Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Riport Tseten Samdup-pal szentsége a Dalai Láma európai képviselőjével Budapesten

2008.április 19./szombat/HírTv/Hírvilág Extra/TibetPress

Tibeti zászló leng egy Budapest környéki szálloda előtt. Ezt leszámítva a szervezők nem verték nagy dobra a dobogókői szállodában szervezett több napos konferenciát. Stábunk nem is forgathatott a Tibetet támogató csoportok ernyőszervezetének találkozóján, amit zárt ajtók mögött tartottak.

hendery Tibor – Tibetet Segítő Társaság: Mostanában elég sok szó esik Tibetről, szóval ez nem véletlen, úgyhogy ennek a találkozónak elsődlegesen az az oka, hogy ebben a rendkívül nehéz és különös helyzetben a Nemzetközi Tibetet Segítő Társaságok hálózata összeüljön és valamilyen módon koordinálja a teendőket. Elsősorban a pekingi Olimpiai Játékokra gondolok, de gondolhatunk a több évtizede fennálló és rendkívül tragikus  és  mély válságra, ami Tibetben történik a kínaiak által.

A Tibetet támogató csoportok országos szinten együttműködnek, de van regionális színtű, sőt globális együttműködés is. Alison Reynolds tíz éve járt Tibetben, és amit ott látott az megváltoztatta életét. Elmondása szerint a helyieket minden szenvedés dacára lenyűgözően optimimistáknak, bátraknak és erőseknek látta, ez az életerő volt az, ami lenyűgözte.

ALISON REYNOLDS - NEMZETKÖZI Tibetet Segítő Hálózat A Tibetet Segítő Nemzetközi Hálózatot képviselem, amely a Tibetet támogató csoportok világméretű összefogásából született. Célunk az, hogy a lehető leghatékonyabbá tegyük a tibeti emberek érdekében folytatott kampányt. Munkám tehát - mondhatom úgy is – globális természetű. Megpróbáljuk rávenni a különböző Tibet-csoportokat az együttműködésre, egy hatékonyabb stratégia kialakítására. Azon dolgozunk, hogy együtt többet tehessünk a tibeti emberekért.

Mennyire hatékony az Önök munkája. Hiszen a világpolitika főszereplői szereplői sem képesek hatást gyakorolni Kínára, a másfél milliárdos országra. Szóval milyen hatékony a hálózat munkája?

A hálózat célja, hogy aktívan támogassa a tibeti emberek azon jogát, hogy saját maguk dönthessenek a politikai jövőjükről. Tehát mi egy teljes mértékben politikai kampányt folytató szervezet vagyunk. Most leginkább az Olimpiára koncentrálunk. Meg kívánjuk ragadni a lehetőséget arra, hogy emlékeztessük a világot: Tibet egy megszállt ország, a tibeti emberek pedig nem rendelkeznek olyan fokú szabadsággal, és azokkal az emberi jogokkal, mint amiket mi élvezhetünk.
Úgy gondolom, hogy az elmúlt hetekben bebizonyítottuk, hogy rendkívül hatékony szervezet vagyunk. Elértük, hogy a világpolitika olyan befolyásos szereplői, mint Bush elnök vagy a francia elnök, Sarközy és sokan mások, nagyon fontos politikai nyilatkozatokat tegyenek. Emellett sok politikust arra szólítottunk fel, hogy ne vegyenek részt a nyitó ceremónián, és sokan már távolmaradásukról biztosítottak minket. A világ sok kormánya nyomást gyakorol Kínára, hogy kezdjen végre igazi tárgyalásokat a Dalai Lámával. Úgy gondoljuk, hogy Kínai meghallja ezt az üzenetet, mert most zavarba hozta őket a gondolat, hogy az olimpiai álom szertefoszlik. Őszintén reméljük, hogy ezért lépéseket tesznek majd a tibeti rendezésére.

A dobogókői találkozó egyetlen hivatalos résztvevője a Dalai Láma európai megbízottja, ha tetszik európai nagykövete megfigyelőként volt jelen. Indiai száműzetésből érkező Tibetiként természetesen ismeri Kőrösy Csoma Sándor érdemeit, még ha nevének kiejtése nem kis kihívást jelent számára.

A tibetiek és a magyarok kapcsolata nagyon régi. Köszönhetően a magyar tudósnak, aki tanulmányozta a tibeti buddhizmust és megírta az első angol-tibeti szótárat. Amikor diák voltam ellátogattam sírjához az indiai Darjilingben. Ő nagyon fontos személy nekünk. Szóval, hosszú kapcsolatunk van a magyarokkal, és ez fontos nekünk.

