Szerencse vagy szerencsétlenség?
2008. augusztus 14./csütörtök/Magyar Világ/TibetPress
Másodszor is hazánkba került a világjáró kiállítás: Buddha, Milarepa, a Karmapák és mások ereklyegyöngyei. Ugyanis amikor egy-egy szellemi vezetőt elhamvasztanak, gyöngyszerű kristálygolyókat, tibetiül ringszeleket, találnak a tanítványok a hamuban. A mesterek belső tisztasága jelenik meg ezekben az ereklyékben. 2006 után idén augusztus 1-3. között lehetett megtekinteni ezeket a Puskás Ferenc Stadion, régebben Népstadion, melletti Syma Rendezvénycsarnokban. A Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség flottul szervezett mindent, 14 ezer ember is meg tudta tekinteni az ereklyéket. És nem volt üresjárat, mindenki sorszámot húzott, s míg várt a sorára, le tudta kötni magát: meditált, áldásban részesült, megtette a nektárfürdő felajánlást, vásárolhatott CD-t, füstölőt, szobrot vagy tangkát.
A bevétel jelentős részével a vásárló a buddhista Maitreya Projektet támogatta. Hatalmas, kisebb tévétorony méretű, Buddha-szobor fog felépülni Kusinagarban, Indiában. És itt, a Maitreya Buddha szívébe helyezik el majd a világban 2001 óta vándorló, több, mint ezer ereklyéből álló gyűjteményt. Maitreya a szeretet Buddhájaként ismert, s ha elkészül a szobra, innen fog szeretetet sugározni az egész világra.
A buddhista tanítók szerint úgy tízezer évente jelenik meg Buddha a Földön, hogy újra és újra ugyanott megvilágosodjék, és segítsen az embereken. A legutolsó Buddha úgy 2500 éve született Gautama Sziddhárta néven, sákja királyfiként. A magukat Észak-Indiában sákjaként meghatározó népet a görögök összefoglalóan szkítáknak nevezték el. A legutolsó, a sorban negyedik Buddha, a jelenünk Buddhája, másik neve tehát Shakyamuni Buddha, vagyis a Szkíta Bölcs. Őt fogja majd követni Maitreya Buddha a sorban, aki Shakyamuni után fog megjelenni, és tanítani a világban.
De a hívek és érdeklődők augusztus első hétvégéjén megtekinthették az eseményre rögtönzött kiállítást is, s vehettek erről katalógust. Én ebből idéznék egy rendkívül tanulságos buddhista példabeszédet, történetet.
„Egy szegény embernek volt egy öreg lova, amellyel a földön dolgozgatott. Egy nap a ló elszabadult, s eltűnt a dombok között. A szomszédok a sajnálatukat fejezték ki a szerencsétlenség miatt, mire az öreg csak ennyit mondott:
-Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki annak a megmondhatója?
Egy hét múlva a ló visszatért a dombok közül egy ménes vadlóval, és amikor a szomszédok az öreg szerencséjén örvendeztek, ő csak ezt mondta:
- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki annak a megmondhatója?
Amikor a fia megpróbálta betörni az egyik vadlovat, leesett róla, és eltörte a lábát. A szomszédok ezen sajnálkoztak, de az öreg csak ennyit szólt:
- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki annak a megmondhatója?
Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba, és besoroztak minden épkézláb fiatalembert. Amikor az öreg fiát a törött lábával meglátták, lehagyták a névsorról. Szerencse volt ez, vagy szerencsétlenség? Ki annak a megmondhatója?”
A sors útjai determináltak, és mégis kifürkészhetetlenek. Lehetünk fent és lent. Amikor látszatra bajban vagyunk, lehet, hogy csak próbára tesz bennünket a Teremtő. Lehet, hogy ellenségeink rosszat akarnak nekünk, de végül jól sül el a dolog. Ha például nincs az ominózus őszödi beszéd, talán még mindig nem játszott volna a Kárpátia a Parlament épülete előtt. Hiába volt kamerázás, több ezren hallgatták végig csodálatos hangulatban a koncertet. Lehet, hogy nekünk, magyaroknak tényleg Mohács kell, hogy felébredjünk, hogy összefogjunk? Fletó országlása tehát szerencse vagy szerencsétlenség? Ki annak a megmondhatója? Az olimpia megrendezése szerencse vagy szerencsétlenség a kínai hatalom számára? Hamarosan újra független lesz Tibet? Ki annak a megmondhatója?
Rózsa Iván