Táltos túlélési technikák

2011. március 7./barikad.hu/TibetPress

Nagyon kevés írásos feljegyzés maradt fent arról, hogyan őrizték meg az ősi hitvilág elemeit a magyar táltosok. Szerencsére vannak keleti analógiák arra nézve, hogy más népek szellemi vezetői hogyan mentették át az utókor számára az ősi hagyományt.  

Míg nálunk a 11. század elején Szent István törvényi úton rendelte el a keresztény hit felvételét, addig Dzsingisz kán népe egészen a 16. század végéig megőrizhette ősei vallását, a mi táltos hitünkkel rokon eszmerendszert, melyet ők bőnek, bűnek neveznek. (A szóban a magyar bűbáj szavunkat fedezhetjük fel). Mindkét helyen a táltosoknak olyan túlélési technikákat kellett kidolgozni, melyekkel az új hitbe is átmenthették őseiktől örökölt szertartásokat, hitvilági elemeket.

Szörnyű üldözés

Ahogyan a mi eleink, úgy a mongolok sem fogadták szívesen az új hitet. A magyar királyok a 11. század folyamán szigorú rendelkezéseket hoztak, melyek közül a legismertebbek Szent László törvényei, amely tiltotta az ősi áldozati formákat, például a kutaknál való áldozást. Valószínűleg egyéb kemény büntetéseket is elrendeltek uralkodóink, de sok irat a történelem során megsemmisült, így csak töredékes adataink vannak a táltos üldözésekről. A buddhizmust államvallássá tevő, 16. században uralkodó Altan kán is szigorú intézkedéseket hozott, állítólag az akkori dalai láma sugallatára, így megtiltotta a véres áldozatokat. A mongolok azután az ünnepeken nem ölhettek le lovat vagy tevét és meg kellett változtatni az ősi temetkezési szokásokat. Uralkodói parancsra országszerte elégették az ősök szellemét jelképező bálványokat és helyükre buddhista szobrok kerültek. Akik pedig ellenálltak, vagy megtámadták a szerzeteseket, azoknak elkobozták a teljes vagyonát.

Átmenetei megoldás

A szigorú rendeletek ellenére sem tudták a mongolokkal gyorsan elfogadtatni az új hitet. Ugyanez a folyamat mehetett végbe nálunk is. Valószínűleg az uralkodóknak be kellett látni, hogy csak engedmények árán lehet a vidéki törzsekre erőltetni az új vallást, ezért megpróbálták azt hozzáigazítani a régi szokásokhoz. Ennek nyomán például a régi ünnepek kereszténnyé, illetve buddhistává váltak, a régi bálványok szerepét pedig az új hit istenei váltották fel. Korábban írtunk arról, hogy a kereszténységben Sárkányölő Szent György vette át a Hadúr szerepét, Mongóliában pedig az úgynevezett tanvédő istenek - Mahakála és Gombo - kerültek a jurták oltáraira.  

A táltos módszer

A táltosok sem tétlenkedtek és maguk álltak be szerzetesnek, így a régi hit nagyon sok elemét becsempészhették a buddhista szertartási rendbe. Arra is rájöttek, hogy még a nagy Altan kán sem mert hozzányúlni saját ősének, Dzsingisz kánnak kultuszához, ezért a legtöbb ősi hagyományt összekapcsolták a nagykánnal. Nem véletlen az, hogy Mongólia-szerte az ősi szentélyek és szokások ma a nagy előd nevét viseli. A nagykán tiszteletére alapított áldozati központban, az ordoszi Edzsen Horóban az összes ősi áldozati szertartás érintetlenül vészelt át évszázadokat, hiszen ahhoz a dzsingiszida kánok sem mertek hozzányúlni. Vajon nálunk a Szent Istvánról és Szent Lászlóról fennmaradt történetek nem ugyanezt a célt szolgálták? Talán nem is maguk az uralkodók voltak fontosak, hanem a táltosainknak csak a nevük kellett, hogy a róluk szóló történetekben megőrizhessék a legősibb szkíta-hun hagyományokat. Mindenesetre szerfelett különös, hogy éppen Szent Lászlóról szóló mondák vannak tele ősi, "pogány" elemekkel.

 

Obrusánszky Borbála