Szavaiból egyfajta megfoghatatlan rokonság érzet hallatszik. És a párhuzamokat a kommunista uralom közös tapasztalata csak erősíti. Ritka pillanat, Tibet ügyét most Magyarországon a nemzeti gondolatra és a kisebbségek jogaira fogékony jobboldal és az emberjogi kérdésekre hivatkozó baloldal is támogatja – szavakban legalábbis.
Azon azonban jót derült, hogy ügyük még a radikális jobboldalnak is igazodási pont lett. Nemrég egy budapesti tüntetésen a szónok azzal tüzelte híveit, vegyenek példát a tibetiekről, akik a másfél milliárdos Kínával szállnak szembe, míg a magyar tüntetők csak négyezer rendőrrel néznek farkasszemet. Jóízűen nevetett a Dalai Láma európai követe.
Tseten Samdup, Ön a Dalai Láma megbízottjaként dolgozik Svájcban. Tagja az indiai Daramszalában száműzetésben működő tibeti kormánynak. De pontosan mi a rangja a kormányban

Megbízott vagyok, ami egyenlő egy nagykövettel, aki független hazáját külföldön képviseli.

És a tibeti a kormányt egész Európában képviseli?

Nem egész Európában. Svájcban, és mellette Közép Európa és Kelet-Európa országaiban, beleértve Magyarországot is.

Ön tehát többé-kevésbé nagykövetként dolgozik?

A tibeti kormányt képviselem, és Őszentségét a Dalai Lámát képviselem.

De miért Svájcban tevékenykedik?

Erőforrásaink nagyon szerények. Hivatalaink ezért kicsik, mint ahogy külföldi követségeink is. Szerény forrásaink miatt csak kevés iroda működik Daramszalán kívül, amelyeknek ezért nagyobb régiókat kell lefedniük. De amint több forrásra teszünk szert, új irodákat nyitunk majd. De ami a jelent illeti, még nem tartunk itt.

Összefüggésben áll ez azzal, hogy Svájc volt az első európai ország, amely menedéket adott a tibetieknek?

Ez teljes mértékben így van. Svájcban négyezer tibeti él. Az első tibetiek 1960-ban érkeztek, rögtön azután hogy Őszentsége külföldi száműzetésébe menekült.

Hány tibeti él Európában?

Úgy vélem, számuk mostanra Európában tízezerre növekedett.

És hányan vannak Magyarországon?

Magyarországon nyolc tibeti tartózkodik, akik politikai menedékjogért folyamodtak. Én arra kérem a magyar kormányt, hogy legyen jóindulatú esetükben, és adja meg nekik a politikai menedékjogot tekintettel a jelenlegi tibeti helyzetre.

Mondana pár szót a Parlament külügyi bizottságában tett látogatásáról?

Találkoztunk a Külügyi Bizottság elnökével és az Emberi Jogok Bizottságának elnökével. A találkozó jól sikerült. Kifejezték aggodalmukat az ügyben, ami most Tibetben történik. Kifejezték támogatásukat Őszentsége a Dalai Láma irányában, és sürgették a tibeti demokráciát és az autonómiát. Kifejezték aggodalmukat, és leszögezték, hogy továbbra is támogatást kívánnak nyújtani a tibetieknek, amíg azok nem erőszakosan lépnek fel. Megígérték, hogy segítik az itt tartózkodó tibeti fiatalokat a menedékjog megadása tekintetében.

Beszéljünk először is arról mi történt Lhászában most már több mint egy hónapja! Tehát mi is történt azon a napon, március 10-én a tibeti fővárosban, Lhászában?

Március 10. az emlékezés napja a tibetieknek. 1959 március 10-én a tibetiek felkeltek a kínai uralom ellen, amit sajnos leverték és sokezer tibetit megöltek. Ezért menekült a Dalai Láma Indiába. Ami az idei március 10-ét illeti, az egy megemlékezés volt arról, ami Lhászában történt 49 évvel ezelőtt. De a békés tibeti tüntetést szétverték. A tüntetés, ami Lhászában történt szétterjedt Tibetben és március 10 óta negyven tüntetés volt, amiben szerzetesek, apácák, iskolások és olyanok nomádok lakta területeken élők. Nagyon is spontán felkelés volt ez a kínaiak 49 esztendőnyi tibeti uralma ellen.

A tüntetés és a felékelés szavakat egyaránt használta. De mi is történt pontosan? Tüntetés, felkelés vagy talán zavargás is egyben. Azért kérdezem ezt Öntől, mert az állam ellenőrizte kínai televízó súlyos sebesüléseket szenvedett kínaikról, kiégett házakról sugárzott képeket. Azt mondták, hogy embereket öltek meg, sőt voltak, akik halálra égtek a felgyújtott épületekben. Elfogadja azt, hogy a tüntetések során bűncselekmények is, bántalmazások, lincselések, fosztogatások is történtek Lhászában azon a napon?

Mindenek előtt had mondjam el, a március 10-én Lhászában történt első tüntetés egy nagyon békés demonstráció volt. De a tibeti buddhista szerzeteseket megverték és letartóztatták. És ez több napon át folytatódott. A békés tibeti tüntetés ellen nagyon brutálisan léptek fel: sok tibetit megöltek, sok tibetit letartóztattak, sajnos mintegy százötven tibeti meghalt. Őket a kínaiak ölték meg. Kétezerháromszáz tibetit letartóztattak. Több száz tibeti megsebesült, és közülük sokakat a kórházakban nem voltak hajlandóak kezelni. Még többen vannak azok, akik nem is mertek kórházba menni, attól tartva, hogy ott letartóztatják őket.
Sajnos előfordultak erőszakos incidensek is. Amiket mi nem fogadunk el.  Mert ezt mi nem gondolunk helyesnek. Mi teljes mértékben azt valljuk, hogy a tibetiek küzdelme nem lehet erőszakos. Sajnáljuk azokat, akik így meghaltak vagy akik megsebesültek.  De meg kell értenie, hogy a tibetieket 49 éven át elnyomták a kínaiak. Másodrangú állampolgárokként élünk saját hazánkban. A tibeti gyermekek nem részesülhetnek oktatásban. Nincs munka. Tibetben az összes új épület az összes bolt mind kínaiaké, a tibetiek öreg házakban laknak. Másodrangú polgárokként élünk saját hazánkban.
Képzelje el, a mi helyzetünk hasonló ahhoz, ami 1956-ban Magyarországon történt. Amikor szovjet tankok gördültek be Budapestre. Ugyanarról van szó. Kínai tankok járnak Lhásza utcáin. Úgy érezzük, a tibetiek elnyomása nem oldja meg a tibeti problémát. A kínai kormánynak tárgyalnia kell Őszentségével, a Dalai Lámával, aki az egy ország-két rendszer elvet pártolja. Ő nem függetlenséget kér a kormánytól, hanem valódi autonómiát a történelmi Tibeti tartományoknak. Ezek a tartományok Kína részei lennének. Kína lenne a felelős lenne Tibet külpolitikájáért és a katonaságért, de Tibet rendelkezne egy demokratikus úton választott kormánnyal. Úgy hiszem ez egy igazán őszinte és megfelelő álláspont, amit Kínának el kellene fogadnia.

Térjünk még vissza egy kicsit a tüntetéshez vagy felkeléshez. Az elnyomás a magyarázata annak a haragnak és dühnek, ami akkor ott elszabadult. Mi történt a tibeti nemzettel 1949 óta? Az népirtás volt történt vagy kulturális népirtás?

Tibeti történelme nagyon tragikusan alakult a kínai megszállás kezdete, 1949-ben óta. 1 millió 200 ezer tibetit öltek meg, ami a tibeti népesség egyötöde. Több mint 6000 tibeti kolostort, templom, kegyhelyet pusztítottak el a kínaiak. Rengeteg tibeti, fiatal fiúk és lányok arra kényszerültek, hogy a hófedte hegyeken keresztül Indiába meneküljenek, csak ott oktatásban részesülhessenek, mert Tibetben nem tanulhattak. A fiúk szerzetesek akarnak lenni, de Tibetben ezt nem tehették meg, ezért mentek Indiába. Sokan közülük menekülés közben, a hegyek között meghaltak a hidegben, másokat a kínaiak letartóztatták, vagy lelőtték őket.
Mostanra elérték, hogy a tibetiek kisebbségbe kerültek a saját földjükön. A kínaiak már többen vannak Tibetben. Rengeteg a katona Tibetben, ami lényegében egy katonai övezet. És most, március 10-e óta teljes hadiállapot van Tibetben és a helyzet nagyon feszült.

Olyan információt kaptam, hogy talán, talán Tibetben a Kínai Népi Felszabadítási Hadsereg provokációkat követhetett el. Kínai katonák tibeti szerzeteseknek öltöztek például, de van erre bármi bizonyíték?

