H - Budapest 1012 Attila út 123.
(00-36) 70 431 9343 (00-36)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu www.tibet.hu tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő
» Retro» Tibeti művészet» Interjú» Levelek» Tibet Press» Tibet Press English» Dharma Press» Human Rights» Világ» Kína» Magyar» Ujgur» Belső-Mongólia » KőrösiCsoma» Élettér» Határozatok» Nyilatkozatok» tibeti művészet» lapszemle.hu» thetibetpost.com» eastinfo.hu» rangzen.net» ChoegyalTenzin» tibet.net» phayul.com» DalaiLama.com» vilaghelyzete.blogspot.com» Videók» Linkek» TibetiHírek» Szerkesztőség
J. Norbu egy archív fényképpel is illusztrálja az „ezer vágás
halált”. Én nem tettem ki a blogra, mert elég durva, de erős idegzetűek
ide kattintva megnézhetik.
„Woeser, a tibeti kortárs költő és blogger szerint a kínai
propaganda által lefestett barbár, és feudális Tibet kínzóeszközeit
éppen a Csing dinasztia követei terjesztették el Tibetben.
A tibeti ellenállókkal szembeni legelterjedtebb kínai megtorlás
a lefejezés volt. Ez a megtorlás főleg 1910 táján dívott, amikor a
XIII. dalai láma Indiába menekült, a helyiek pedig egyre erősebben
kezdték kinyilvánítani ellenszenvüket a kínaiakkal szemben. Egy idős
szerzetes szerint- aki szemtanúja volt egy kivégzésnek Shigatse-ban egy
kínai katonai táborban- egy tibeti elítéltet letérdeltettek, egy kínai
pedig a hajánál fogva húzta, hogy a nyaka megnyúljon, és könnyebb
legyen lefejezni a nagy fejezőkarddal (dadao).
Eric Teichmann, brit diplomata 1918-ban a tibeti és a kínai hadsereg
között közvetített. Szerinte „a kínaiak a kínzás minden létező módját
gyakorolják a tibetieken: feldarabolás, nyúzás, főzés, darabokra tépés,
minden.
„A National Geographics Magazine 1921 szeptemberi számát
lapozgattam, amikor egy kelet-Tibetről szóló cikkre bukkantam. Az egyik
fénykép egy hatalmas fazekat
ábrázolt, amilyet a kolostorokban teafőzésekre szoktak használni. A kép
alatt a következő felirat állt: „A fazék, amelyben a kínaiak tibetieket
főztek”. Shelton, a cikk írója nem fejti ki bővebben, de egy könyvében,
(Pioneering in Tibet), részletesen beszámol erről. Erre a fazékra
Drayakban bukkant. A kerületet irányító kínai parancsnok foglyul ejtett
40-50 tibetit, és hírnevet akart szerezni magának a tibetiek körében.
Hármat megkötözött közülük, és beleállította őket a fazékba, amelyet
tele töltetett hideg vízzel, amit lassan felforralt.
A kezek és lábak leamputálása a kínaiak és nyugati barátaik
leggyakoribb vádja a dalai láma és kormánya ellen. Arról persze sosem
tesznek említést, hogy ezeket a végrehajtási formákat, és a halálos
ítéleteket 1913-ban eltörölték. Ez egy hihetetlenül fontos történelmi
adat, amelyet Peking és Dharamszála is figyelmen kívül hagy. A kínai
propaganda anyagok, filmek, kiállítások egyike sem hagyhatja ki a
levágott kezű foglyokat, és emberi csontokból készült vallási
kegytárgyakat, hogy bizonyítsák álláspontjukat.
“Látja az elvtárs, milyen primitívek is voltak ezek a kis tibetiek?!” Propaganda kiállítás Pekingben. 2009. március.
Ami nagyon meglepő ezekben a vádakban, hogy sohasem hangzanak el
pontos nevek és helyek. Sem az áldozatok, sem pedig az elkövetők-
nemesek, lámák- kilétére nem derült fény. A kínaiak birtokában vannak
minden tibeti periratnak. Amennyire én tudom, egyetlen ez tibeti
arisztokratát, vagy tisztviselőt sem ítéltek el azért, mert kinyomta
valakinek a szemét, vagy levágatta a kezét.”
Jamyang Norbu írása 8 oldal, vagyis ebből a pár lefordított
fejezetből nem derül ki az, ami miatt a leginkább kedvelni lehet a
szerző írásait. Akik tehetik, olvassák el az eredetit, ami átfogó képet nyújt arról, hogy miképpen vádolja meg áldozatát az agresszor.