Sanhszi hun emlékei

2011. július 8./OB/TibetPress

A nemzetközi szakirodalom máig adós a Sárga-folyó keleti felén lévő hun emlékek bemutatásával. Egyelőre csak a környékről származó kínai kutatók érdeklődnek Sanhszi (Shanxi) tartomány egykori urainak tárgyi és szellemi öröksége iránt.

Az ókori székhely

A Sárga-folyó középső szakasza, az Ordosz és peremvidéke az ókorban a hunok felségterületének számított. A hatalmas, fél-Európát felölelő terület nagyon hosszú ideig őseink birtokában volt, ott rendezkedett be a hun főkirály, valamint a balszárny vezetője, a bölcs bán is. Miután a Han-dinasztia uralkodója, Vudi, a Kr. e. 2. században a környéket egy rövid időre megszerezte a hunoktól, a nemzetközi szakirodalom nem is foglalkozott a térség sztyeppei örökségének feltárásával, pedig ott nemcsak a nagy egységes birodalom idején, hanem a késő ókor végén, valamint a kora-középkorban hunok és szövetségeseik népesítették be. Sőt, a mai tartományi központhoz közel néhány falu lakossága ma is a hunok utódainak tartja magát.

Déli hun dinasztiák

A kínai Han-dinasztiával szövetséget kötött Huhanje főkirály utódai nagy számban éltek a mai Sanhszi-tartományban, akik nem kínaisodtak el, ahogyan ezt  nyugati szakirodalom  hirdeti, hanem a szétszórtan élő törzsek nagy bravúrt hajottak végre a kínai államon belül: egyesítették erejüket és átvették a térség felett a hatalmat. A déli hunok megvalósították azt, amit még a nagy Maodun (Bátor) főkirály sem tudott elérni, másfél évszázadra elfoglalták az ősi kínai fővárosokat. A hun főkirályi ág egyik jeles képviselője, Liu Jüan volt az, aki megszívlelte az ősi tanítást és egységbe rendezte a hun erőket. 304-ben újjáélesztette a hun államiságot ősei földjén, megalapította a Fehér-Han –dinasztiát, mely 304-329. között hatalmas hódításokat hajtott végre a mai Észak- és Közép-Kína területén.

Levente is Liu?

A kínaiak szerint a Liu név viselői déli hun eredetűek lehetnek, a déli hunok között így hívták a főkirályi ág sarjait. Sok kínai máig büszke ősi, hun származására. Talán véletlen egyezés lehet, hogy az egyik Árpád-házi hercegnek Liu-val kezdődő neve volt és ugyanúgy hívták őt, mint a déli hunok urlkodókat? A ma Leventének ismert alak eredetileg Liu-ti-kának hangzott, a Leventét csak Vámbéry Ármin találta ki, ezzel jelentősen elferdítve az eredeti bizánci adatot. Másik érdekes név azonosság a hunok között lévő Hulugu név, amely Anonymusnál Hülekként ismert valószínűleg ugyanez a név köszön vissza a 13. századi mongoloknál. Kubiláj testvére, Hülegü kán hódította meg Elő-Ázsiát és a Közel-Kelet egy részét.

Hun települések

Alapos régészeti feltárások híján nem lehet pontosan meghatározni, hogy az alábbi hun központokat vajon a hunok alapították-e vagy az ott élő kínaiak, mindenesetre néhány település sokáig őseink lakóhelyének számított.

A Wei-shu krónika 6. könyve szerint Liu Jüan fővárosa Zuoguocsengben volt, amely valószínűleg a hun főváros kínai tükörfordítása volt, eredetileg a „keleti ország városa” nevet viselhette. Ez a mai Lishi városnak felel meg. Másik hun főváros volt Puzi, melynek helyén ma Hszihszien (Xixian) város áll. A hunok által is lakott Pingjang, és a Korai Zhao-dinasztia központjaként ismert város ma Linfeng, egy jelentős kereskedelmi központ a Sárga-folyó partján. A Hszian-i (Xian) Egyetemen folyó néprajzi kutatások azt valószínűsítik, hogy a mai buddhista zarándokhely, a Vutaj (Wutai)-hegy körül még számos olyan falu létezhet, amelynek lakói a hunoktól származtatják magukat. A falvakban még több olyan eszközt használnak, melynek neve a hunból eredhet. Ezek különféle szekérfajták, használati eszközök, hangszerek, stb. A szent hegy lábánál, Tai huai városban minden évben, július 25- augusztus 25. között hatalmas lóvásárt tartanak. A Kínát jól ismerő Polonyi Péter felfigyelt arra, hogy a helyben használt lovas vezényszavak mennyire hasonlítanak a magyarra. A helyiek minden valószínűség szerint a lótenyésztésben élen járó hunoktól lesték el a mesterséget és megtanulták hozzá a vezényszavakat, de a lószerszámok is hun eredetűek lehetnek.