Van is erről egy fénykép, de azt néhány évvel ezelőtt készítették egy propagandafilm forgatásán. Szóval ez nem teljesen igaz. Az viszont nagyon is igaz, hogy sok kínai kém van a tibeti kolostorokban.  A tibetiek állandó félelemben élnek. A helyzet hasonlít ahhoz, amikor Magyarország még kommunista uralom alatt állt. De Magyarország ma már demokratikus ország, Tibetben azonban még kommunista uralom van. Olyan demokráciát akarunk, mint amilyet az emberek Magyarországon élveznek. Mert ez olyan dolog, amihez, minden emberi lénynek joga van.

Azt mondta 150 ember halt meg, de a száműzetésben működő kormány honnan szerzi az információkat? Hiszen a kínai hatóságok szinte hermetikusan elzárták a térséget.

Ez így igaz. De sok tibeti él száműzetésben, akiknek a családja Tibetben él. Ezek a honfitársaink természetesen fel tudják hívni a családjaikat, akik így információval látnak el minket. Ott vannak azok a tibetiek is, akik az életüket kockáztatva információkkal látnak el minket. Az általunk összegyűjtött adatok tehát első kézből származó információkból származnak.
De most, egy hónapja, ahogy a kínai ellenőrzés Tibet felett sokkal erősebbé vált, kevesebb az információ. 2-3 hete még rendszeresen kaptunk híreket, de most nincsenek külföldiek, nincsenek újságírók, akik megírnák, akik követnék az eseményeket Tibetben. Kína teljesen elzárta a kommunikációt….

De mi pontosan az információszerzés eszköze? A kommunikáció eszköze? Az Internet?

Igen, az internet, mobiltelefon, még Tibet keleti tartományaiból is küldtek nekünk mobiltelefonnal készített képeket és videókat.

Mit gondol az olimpiai fáklya világkörüli útját kísérő tiltakozásról? És a szóbeszédről az olimpiai játékok lehetséges bojkottjáról? Mindez segíti vagy éppenséggel ellentétes hatást vált ki Tibet ügyére nézve?

Úgy hiszem, a jelenlegi helyzetben, amikor a tibetiek számos tüntetést szerveztek és amikor óriási a rájuk nehezedő teher, nos ebben a helyzetben, látva azt, hogy mi történt Londonban, Párizsban és San Fransisco-ban, úgy véljük a nemzetközi közösség törődik azzal mi történik Tibetben, és teljes mértékben támogatja a tibetieket. Ebből a szempontból, ez nagyon jó dolog. A kínaiak persze mindennek nem igazán örülnek.
Mindazonáltal a kínaiak talán nem megfelelően tekintenek ezekre a tüntetésekre. De úgy vélem, a kínaiaknak meg kell érteniük, hogy a kommunista uralom alatt élő tibetieknek nincs esélyük arra, hogy hallassák hangjukat, hogy emberi jogokra tegyenek szert. Ezért az ő hangjukat a külföldön élő, szabad országokban élőemberek hallatják. Nekünk, szabad országokban élő tibetieknek kötelességünk, hogy kiálljunk honfitársaink mellett, akik a kommunista uralom alatt élnek Tibetben.

És mi a helyzet az olimpiai láng lehetséges tibeti útjával kapcsolatban? Ellenzik vagy támogatják?

Őszentsége, a Dalai Láma és a tibeti kormány támogatja, hogy az olimpiát Kínában rendezzék. Ez a véleményünk. De ha a jelenlegi helyzet tovább folytatódik Tibetben, ahol gyakorlatilag hadiállapot van érvényben, hogyan is lehetne 2 hétig örülni és ünnepelni, miközben Tibetben embereket gyilkolnak, kínoznak és tartóztatnak le és emberek tűnnek el?
Ráadásul  olyan jelentéseket kaptunk, hogy azokat a kolostorokat és városokat, ahol tüntetések voltak, a kínai katonaság és rendőrség körbevette, és senkit nem engednek be, senkit nem engednek onnan. Aggódunk, hogy egyszer csak kifogynak majd az élelmiszerekből és a vízből sem lesz elegendő a lakosság számára. És egy ilyen helyzetben hogyan is lenne keresztül vinni a lángot Tibeten. Mert az egy kínai politikai állásfoglalás lenne, ami ellentétes az olimpia szellemével.

Kínára figyel most a média a világban, és Kínára figyelnek a vezető politikusok. De mi lesz az Olimpia után? Nem félnek attól, hogy utána könnyen még rosszabbra válhatnak a dolgok Tibetben?

