Sanghajban is Afrika
2010. május 15./MTI/HírExtra/TibetPress
A
sanghaji expó legnagyobb külföldi pavilonja 26 ezer négyzetméteren egy hatalmas
színes kavalkád, amely a misztikus és egzotikus Afrikát mutatja be közepén
bazárral, vitrinjeiben különleges hangszerekkel, faragásokkal, a színpadon élő
zenével, a kiállításokon filmekkel, állatfigurákkal, népművészeti tárgyakkal,
szőttesekkel és barátságos afrikaiakkal.
A pavilonban - ahol nem ritka, hogy naponta 70 ezer ember fordul meg -
hangulatos fény, a fekete kontinens világát jól visszaadó belsőépítészeti
megoldások, installációk fogadják a látogatót. A középen országokra bontott
egymástól egyszerre kapcsolatban lévő, de el is különülő bazár standjain a
legkülönbözőbb ékszereket, faragásokat, hangszereket, szerszámokat,
szobadíszeket és használati tárgyakat árulják a távoli országokból érkezettek
színes ruháikban.
Afrika 53 országából 50 képviselteti magát a
világkiállításon, a legtöbb az eddigi expók történelmében. Tízen most először
mutatkoznak be. Az első közös pavilonnal a 2000-es hannoveri expón jelentkeztek
az afrikai országok, majd voltak közös pavilonjaik 2005-ben Japánban és 2008-ban
Spanyolországban is. Sanghajban 42 ország és az Afrikai Unió van együtt, mások,
mint például Egyiptom, Dél-Afrika, Líbia, Tunézia, Marokkó, Nigéria önálló
pavilonban mutatkozik be.
Az etióp pavilonban épp csütörtökön állították
ki Lucy az egyik leghíresebb hominidakövület maradványainak egyetlen eredeti
másolatát. A 3,2 millió éves, jelenleg ismert legteljesebb
australopitechus-csontvázat 1974-ben találták meg a kelet-afrikai országban.
A közös Afrika-pavilont - amely a kínai kormány jelentős támogatásával épült
- kiváló helyre, az egyik bejárathoz közel, az európaiak szomszédságába
tervezték. A fél futballpályányi területen a különböző országok természeti és
természetes szépségei dominálnak, a földrész különleges állat- és növényvilága
kap hangsúlyos szerepet. Afrika nem az éhezést, a szegénységet mutatja, hanem a
vonzó tisztaságot és egyszerűséget.
Egy ruandai asszonyt két fiatal
kínai lány faggatott például arról, hogy mennyi időbe telik frizurájának az
elkészítése. Mint kiderült, két ember egy napos munkája a fonás és a dizájn
kialakítása, és három hónapig tart. A Sencsenből (Shenzhen) érkezett Lin Lin el
volt ragadtatva a látottaktól, az afrikai művészettől, a zenéktől és az
emberektől. "Tanulnunk kell tőlük" - mondta. "Egyrészt mi állandó nyomás alatt
élünk, túl nagy hangsúlyt kap az életünkben a pénz, a gyarapodás, míg ők - úgy
látszik - a kevéssel is boldogan élnek. Másrészt, könnyedén kimutatják az
érzelmeiket, míg mi alapvetően zárkózottak vagyunk" - foglalta össze érzéseit
Lin Lin.
A táncoló és mosolygó afrikaiak látványa, a közös fényképet kérő
kínaiak kérésének fáradhatatlanul megfelelő magas népviseletbe öltözött fekete
emberek olyan hangulatot teremtenek, amelyben láthatóan jól érzik magukat a
kíváncsi kínaiak. Comore-szigetek kiállító helyénél például örömmel újságolta az
egyik házigazda, hogy több olyan látogatójuk volt, aki már járt a szigeteken és
azt ígérték, hogy majd ha Comore-hét lesz a pavilonban, akkor ismét
visszatérnek. A férfi egyébként öt évig tanult Kínában és az érdeklődők nagy
örömére kínaiul tudott válaszolni a kérdéseikre.
"Az expó jó alkalom
nekünk is arra, hogy megismerkedjünk a világgal" - mondta az MTI tudósítójának
az ugandai R. Okot Okello, aki először van Kínában és igyekszik az expót
bejárni. "Például nem tudtam semmit Izraelről, elmentem, megnéztem a
pavilonjukat, és ugyanígy az indiait is megkerestem. A német pavilonban pedig
úgy érzetem, tettem egy sétát Németországban" - mondta mosolyogva a 39 éves
férfi. "Kereskedelem nélkül nincs fejlődés, a világkiállítás pedig jó alkalom a
kapcsolatteremtésre, ami nélkül nincs üzlet" - magyarázta végül Okello, aki nem
mellesleg főállásban az ugandai kormány alkalmazásában áll, a turisztikai
minisztérium tisztviselője.