Tajvani dilemák - tibeti okulások

2010. április 8./Taipei Times/TibetPress

2010. április 02./Taipei Times
Mi az oka annak, hogy a Dalai Láma, a tibeti nép szellemi és politikai Tiubeten kivül él? Tajvanon sokan tudatában vannak annak, hogy 51 éve kényszerült száműzetésbe, de meglepő módon nagyon kevesen ismerik annak a történetét, hogy miért is kellett elmenekülnie 51 évvel ezelőtt.

Nemrégiben jelent meg a Dalai Láma önéletrajzi írásának kínai kiadása, „Szülőföldem és Népem” címmel, amely elengedhetetlen mű azok számára, akiket komolyan érdekel a történelem azon időszaka. És ami még ennél is fontosabb, sok tanulsággal is szolgálhat a Kínával kiegyezésre készülő és ezzel nagy kihívás előtt álló Taivan számára.

Mi is történt Tibetben egy fél évszázaddal ezelőtt? Miért nem lett béke, annak ellenére, hogy a „Tizenhét– Pontos Egyezmény” néven ismert „békeszerződést” 1951-ben aláírták a tibetiek a Kínai Kommunista Párttal (CCP)?

Miért robbantak ki Tibet fővárosában Lhászában tömegtűntetések és miért kényszerült a Dalai Láma arra, hogy elmeneküljön a saját országából?

A „Tizenhét– Pontos Egyezmény” azon kívül, hogy nem vezetett fenntartható békéhez, sokak számára a  száműzetést jelentette – több, mint 100.000 ember kényszerült emigrációba elveszítve otthonát és közel egy millióan az életüket.

A most megjelent könyvben a Dalai Láma említést tesz arról, hogy amikor 1956-ban meghívást kapott a Buddha 2500. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségsorozatra Indiába, nem akart visszatérni Tibetbe.

 

Az akkori indiai miniszterelnök, Jawaharlal Nehru meggyőzte a Kínai Népköztársaság legfontosabb személyiségét,  Csu-Enlájt, hogy személyesen garantálja, ogy a CCP nem kényszeríti reformjait a tibeti népre. Ez volt az oka annak, hogy a Dalai Láma akkor mégis hazatért. Egy pár éven belül aztán mégis olyan mértékben megromlott a helyzet, hogy nem maradt más választása, mint Indiába menekülni. 

1979-ben, amikor a legfőbb kínai vezető, Teng Xiao-ping kijelentette, hogy a függetlenséget kivéve Kína bármilyen témában nyitott a megegyezésre, a Dalai Láma a 6 millió tibeti földműves jólétéért folytatott tárgyalások mellett határozott. A cél érdekében magas fokú autonómiát kért és feladta a függetlenségi törekvéseket.

Ennek ellenére nem sok eredmény született az elmúlt 30 évben a Kína és Tibet közötti párbeszédben és a CCP a mai napig azzal vádolja a Dalai Lámát, hogy szeparatista.

A han nemezetiségbeliek bekivándorlást támogatva a CCP egyre több és több területet foglalt el Tibetben, ezzel is elősegítve a nagyfokú „kínaisodást”. Ma több han kínai él Lhászaban, mint tibeti. Tibet kezd olyanná válni, mint Mongólia, ahol a lakosság kevesebb, mint 20% mongol.

Tibet tapasztalata a Kínával való együttműködésben bizony keserves és ezt Taivannak nem szabad figyelmen kívül hagynia, a saját érdekében.

Néhányan a Kínával való „békeszerződés” aláírását szorgalmazzák Taivanon, a két ország közötti „háborúmentesség” jegyében, de miért is lenne erre szükség? Hogy lehetséges az, hogy háború esetén a két ország kormánya továbbra is barátságos tárgyalásokat folytat egymással?

A történelem adta leckék magukért beszélnek. Egy Kínával kötött „békeszerződés” nem tudta megóvni Tibet népét és ezt a taivaniaknak jól meg kell fontolniuk.
Chow Mei-li
a Taivani Tibet Baráti Társaság szóvivője