Teljes mértékben igaz. Rendkívüli aggódunk már most is, amikor az olimpia közeledtével Kína ott van a figyelem középpontjában. De amint befejeződnek majd a Játékok, és már figyelnek Kínára, a lehető legrosszabbtól tartunk. Őszentsége, a Dalai Láma ezt mondta: “Szándékosan, vagy nem szándékosan, de a kínaiak népirtást végeznek Tibetben.” Ezért van szükségünk a nemzetközi támogatásra. Szükségünk van az ENSZ-re, a különböző kormányokra, az Európai Unióra, hogy figyeljenek a Tibeti helyzetre. Hogy delegációkat és orvosi segítséget küldjenek oda. Mert ha a nemzetközi szervezetek és a kormányok nem teszik ezt meg, Kína szabad kezet kapna ahhoz, hogy tibetieket tartóztathasson le és gyilkoljon meg, ami nagyon elszomorító lenne.

Egy egész világra kiterjedő kampányt láthatunk Tibetért. Egyfajta igazi szimpátia kitörést a tibetiek ügyéért. Hogyan sikerült megnyerni ügyüknek az emberek lelkét és szívét a világban?

Mi, tibetiek, nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan vezetőnk van, mint Őszentsége a Dalai Láma, aki hisz az igazságban és az erőszakmentességben. Ő a mi legnagyobb fegyverünk. Vezetése alatt egységes közösséget alkotunk, és úgy hiszem. Ebben rejlik a mi legnagyobb erőnk.

A kívülállóknak az a benyomása néha, hogy a nemzetközi közösség vagy a nemzetközi média különböző mércével vagy legalábbis különböző érdeklődéssel kezeli a tibetieket és mondjuk például az ujgurokat, ezt a Kína északnyugati térségében, Hszincsiangban élő muszlim népet. (Még ha) nem is kérdés a tibeti nemzet üldöztetése, de amíg a tibeti buddhisták ott vannak a figyelem középpontjában, addig a Falun Kong tagjaira vagy a kínai katolikus egyház híveire már nem figyelnek. Hogyan magyarázza ezt a különbségtételt?

Ahogy korábban már említettem, olyan vezetőnk van, akit nagyon tisztel a népe. Olyasvalakiről van szó, aki hisz az igazságban, aki könyörületességről és szeretetről beszél. Olyasvalakiről, aki nem függetlenséget követel, hanem általános autonómiát kér a népének.
Hszincsiang esetében pedig azt mondom, mi megértjük az ő szenvedésüket. Természetesen tudjuk milyen rettenetes a helyzet, hiszen ott is ma már több a kínai, mint az őslakos, akik nagyon sokat szenvednek. A világközösségnek ezért határozottan támogatnia kel őket. Kapcsolatban állunk velük, még ha ezek kapcsolatainkat nagyon korlátozottak is. Sajnálatos mód a világ nem mutatta jelét annak, hogy segítene nekik.

Egyes médiában fellelhet szóbeszéd szerint talán volt valamilyen külföldi részvétel a tibeti eseményekben. Egyesek felvetik azt is – és itt nem a kínai kormányzat hivatalnokokra, hanem külföldi újságírókra gondolok – szóval egyesek arra mutatnak rá, hogy talán az Egyesült Államoknak szerepe lehetett a márciusi események, a lhászai tüntetés előidézésében.  Egyetért ezzel?

Nem, ezt kategorikusan állíthatom, hogy nem igaz. A tibeti tüntetések spontán akciók voltak. A kínai kormány Őszentségét és a tibeti emigráns kormányt vádolta. De ebben nem volt igazuk, mert a tüntetések az elmúlt 49 év kínai elnyomása okozta szenvedések miatt robbantak ki. Nem hiszem, hogy bármilyen külföldi kormány ebben érintve lenne. Mindazonáltal szükségünk van a külföldi kormányok segítségére, hogy meggyőzzék Kínát, tárgyaljon végre a Dalai Lámával Tibet helyzetének megoldása érdekében.

Még a világpolitika nagy játékosai, a nemzetközi politika vezetői körében is Tibet mind több támogatóra lel. De (függetlenül ettől) nem fél attól, hogy minden elkötelezett és őszinte támogatás dacára Tibet csak egy figura lesz a nagy amerikai-kínai geopolitikai játszmában?

Lehet hogy erről van szó. De nekünk, tibetieknek most kultúránk, nyelvünk és vallásunk megőrzése a legfontosabb dolog. És ettől teljesen független dolog az, hogy mi kis vagy éppen nagy halak vagyunk a nemzetközi politikában. Ez más dolog. Mert jelenleg, ebben a pillanatban is, az országunk szenved. Szükségünk van a nemzetközi támogatásra, hogy megőrizhessük kultúránk, vallásunk és nyelvünk. Ez életbevágóan fontos számunkra.
Tsetem Samdup, köszönöm szépen az interjút! 

 

 

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb