Miközben a Dalai Láma követei Pekingben tárgyalnak, több olyan cikk is megjelent a világsajtóban, amelyekben a kínai politika megváltozásáról írtak. Van-e remény bármilyen változásra?
15 hónap után találkozott ismét a Kelsang Gyaltsen és Lodi Gyari vezette delegáció a kínai kormány tisztviselőivel. A tárgyalások kezdete szinte egybeesett az 5. Tibet Munkakonferenciával, ami a legnagyobb szabású kínai fórum, amely a tibeti régióval foglalkozik. A konferencián áttörést sejtető vélemények hangzottak el: kijelentették, hogy a jövőben - a Tibeti Autonóm Régió 1965-ös megalapítása óta először - nem csak a TAR-ben élő tibetieket tekintik intézkedéseik célpontjainak, hanem a szomszédos régiókat is, mivel a 6 milliós tibeti kisebbség többsége itt él, nem pedig az említett régióban.
A konferencián megállapították, hogy a kormánynak jóval többet kell tennie, hogy megnyerje az ott élők bizalmát. Kínai források szerint az állam 45 milliárd dollárt fektetett be a régióban 2001 óta, igaz, ennek nagy részét a Lhaszát Pekinggel összekötő vasút emésztette fel.
Hu Jintao, Kína első embere bejelentette, hogy a Tibetben élő nomádok és pásztorok éve jövedelmének 2020-ra el kell érniük a nemzeti átlagot. (A jelenlegi bevételük ennek csupán negyede). A pozitív hangvételű nyilatkozatok azt mutatják, a kínai vezetés tisztában van azzal, hogy eddigi politikáját mind Tibetben, mind pedig Kelet Turkesztánban felül kell vizsgálnia, ha nem akar a 2008-as és 2009-es felkelések megismétlődésétől tartani.
A tibeti helyzet konszolidálására ismét remek lehetősége adódik a követek látogatása alkalmával. A tibeti fél tisztában van azzal, hogy naivitás enne bármilyen komoly változásra számítania. A kínai külügyminisztérium a napokban ismét éles Dalai Láma ellenes kirohanást intézett a sajtó felé, megismételve szokásos vádjait.