A sanghaji expó legnagyobb külföldi pavilonja 26 ezer négyzetméteren egy hatalmas színes kavalkád, amely a misztikus és egzotikus Afrikát mutatja be közepén bazárral, vitrinjeiben különleges hangszerekkel, faragásokkal, a színpadon élő zenével, a kiállításokon filmekkel, állatfigurákkal, népművészeti tárgyakkal, szőttesekkel és barátságos afrikaiakkal.

A pavilonban - ahol nem ritka, hogy naponta 70 ezer ember fordul meg - hangulatos fény, a fekete kontinens világát jól visszaadó belsőépítészeti megoldások, installációk fogadják a látogatót. A középen országokra bontott egymástól egyszerre kapcsolatban lévő, de el is különülő bazár standjain a legkülönbözőbb ékszereket, faragásokat, hangszereket, szerszámokat, szobadíszeket és használati tárgyakat árulják a távoli országokból érkezettek színes ruháikban.

Afrika 53 országából 50 képviselteti magát a világkiállításon, a legtöbb az eddigi expók történelmében. Tízen most először mutatkoznak be. Az első közös pavilonnal a 2000-es hannoveri expón jelentkeztek az afrikai országok, majd voltak közös pavilonjaik 2005-ben Japánban és 2008-ban Spanyolországban is. Sanghajban 42 ország és az Afrikai Unió van együtt, mások, mint például Egyiptom, Dél-Afrika, Líbia, Tunézia, Marokkó, Nigéria önálló pavilonban mutatkozik be.

Az etióp pavilonban épp csütörtökön állították ki Lucy az egyik leghíresebb hominidakövület maradványainak egyetlen eredeti másolatát. A 3,2 millió éves, jelenleg ismert legteljesebb australopitechus-csontvázat 1974-ben találták meg a kelet-afrikai országban.

A közös Afrika-pavilont - amely a kínai kormány jelentős támogatásával épült - kiváló helyre, az egyik bejárathoz közel, az európaiak szomszédságába tervezték. A fél futballpályányi területen a különböző országok természeti és természetes szépségei dominálnak, a földrész különleges állat- és növényvilága kap hangsúlyos szerepet. Afrika nem az éhezést, a szegénységet mutatja, hanem a vonzó tisztaságot és egyszerűséget.

Egy ruandai asszonyt két fiatal kínai lány faggatott például arról, hogy mennyi időbe telik frizurájának az elkészítése. Mint kiderült, két ember egy napos munkája a fonás és a dizájn kialakítása, és három hónapig tart. A Sencsenből (Shenzhen) érkezett Lin Lin el volt ragadtatva a látottaktól, az afrikai művészettől, a zenéktől és az emberektől. "Tanulnunk kell tőlük" - mondta. "Egyrészt mi állandó nyomás alatt élünk, túl nagy hangsúlyt kap az életünkben a pénz, a gyarapodás, míg ők - úgy látszik - a kevéssel is boldogan élnek. Másrészt, könnyedén kimutatják az érzelmeiket, míg mi alapvetően zárkózottak vagyunk" - foglalta össze érzéseit Lin Lin.

A táncoló és mosolygó afrikaiak látványa, a közös fényképet kérő kínaiak kérésének fáradhatatlanul megfelelő magas népviseletbe öltözött fekete emberek olyan hangulatot teremtenek, amelyben láthatóan jól érzik magukat a kíváncsi kínaiak. Comore-szigetek kiállító helyénél például örömmel újságolta az egyik házigazda, hogy több olyan látogatójuk volt, aki már járt a szigeteken és azt ígérték, hogy majd ha Comore-hét lesz a pavilonban, akkor ismét visszatérnek. A férfi egyébként öt évig tanult Kínában és az érdeklődők nagy örömére kínaiul tudott válaszolni a kérdéseikre.

"Az expó jó alkalom nekünk is arra, hogy megismerkedjünk a világgal" - mondta az MTI tudósítójának az ugandai R. Okot Okello, aki először van Kínában és igyekszik az expót bejárni. "Például nem tudtam semmit Izraelről, elmentem, megnéztem a pavilonjukat, és ugyanígy az indiait is megkerestem. A német pavilonban pedig úgy érzetem, tettem egy sétát Németországban" - mondta mosolyogva a 39 éves férfi. "Kereskedelem nélkül nincs fejlődés, a világkiállítás pedig jó alkalom a kapcsolatteremtésre, ami nélkül nincs üzlet" - magyarázta végül Okello, aki nem mellesleg főállásban az ugandai kormány alkalmazásában áll, a turisztikai minisztérium tisztviselője.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: