reménysugara - Karmapa

2009. március 1./Newsweek/TibetPress

A történelmi hagyománynak megfelelően a Karmapa nem lehet a tibetiek legfőbb vallási vezetője. A hagyományt meg kellene változtatni.
Száműzöttek könyörgése: Boldogulhat-e a Karmapa ott, ahol a Dalai Lámának nem sikerült célt érnie?

A Karmapa egy roppant helyes fiatalember, jókiállású vékony fiú bordó-arany öltözékben. A Karmapa egy még iskoláskorú fenség, akit mindenki meghajlással üdvözöl, bármerre is jár.

Gond nélkül vált kínairól tibetire, esténként koreai nyelvet tanul és alkalmanként udvarias hangon javítja ki a nem megfelelően fordító angol tolmácsot.

Ideiglenes főhadiszállásán, a kelet indiai Bodh Gaya külterületén található újonnan felépített kolostorban, néhanapján fel-felbukkan alkonyatkor, amikor is udvari kötelezettségei között kisétál a magasra épített teraszra, ahonnan megfigyelheti a földeken dolgozó asszonyokat.

A mostanra már 24 éves, jó megjelenésű, borotvált fejű Karmapa 1985-ben egy nomád családban született. Akkor azonban néhány szerzetes, akik új vezetőjük megkeresésére indultak, meg is találták őt Kelet-Tibetben. Hét éves korában emelték trónra, a Kagyü vonal buddhista vezetői vonalának XVII. reinkarnációjaként.

14 esztendősen drámai módon kényszerült elhagyni szülőföldjét, havas hágókon keresztül menekült Nepálba, majd később Indiába, ahol is csatlakozott a már száműzetésben élő tibeti vezetőhöz, a Dalai Lámához. A diaszpórában élő tibetiek azon nyomban valami egészen különlegeset véltek felfedezni a Karmapában, mentorának mélységes személyes karizmáját, melyet átjárt az ifjúság életereje. Néhányan már akkoriban is egy saját jogán potenciális vezetőt láttak benne.

A Dalai Lámának nincs párja az élő tibeti istenségek között. (a Dalai Lama Csenrézi számtalan emanációja közül az egyik. – a fordító megjegyzése) Mint a Gelugpák, a legnagyobb tibeti vallási közösség első embere, ő népének elismert és nagyra becsült vezetője. Megkapta a Béke Nobel-díjat, az egész világon vannak hívei, akiket maga mellé állított pusztán morális erejével. Valahogy mindig elérte, hogy Tibet igazának zászlaja alatt összefogja a békétleneket.

Egyetlen, ám kulcs fontosságú dologban a Dalai Láma nem ért el eredményt: Kína még a legbékésebb kérelmét is elutasította, már ami Tibet autonómiájára és kulturális szabadságára vonatkozik. Márciusban lesz 50 éve annak, hogy a Dalai Láma száműzetésbe kényszerült. Bizonyos tibeti körökben hisznek abban, hogy a Karmapa képes lesz eredményt elérni ott, ahol a Dalai Lámának nem sikerült. Megtörténhet, mégpedig abban az esetben, ha minden hagyomány és precedens ellenére, lehetőséget kap arra, hogy vezethesse a tibeti népet.

A tibetiek körében, csakúgy, mint a náluk kevésbé misztikus mozgalmak körében, a hatalmi váltás nagyon trükkös ügymenet. A most 73 esztendős Dalai Láma könnyedén kilábalt kisebb betegségekből, ennek ellenére nyíltan beszéd tárgya halála vagy akár alkalmatlansága a feladat betöltésére- ezen módon sürgetve a száműzetésben élő tibetieket a jövőbeli események megtervezésére.

A hagyomány szerint a XIV. Dalai Láma alapvetően saját magának adja majd át a hatalmat, amikor is reinkarnálódik halála után. A tibeti buddhizmus egyik legizgalmasabb rituáléjának előírása szerint néhány szerzetes, mint a kutató csapat tagjai, látomásokat, álmokat, távoli tájakon megjelelő misztikus szimbólumokat értelmez és fejt meg, aztán lóhátra pattanva elindulnak felkutatni és trónra emelni egy kisgyereket, a következő Dalai Lámát. A baj csak az, hogy mindez legalább 20 évet vesz igénybe mire egy megfelelően, hihetően kinevelt, a helyét minden szempontból megálló felnőtt embert állíthatnak népe élére. Napjainkra és korunkban nincs olyan politikai mozgalom – különösen az, amelyet Kína határozottan le akar törni- mely képes lenne túlélni egy 20 éves várakozási időt.

„A kínai kemény vonalas stratégia a jelenlegi Dalai Láma elmúlása után is fennmarad, a tibeti mozgalom kudarcba fog fulladni vagy darabjaira hullik.”- mondja Lobsang Sangay, a Harvard Jogi Karának egyetemi tanára. Lobsang Sangay részt vett azon a mostanában megrendezett konferencián, ahol a nyugat indiai Dharamsalában, a száműzöttek fővárosában élő tibetiek jövőjéről tárgyaltak. „ A kérdés tehát az, létezik valahol valaki, aki a helyére léphet? Mi történik majd a tibeti mozgalommal, ha egyszer ő elmegy? Ez a nagy kérdés.”

Lobsang egyike azoknak, akik állítják, a kérdésre megvan a tökéletes válasz: a Karmapa átmenetileg betöltheti ezt a feladatot. Igaz, hogy egy más vonal képviselője, ezért aztán nem lehet Dalai Láma, ellenben betöltheti a régens szerepét addig, amíg az elkövetkezendő, reinkarnálódott Dalai Láma felnőttkorba nem ér. A Karmapa felkészült erre a feladatra, részben mert megszemélyesíti népének történelmét,- az elnyomás, a menekvés és a száműzetés történetét, mely sokban hasonlít a Dalai Láma személyes történetére. A Dalai Lámáéra, aki 1959-ben közönséges katonának öltözve menekült el Lhászából. A Karmapa 1999-ben kényszerült elhagyni hazáját, abban az időben, amikor kínai nyomásra fel kellett volna adnia a Dalai Lámát. Ehelyett csatlakozott inkább a már száműzetésben élő szellemi vezetőhöz, miután december derekán átkelt a Himaláján. A 6 millió tibetiből úgy 150 ezren hasonló utat jártak be a száműzetésig.
Patrick Symmes Newsweek