Sajtóközlemény a Dalai Lámától
2008. március 18./Dharamsala
Szeretném megragadni az alkalmat, hogy kifejezzem mély hálámat a világ vezetőinek és a nemzetközi közösségnek, amiért aggodalmat éreznek a tibeti helyzet közelmúltbeli szomorú fordulata miatt, és megpróbálják rávenni a kínai hatóságokat, hogy tanúsítsanak önmérsékletet a tüntetések kezelése tekintetében.
Mivel a kínai kormány azzal vádol engem, hogy én szerveztem meg ezeket a tiltakozásokat Tibetben, kezdeményezem, hogy egy tiszteletre méltó testület, amelyben Kína képviselőinek is helyet kell kapniuk, folytasson le egy alapos vizsgálatot ezen állítás valóságtartalmának kiderítése céljából. Ennek a testületnek el kell látogatnia Tibetbe, a Tibeti Autonóm Régión kívüli hagyományosan tibeti területekre, valamint fel kell keresnie a Központi Tibeti
Közigazgatást itt Indiában. Annak érdekében, hogy a nemzetközi közösség, és különösen az a több mint egy milliárd kínai, akik nem jutnak cenzúrázatlan információhoz, megtudja, hogy valójában mi zajlik Tibetben, rendkívül hasznos lenne, hogy a nemzetközi média képviselői ugyancsak végrehajtsanak ilyen vizsgálatokat.
Akár szándékoltan, akár nem, úgy vélem, hogy kulturális genocídium zajlott és zajlik Tibetben, ahol a tibeti identitás folyamatosan támadásnak van kitéve. A tibetiek jelentéktelen kisebbséggé zsugorodtak a saját hazájukban a nem tibetiek Tibetbe történő nagyarányú betelepítése következtében. A kivételes tibeti kulturális örökség jellegzetes nyelvével, szokásaival és hagyományaival eltűnőben van. Nemzetiségei egységesítése helyett a kínai kormány megkülönböztetést alkalmaz a kisebbségekkel, köztük a tibetiekkel szemben.
Köztudott, hogy a tibeti kolostorok számát, amelyek az oktatás legfőbb színterei, amellett, hogy a tibeti buddhista kultúra letéteményesei, és a szerzetesek létszámát radikálisan lecsökkentették. A még létező kolostorokban sem engedélyezett a tibeti buddhizmus alapos elsajátítása; valójában az ezen oktatási központokba történő felvételt is szigorúan szabályozzák. Ténylegesen nincs vallásszabadság Tibetben. Már akkor is szeparatistának bélyegezhetnek valakit, ha kicsivel több szabadság érdekében emel szót. Valódi autonómia sincs Tibetben, annak ellenére, hogy az alapvető szabadságjogokat garantálja a kínai alkotmány.
Meggyőződésem, hogy a Tibetben zajló tüntetések és tiltakozások spontán megnyilvánulásai az emberek elkeseredettségének, amely az évek során a helyi lakosság érzéseit figyelmen kívül hagyó hatóságokkal való dacolás elfojtása következtében alakult ki. A hatóságok tévesen úgy vélik, hogy további elnyomó intézkedések révén elérhetik kitűzött céljukat, a tartós egységet és stabilitást.
Ami minket illet, továbbra is a középút politikáját követjük, és kitartunk a párbeszéd folytatása mellett, hogy Tibet ügyében kölcsönösen előnyös megoldás szülessen.
E szempontokat szem előtt tartva a nemzetközi közösséget arra kérem, hogy támogassa Tibet problémáinak párbeszéd útján történő megoldására tett erőfeszítéseinket, és szorgalmazom, hogy szólítsák fel a kínai vezetést, hogy a lehető legnagyobb mértékben tanúsítson önmérsékletet a jelenlegi aggasztó helyzet kezelésében, valamint megfelelő módon és tisztességesen bánjon a letartóztatott személyekkel.
A Dalai Láma
Dharamshala, 2008. március 18.