Sötétségtől pirkadatig

2009. május 20./Free Tibet Blog/TibetPress

J. Norbu egy archív fényképpel is illusztrálja az „ezer vágás halált”. Én nem tettem ki a blogra, mert elég durva, de erős idegzetűek ide kattintva megnézhetik.

„Woeser, a tibeti kortárs költő és blogger szerint a kínai propaganda által lefestett barbár, és feudális Tibet kínzóeszközeit éppen a Csing dinasztia követei terjesztették el Tibetben.

A tibeti ellenállókkal szembeni legelterjedtebb kínai megtorlás a lefejezés volt. Ez a megtorlás főleg 1910 táján dívott, amikor a XIII. dalai láma Indiába menekült, a helyiek pedig egyre erősebben kezdték kinyilvánítani ellenszenvüket a kínaiakkal szemben. Egy idős szerzetes szerint- aki szemtanúja volt egy kivégzésnek Shigatse-ban egy kínai katonai táborban- egy tibeti elítéltet letérdeltettek, egy kínai pedig a hajánál fogva húzta, hogy a nyaka megnyúljon, és könnyebb legyen lefejezni a nagy fejezőkarddal (dadao).

Eric Teichmann, brit diplomata 1918-ban a tibeti és a kínai hadsereg között közvetített. Szerinte „a kínaiak a kínzás minden létező módját gyakorolják a tibetieken: feldarabolás, nyúzás, főzés, darabokra tépés, minden.

„A National Geographics Magazine 1921 szeptemberi számát lapozgattam, amikor egy kelet-Tibetről szóló cikkre bukkantam. Az egyik fénykép egy hatalmas fazekat ábrázolt, amilyet a kolostorokban teafőzésekre szoktak használni. A kép alatt a következő felirat állt: „A fazék, amelyben a kínaiak tibetieket főztek”. Shelton, a cikk írója nem fejti ki bővebben, de egy könyvében, (Pioneering in Tibet), részletesen beszámol erről. Erre a fazékra Drayakban bukkant. A kerületet irányító kínai parancsnok foglyul ejtett 40-50 tibetit, és hírnevet akart szerezni magának a tibetiek körében. Hármat megkötözött közülük, és beleállította őket a fazékba, amelyet tele töltetett hideg vízzel, amit lassan felforralt.

A kezek és lábak leamputálása a kínaiak és nyugati barátaik leggyakoribb vádja a dalai láma és kormánya ellen. Arról persze sosem tesznek említést, hogy ezeket a végrehajtási formákat, és a halálos ítéleteket 1913-ban eltörölték. Ez egy hihetetlenül fontos történelmi adat, amelyet Peking és Dharamszála is figyelmen kívül hagy. A kínai propaganda anyagok, filmek, kiállítások egyike sem hagyhatja ki a levágott kezű foglyokat, és emberi csontokból készült vallási kegytárgyakat, hogy bizonyítsák álláspontjukat.

“Látja az elvtárs, milyen primitívek is voltak ezek a kis tibetiek?!” Propaganda kiállítás Pekingben. 2009. március.

Ami nagyon meglepő ezekben a vádakban, hogy sohasem hangzanak el pontos nevek és helyek. Sem az áldozatok, sem pedig az elkövetők- nemesek, lámák- kilétére nem derült fény. A kínaiak birtokában vannak minden tibeti periratnak. Amennyire én tudom, egyetlen ez tibeti arisztokratát, vagy tisztviselőt sem ítéltek el azért, mert kinyomta valakinek a szemét, vagy levágatta a kezét.”

Jamyang Norbu írása 8 oldal, vagyis ebből a pár lefordított fejezetből nem derül ki az, ami miatt a leginkább kedvelni lehet a szerző írásait. Akik tehetik, olvassák el az eredetit, ami átfogó képet nyújt arról, hogy miképpen vádolja meg áldozatát az agresszor.