Szent Iván mágikus szokásai

2015. június 24./OrientPress/TibetPress

eredeti cikk

Mosdóvízbe csempészett, szépítő gyógynövények, koszorúba font tarka mezei virágok, sírokba helyezett sült alma, halászbárkákból rakott tüzek, boszorkányégetés, tűzugrás és páfrányvirág-keresés az éj leple alatt – csak néhány, nyári napfordulóhoz kapcsolódó szokás a pogány és a keresztény kultúrkörből. A Rádió Orienten Márkus Virág, a Magyar Észt Intézet programvezetője és Kustánné Hegyi Füstös Ilona, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársa mutatta be a magyar és a balti népek gazdag hagyományvilágát.

A pogányoknál a nap tisztelete határozta meg a szokások rendjét: a druidák az ég és a föld nászának, egy varázslatos és mágikus időszaknak tekintették a nyári napfordulót. A nap tisztelete a mai életünkre is kihat, hiszen a kereszténység számos szokást vette át a pogányság idejéből. Kustánné Hegyi Füstös Ilona kiemelte, a fény és a sötétség küzdelme mindkét kultúrkörben megvolt, így Keresztelő Szent János napja lett a fény születésének ünnepe.

A holtak lelkét tisztította a sült alma
A magyar területeken Szent Iván éjjelén a gyógynövények és a férjjósló praktikák kerülnek előtérbe. Nógrádban kazár fiatal lányok táncolják körbe a tüzet, majd gyógynövényeket füstölnek rajta és mosdóvizükbe teszik, hogy megszépüljenek. Az éppen nyíló mezei virágok mellett kitüntetett szerepet kap a sült alma. A tudás és a termékenység szimbólumát a tűzbe dobják, majd megeszik, hogy megelőzzék a betegségeket. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum múzeumpedagógusa hozzátette, Baranya megyében a sírokba is sült almát tettek, hogy kiengeszteljék a holtakat és segítsék a lelkek megtisztulását.

Az északi tűzben rejlő szerencse
Az északi népek körében szintén fontos szerepet tölt be az évszakok változása. Márkus Virág rámutatott, a zord és sötét telek alatt az északiak nagy előkészületekkel várják a fénnyel teli időszakot. „A pogány népek Szent Iván éjjelén a fényt ünnepelték. A kereszténység újabb réteget rakott a napra Szent János ünnepével” - a Magyarországi Észt Intézet programvezetője hozzátette, az elektromos áram megjelenése sem szorította háttérbe a nyárvárást és annak hagyományait.

A 21. századi modern ember ugyanúgy örül a fénynek mint ősei, csak a szokások változtak meg - Márkus Virág az ősi hagyományok közül a tűzrakást és a tűzugrást, valamint az ünnepi ételek és italok fogyasztását emelte ki. A tüzeket magaslati helyekre rakták, hogy minél több ember lássa a fényt. A kis szigeteken a halászok kiselejtezett bárkáiból építették a máglyát. A szerencsét növelte a tüzek mérete, illetve száma. Az észteknél mágikus jelentéssel bír a tűz, a hiedelmek szerint a füst megvéd az ártástól. Ez az oka annak, hogy régen az állatokat is belehajtották a füstbe, hogy megtisztuljanak.

Gyógynövények és kulináris élvezetek
A nyári napforduló időszakában minden északi ország sajátos szokásrenddel bír. Dániában boszorkányégetést rendeznek, Norvégiában virágot tesznek a lányok a párnájuk alá, hogy meglássák álmukban jövendőbelijüket, Svédországban májusfa jellegű oszlopot táncolnak körbe, míg a Baltikumban páfrányvilágot keresnek az éj leple alatt, illetve növényekkel díszítik fel a házakat. Az észt lányok emellett 9 virágból, többek között orbáncfűből, lóheréből és búzavirágból fonnak koszorút. „A balti népeknél hangsúlyos a gyógynövények gyűjtése. A varázslatos időszakban leszedett növényeknek mágikus erőt tanúsítottak, sokszor az ellő teheneket is ezekkel etették.”

Az északi országoknál kevésbe hangsúlyos a kulinária, ellentétben a déli népekkel. Jellegzetes naphoz kapcsolódó ünnepi étel az észt árpalepény és túró, ital pedig a házi sör, illetve a letteknél és a litvánoknál ilyenkor különböző sajtok kerültnek az asztalra.

A közös hintázás örömei
A Szent Iván éji szokások mindössze egy részét alkotják az észt kultúrkörnek. Márkus Virág kiemelte, a hintázás hagyománya is jellegzetesen észt. „A hinta fontos közösségi pontja volt az észt falvaknak: a fiatalok itt gyülekeztek, itt mutatták meg ügyességüket és szépségüket” - a tucatnyi embert elbíró szerkezetet együtt hajtották a fiatalok. A hagyomány napjainkra komoly sportággá nőtte ki magát: a kiiking egy igazi akrobatikus mozgásforma.

A hintázáshoz népdalok kötődtek: a hinta mozgásának ütemére hintadalok születtek. A programvezető kiemelte, a sokszor improvizáló előénekest kórus követte. A repetitív énekek dallamvilága ugyan némileg szegényes, ám a szövegek igen gazdagok – hangsúlyozta a vendég.