Kína haditengerészete hatvanadik évfordulóját ünnepelte tegnap. A söréről és haditengerészeti támaszpontjáról híres Csingtaóban nem csak 14 ország katonai küldöttségei, de – első ízben történelmük során – az ország polgárai is megnézhetik közelebbről a tíz atomtengeralattjáróból az egyiket. Az ország gőzerővel törekszik arra, hogy „barna vízi” hatalomból „kék vízivé” nője ki magát.

Kína haditengerészete hatvanadik évfordulóját ünnepelte tegnap. A söréről és haditengerészeti támaszpontjáról híres Csingtaóban nem csak 14 ország katonai küldöttségei, de – első ízben történelmük során – az ország polgárai is megnézhetik közelebbről a tíz atomtengeralattjáróból az egyiket. Nem a legkorszerűbb, de atomrobbanófejes rakétákat hordoz és képes sakkban tartani a Csendes-óceán túlsó részén az amerikai partokat. Ma a kínai hadseregfejlesztés súlypontja a haditengerészet, az ország meghosszabbított „karja és kardja”.

Az okok: Kína történelmi közelmúltja zavarosabb időszakában (a múlt század ötvenes-hetvenes éveiben) szinte mindegyik szomszédjával szárazföldi háborús konfliktusba keveredett, igy elsősorban a szárazföldi haderejét növelte meg olyan mértékben, több milliósra, hogy az önsúlya alatt csaknem összerogyott. A "kulturális forradalom" kaotikus állapotai kishíján atomháborúvá változtatták a Szovjetunió és Kína hatvanas évekbeli határkonfliktusát. Indiával Tibet térségében hosszú katonai szembenállásra rendezkedett be. Vietnammal pedig csatlósa és szörnyű társadalomkísérleti laboratóriuma, a polpotista Kambodzsa elvesztése miatt a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején vívott véres határháborút Peking.

A konszolidáció, a normalizálódás, váltás időszaka a nyolcvanas évektől keződően megváltoztatta katonai doktrínáját is, gazdasági hatalma erősödésével egyre nagyobb mértékben kitekintett a világra, egyben függött is tőle. Nincs még egy globális hatalom, amely ily nagy mértékben rá lenne utalva a külvilágra, mint Kína. Nyersanyag-, energiahordozó beszerzési piacai sokezer kilométerre vannak tőle, a Közel-Keleten, Afrikában, Latin-Amerikában. Áruértékesítési piacai pedig az egész világot átszövik. A kínai árukat, a megvásárolt energiahordozókat szállító hajókat regionális konfliktusok,  idegen hatalmak, kalózok veszélyeztetik a Szuezi- és a Panama-csatornánál, a Malakka-szorosban. A régióban is kell neki a haditengerészeti jelenlét, mert öt másik régióbeli országgal (köztük Vietnammal, a Fülöp-szigetekkel, Malajziával) igényt tart a Dél-kínai tengeren lévő szigetekre, amelyek alatt szénhidrogén-lelőhelyeket sejtenek, nem beszélve a tartományának tekintett Tajvannal szembeni katonai demonstrációiról.

Minthogy Kínának nincsenek hagyományos értelemben vett támaszpontjai külföldön, kézenfekvő, hogy haditengerészetét fejlessze, mint nemzetbiztonsága külföldtől függő elemeinek fontos garantálóját. Ám a klasszikus tengeri hatalmak, Nagy Britannia, az Egyesült Államok, Franciaország jól tudják, hogy a folyamat évtizedeket, tán évszázadokat emészt fel. Kína az elején tart, noha a világ második-harmadik gazdasági vezető hatalma, haditengerészetét illetően mégis alig fér bele az első tízbe.

Kínának, államberendezkedése, központosított, erős kezű vezetése révén jó feltételei vannak a hadsereg fejlesztéséhez. Nem ütközik a nyugati demokráciák működésének olyan korlátaiba, mint a közvélemény, a demokratikus intézmények, civil szervezetek, pártok beleszólása, a valódi parlamenti költségvetési vita, vagy a közbeszerzések áttekinthetősége. Ezzel együtt tavaly a bevallott és bújtatott katonai kiadásai nem érték el az Egyesült Államokéinak a hatodát.

Mégis nagy hiba lenne lebecsülni, mert a fejlesztéspolitikája is tükrözi a kínai civilizáció egyik legnagyobb erényét, a világ találmányait-eszközeit integráló, ugyanakkor kínainak megmaradó filozófiát. Több, mint félmillió kínai diák tanul a világban, sok százezer kínai tudós él más országokban, összegyűjtve a megtanulható tudományokat. Kína tanulmányozza, lemásolja, továbbfejleszti a legjobb amerikai, német, francia, angol, orosz haditechnikai eszközöket. Izrael 2006-ban mély megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy egyik legkorszerűbb hadihajójára a Hezbollah gerillái kilőttek két Iránon keresztül Kínából érkezett C-801-es robotrepülőgépet (egyébként a briteket a Falkland háborúban meglepő francia Exocet kínai mását) és egy elektrooptikai vezérlésű C-701-est Libanon partjai előtt. Az incidensben a hadihajó majdnem elveszett. Szakértők mondják, a kínai haditechnikai fejlesztésben a nyugati eszközök szokatlan kombinációival, új elemek bevitelével félelmetes lehetőségek rejtőznek.

Mindezzel együtt az ország haditengerészete nagyrészt „barnavízi”, azaz elsősorban a parti, néhány száz kilométeres sávot ellenőrzi. Az Egyesült Államok, amely a legerősebb „kékvízi”, globális óceáni haditengerészeti hatalom, egyszerre hat, repülőgép-hordozó köré felépített csapásmérő csoportot (tengeralattjárókat, rakétaelhárító rendszerekkel felszerelt kísérőhajókat, ellátóhajókat) tud a világ bármely pontján bevetni. Kínának még nincs repülőgép-hordozója, a tengeri hatalom jelképe (tizenegy másik államnak viszont van). Hat ország képes a világon a csúcstechnológiák összesítését jelentő repülőgép-hordozó önálló megépítésére, az USA, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Spanyolország.

Kína még nem, de várható, hogy rövidesen bejelenti az első repülőgép-hordozó honi megépítésének tervét. A pekingi vezetés másfelől azt hangoztatja, Kína növekvő tengeri hatalmát a stabilizáció és nem a konfliktuskeltés eszközeként alkalmazza. Ennek jeleként első nagyobb szabású nemzetközi haditengerészeti akciója keretében Kína hadihajókat küldött a szomáliai partokhoz, hogy a nemzetközi erőfeszítésekben részt vegyen, és keményen fellépjen a kalózokkal szemben.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: