Sebhelyek, eltört lábak: nem kímélik a gyerekeket az izraeliek

2012. augusztus 29./Barikad.hu/TibetPress

http://www.barikad.hu/hatalmas_sebek_osszetort_labak_nem_kimelik_a_gyerekeket_az_izraeli_katonak-20120829#.UD5dzX10axA.email

Rachel Corrie, a 23 éves amerikai polgárjogi harcos rosszul mérte fel a helyzetet. Azt hitte, az izraeli katonák nem fognak átgázolni rajta, és testével védett egy lerombolásra kiszemelt palesztin lakóházat.

A bulldózer mögött ülő izraeli katona felszólította, hogy álljon félre. Corrie a felszólításnak nem tett eleget, ekkor a bulldózer vezetője gázt adott, és Corrie-t a lakóépülettel együtt a földbe döngölte. Corrie szülei az izraeli igazságszolgáltatáshoz fordultak lányuk halála ügyében, és kilenc év kemény küzdelmük azzal az eredménnyel járt, hogy a haifai bíróság kimondta: „végzetes baleset történt. Rachel Corrie önmaga kereste a halálát, amikor nem engedelmeskedett a felszólításnak, hogy hagyja el a területet.” Az izraeli bíróság arcátlan és cinikus döntése alapján sem az izraeli hadsereg, sem az izraeli kormány nem tehető felelőssé az ügy kapcsán.

Corrie esete csak egy, az izraeli hadsereg által naponta ismétlődően elkövetett brutális cselekedetei közül, és csak azért járta be a világsajtót, mert Corrie amerikai állampolgár volt. A palesztinok kínzásáról és szisztematikus legyilkolásáról ritkán szól a nemzetközi média. Az angol Independent most megtörte a csendet. Jeruzsálemi tudósítója, Donald Macintyre hosszabb lélegzetű írásban gyűjtötte csokorba az izraeli hadsereg által ártatlan palesztin gyerekekkel szemben elkövetett terrorcselekményeit.  

Az izraeli hadsereg tankjaira és páncélozott járműire követ hajigáló palesztin gyerekeket az katonák kegyetlenül és brutálisan verik össze, sokan vannak közülük olyanok, akiket hatalmas sebnyomok emlékeztetik arra, hogy valamikor közvetlen közelről találkoztak valamelyik izraeli katona puskatusával, vagy hegyes bajonettjével. Vannak olyanok is, akiknek a lábát törték össze a fegyver tusával, hogy ne tudjon többé lábra állni, és olyan tizenévesek is, akiket az izraeli katona puszta kézzel elkapott, maga felé rántott és térdével az arcába rúgott, míg véres arccal el nem ájult. Vannak olyanok, akiket kegy hatalmas terembe tereltek, ahol a mezítelen talpukat ütötték, a mosdóban a mezítelen testüket verték véresre.  És ők még a szerencsésebbek. Vannak olyanok szép számmal, akik e találkozást nem élték túl, közvetlen közelről az arcukba leadott gumilövedék okozta a halálukat, és mindez azért, mert követ dobtak egy katonai járműre. Vannak olyanok is, tíz, tizenkét évesek, akiket a kőhajigálás miatt rögtönítélő katonai bíróság elé állítottak, és most egy izraeli börtönben várják szabadulásukat.

A történetek végtelen hosszúságban sorakoznak, mert jobb érzésű veterán izraeli katonák egy csoportja megtörte a csendet, és létrehozta „Breaking the Silence” (Megtörni a csendet) mozgalmat, amelynek keretében valamennyien elmondják a maguk szörnyű történeteit, parancsnokaik kegyetlenségeit, a széttépett palesztin gyerekek látványát, a leromolt házakban a rom alatt életüket vesztő palesztin családok hulláinak emlékét, amitől már soha nem fognak tudni szabadulni. Ezeket a katonákat rémképek és a lelkiismeret furdalás gyötri. Pedig arra tanították őket a hadseregben, hogy a holokauszt után a zsidók örök büntetlenséget élveznek. Tegyenek bármit, lehetnek bármilyen kegyetlenek, gyilkolhatnak ártatlan palesztin gyerekeket, a holokausztban velük szemben elkövetett bűnnel megváltották büntetlenségüket, ezért őket nem lehet felelősségre vonni.

A lelkiismeretet azonban úgy tűnik, paranccsal nem lehet elhallgattatni. A veterán izraeli katonák megtörték a csendet, és elmondták őszintén borzalmas tetteiket.De vajon a világ szemét sikerül e végre az igazságra kinyitniuk?