Szex és buddhizmus?!

2011. június 10. /freespirit.hu/TibetPress

Berhidai Tamás, a Buddhista Főiskola tanára válaszolt a mindenkit érintő kérdésre: hogyan válhatunk tudatossá a szexben, és hogyan hat ez az élvezetre?

Milyen szerepet játszanak a szexuális gyakorlatok az indiai vallásokban?

A világ összes vallásában az Istenhez vezető utak a szellemi elvet képviselik, viszont az emberi tudat a világot mindig dualitásában éli meg. Szellem és anyag, világos és sötét, jó és rossz, férfi és nő kettősségében gondolkodunk és tapasztalunk. A buddhizmus és a hinduizmus is a szellemi oldalt emelte ki, és így a vallás rendszeréből, gyakorlatából hiányzott a másik oldal: a természet. A tantra volt az a gondolkodási rendszer, amely visszahozta ezekbe a tisztán szellemi irányzatokba a régebbi vallásokban még nagyon hangsúlyos részt, a nőiség elvét. Minden szellemi út arról szól, hogy miként lehet megvalósítani a teljességet, a harmóniát. A tantra tanítása szerint ezt mindig az ellentétek egyesítésével, illetve a látszólagos ellentétek feloldásával lehet elérni. Mivel fizikai síkon a legnyilvánvalóbb ellentét a férfi-nő ellentét, ezért a tapasztalat leghétköznapibb szintjén a szexualitásban lehet megélni a teljességet. Ezért használja a tantra a szexuális szimbolikát, illetve a szeretkezést mint szellemi gyakorlatot.

Hogyan válik szellemi úttá a szeretkezés?

Nem fizikailag lehet azzá tenni, nincsen úgymond "technikája", hiszen itt tudatállapotokról van szó. Ha az ember elindul egy belső úton, meditál, megpróbálja rituálissá tenni az életét, megpróbál másképpen látni, nyitottá válni, akkor eljuthat odáig, hogy képes lesz másként megélni a dolgokat, többek közt a szexualitást is. Európában a szeretkezés általában a másik ember megszerzését, birtoklását jelenti, valamint a kielégülést. Úgy gondolkodunk, hogy én most megszerzem, az enyém lesz, én most jól fogom érezni magam. Ebben túl sok az önösség. Ezzel szemben minden régi indiai tanítás arról szól, hogy az ember lépjen túl saját énségén, vágyain, emlékein, elképzelésein, és a pillanatot próbálja megélni a maga teljességében. Ha ezt nem sikerül elérni, akkor teljesen mindegy, hogy mennyit szeretkezünk, és hogy hogyan, attól az még nem lesz szellemi gyakorlat. Használható praxissá csak akkor válik, ha az ember már érti a tantrát, illetve a hozzákapcsolódó tanításkört.

Miről szól ez a tanítás?

Ugyanarról, amiről minden indiai vallás, miszerint a dolgok nem ilyenek vagy olyanok, jók vagy rosszak, csak az emberi tudat kreálja a különbségeket. A feladat pedig ezek feloldása, nem csupán a szexualitásban, hanem az élet minden területén. Ez maga a Gyakorlat. Hétköznapi szinten ugyanis az ember mindenhez az énképén keresztül közelít. Kialakít magának egy elvrendszert, egy egót, ennek megfelelően kezdi látni a világot, és éppen ezért csak egy nagyon kicsi szeletét tapasztalja meg. A racionális tudatosság csak azokat az információkat engedi be, amelyek beleférnek ebbe az énképbe, a többit pedig kirekeszti. Egyszerűen nem vesz észre mást. Az igazi megismerésig tehát úgy juthatunk el, hogy túllépünk saját énünkön. Ezt a túllépést hívják beavatásnak.

Milyen bevezető meditációs gyakorlattal érdemes próbálkozni?

Az európai ember számára az egyik leghasználhatóbb gyakorlat a buddhista alapmeditáció, a tudatosság-meditáció, amely során a gyakorló nem képeket próbál maga elé képzelni, hanem elkezd tudatosan odafigyelni önmagára. Első lépésben a légzésére, a testtartására, a testi érzetekre, majd később - ami már sokkal nehezebb - a felmerülő gondolatokra, az érzelmekre, a vágyakra. Ez egy nagyon hosszú és cseppet sem könnyű tanulási folyamat, de képessé válhatunk arra, hogy ne menjünk el a dolgok mellett, hogy mindent megtapasztaljunk, hiszen csak azt tudjuk megérteni, amit ismerünk.