Peking ismét Kína és Tajvan egyesítését szorgalmazza

2011. október 10./Múlt-kor.hu/TibetPress

A császárságot megdöntő kínai forradalom 100. évfordulóján a kínai államfő kizárta annak lehetőségét, hogy Peking valaha is elismerné Tajvan függetlenségét.

Hu Csin-tao (Hu Jintao) leszögezte: a Tajvannal való "békés újraegyesülés" felelne meg leginkább "a kínai nép és Tajvanon élő honfitársaink alapvető érdekeinek". Mint hozzátette, Peking "fokozni fogja ellenállását Tajvan függetlenségével szemben, s azon lesz, hogy előmozdítsa a szomszédsági kapcsolatokat, valamint a két fél közötti együttműködést".

Tajvan 1949-ben szakadt el az anyaországtól, miután a kínai polgárháborúban a nacionalisták (Kuomintang párt) vereséget szenvedtek Mao Ce-tung kommunistáitól, és a szigetre menekülve saját kormányt hoztak létre. Peking azóta is szakadár tartománynak tekinti Tajvant, nem zárva ki a katonai fellépést sem, amennyiben az ottani kormány hivatalosan is deklarálná Tajvan függetlenségét.

Ünnepi beszédében Hu ismét hitet tett a kommunista párt egyeduralma mellett. "A kínai nemzet újjászületése érdekében természetesen szilárdan ragaszkodnunk kell a Kínai Kommunista Párt vezető szerepéhez" - hangoztatta az államfő.

A Csing-dinasztia uralmát 1911 októberében megdöntő úgynevezett hszinhaj forradalom csak visszafogott méltatásban részesült a kommunista hatalom részéről. Óvatos bírálók szerint a korrupt császárságot megdöntő puccsok és felkelések zűrzavaros láncolata, valamint az ezeket követő erőszakos konfliktusok, majd a japán megszállás arra emlékeztet, hogy ma is szükség van demokratikus reformokra.

Kína ma ismét a hivatalokat átszövő korrupció, a széles körű társadalmi elégedetlenség és a megrekedt reformok veszedelmes keverékével néz szembe - mutatott rá Csou Zsuj-csin (Zhou Ruijin), a Néplap (Zsenmin Zsipao) korábbi főszerkesztő-helyettese az 1911-es forradalomról írt tanulmányában. Meglátása szerint "az évek alatt felgyülemlett sérelmek, a bizalmatlanság és a gyűlölet olyan szintre jutottak, hogy a felszínre fognak törni".

Az utóbbi hónapokban a kínai hatóságok érzékenyen reagáltak liberális értelmiségiek megmozdulásaira, akik az 1911-es eseményeket mintegy tükörként használták fel arra, hogy bírálják a kormányt, vagy éppen hízelegjenek neki. Az évforduló alkalmából szervezett konferenciák vagy vitaestek némelyikét betiltották.

"Számunkra a hszinhaj forradalom nem halott történelem, hanem nagyon is összefügg a mai realitásokkal - jelentette ki Lej Ji (Lei Yi), a pekingi társadalomtudományi akadémia történésze. - A száz évvel ezelőtti forradalom kulcsfontosságú tanulsága az, hogy egy ország sorsa attól függ, vajon az uralkodók helyesen döntenek-e az esedékes reformokról. A legfontosabb pedig az, hogy a modern Kínának modern kormányzási formára van szüksége: alkotmányos kormányra" - szögezte le a történész.