A buddhizmus és a kapitalizmus viszonyáról írt a Dalai Láma legújabb könyvében. A modern felfogásáról ismert tibeti vallási vezető nemcsak a kapitalista gazdaságnak, hanem a globalizációnak is lelkes támogatója. Az, hogy ez az idősödő ember szenilitásának vagy valami egyéb következménye a tibeti vallási vezetőnél, nem tudjuk, mindenesetre egy buddhista szájából furán hangzik, hogy a multinacionális vállalatok hozhatják el az emberek jólétét. Alább a cikk, további kommentár helyett pedig csak annyit, ismét szegényebbek lettünk egy illúzióval.

A Broadway Books Kiadó gondozásában The Leader’s Way (A vezető útja) címmel júliusban megjelent könyv írói a vallás és az üzlet párosítására tettek kísérletet a buddhizmus alapértékeire építve. A 14. Dalai Láma és egy nemzetközi menedzsment szaktanácsadó, a holland származású, jelenleg Franciaországban élő Laurens van den Muyzenberg közös munkájának megszületését a szerzők közel egy évtizedig tartó rendszeres találkozóinak sora előzte meg. A megbeszélések célja az volt, hogy Tibet spirituális vezetője mélyebb ismereteket szerezzen az aktuális gazdasági ügyekről, viszonzásul pedig reagáljon azokra saját értékrendje szerint. Az eredmény a buddhizmus és a kapitalizmus, azaz a Kelet és Nyugat meghatározó elemeinek összeegyeztethetősége lett, amiről az említett könyv is beszámol.

A Dalai Láma korábbi kizárólagos elkötelezettsége az alapvető emberi értékek és a tibetiek ügye mellett az elmúlt években kiegészült ugyanis a globális gazdaság és a jólét igazságos elosztása iránti figyelemmel. „Én alapvetően a globalizáció támogatója vagyok” - nyilatkozta egy nemrég vele készült interjúban, amit azzal is magyarázott, hogy ha olyan szervezeteket kell találni, amelyek rendelkeznek megfelelő kapacitással a világ jobbítására és fejlődésének elősegítésére, akkor azok a multinacionális vállalatok. Hozzátette, hogy a hangsúly a felelősségteljes irányításon, nem pedig a nyerészkedésen van. Az üzlet legfőbb szerepe ugyanis, hogy hozzájáruljon a társadalom jólétéhez, a profit pedig csak „egy finom cél”, a „jó munka velejárója”. A tibeti emigráns kormány vezetője a pénzügyi válság kirobbanásának hátterében is ennek a szemléletmódnak a hiányát, a vállalatvezetők túlzott mohóságát látja. A menedzserek feladata szerinte, hogy egy adott döntési helyzetet „minden lehetséges szemszögből megvizsgáljanak”, azaz vegyék figyelembe az alkalmazottak, ügyfelek, részvényesek, sőt az egész globális társadalom érdekeit.

A Dalai Láma könyvében támogatja a szabad piacgazdaságot és egyáltalán nem tartja jónak, hogy az államok túl szigorú szabályokat akarnak felállítani a pénzügyi piacok korlátozása céljából. Nem ért egyet ugyanis a globalizáció ellen harcolókkal, azokkal, akik nem hajlandók elfogadni a buddhista bölcsesség egyik alappillérének számító tézist, miszerint minden romlandó és minden állandó változásnak van kitéve, így a világ is folyamatosan változik, ezúttal az országok összefonódásának irányába.

A magát csak „egyszerű buddhista szerzetesnek” tartó spirituális vezető augusztus 1-jén részt vett egy gazdasági válságról szóló konferencián a német pénzügyi központban, Frankfurtban, ahol értékeihez hűen elmondta, a vállalatok részéről a legfontosabb, hogy globálisan gondolkodjanak. A „The Leader’s Way” című könyvben az utolsó, harmadik rész is ezt fejti ki bővebben, az önmagunk és egy szervezet irányításának helyes módjáról szóló fejezeteket követően.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: