Tegnap már idéztünk Jamyang Norbutól, napjaink egyik legizgalmasabb tibeti publicistájától. Most leporoljuk egy vele készült régebbi interjúnkat, melyben ‘56-os emlékeiről is vall.

A Free Tibet Blog első nagy interjújának vendége Jamyang Norbu volt, aki az emigrációban élő tibeti közösség egyik legismertebb alakja. A hatvanas évek végén, kamaszként hagyta ott az iskolát, hogy beálljon a „Négy folyó, hat hegylánc” mozgalomba, a tibeti szabadságharcosokat tömörítő szervezetbe. Tibet harcosai című könyvével az egyre radikálisabb nézetek valló fiatal generáció szellemi atyjává vált, Jamyang Norbu a hang, akire oda kell figyelni. Krimibe oltott ismeretterjesztő regénye, a Sherlock Holmes Tibetben magyarul is megjelent, holott talán ez az egyébként jól sikerült mű illik legkevésbé életművébe. Beszélgetés ’56-ról, tibeti káderekről, egy épülő high tech rendőrállamról, és Kína Mindent Látó Szeméről.

Free Tibet Blog: 2006 decemberében ön írt egy cikket az 1956-os magyarországi és kelet-tibeti szabadságharcok kapcsán.(Az elfelejtett évforduló- Emlékezés az 1956-os nagy khampa felkelésre) A magyar szabadságharcot az első kommunista ellenes fegyveres felkelésként könyvelik el világszerte, holott ugyanabban az időben a tibetiek is megvívták a maguk harcát egy másik kommunista szuperhatalom ellen. Lehet, hogy nem ártana újraírni a történelemkönyveket?

Jamyang Norbu: Nagyon fontos lenne, hogy az 1956-os kommunista Kína ellenes tibeti szabadságharc elismert része legyen a világtörténelemnek. Ahogy már abban a cikkemben is említettem, ez egy komoly konfliktus volt, hasonló az afgán nép ellenálláshoz az oroszokkal szemben.
Ezt a felkelést a jelenlegi száműzött tibeti vezetés megpróbálja figyelmen kívül hagyni, mert nem illik bele az erőszakmentes mozgalom képébe. A nyugati Kína szimpatizánsok és bal oldali értelmiségiek is kicsinyítik a jelentőségét, vagy teljesen elhallgatják, mert a tibetiek kaptak némi fegyvert és támogatást a CIA-től, noha csak a töredékét annak, amit például az afgán mudzsahedek kaptak.
Emlékszem a Time magazin borítójára, amikor az Év embere a magyar szabadságharcos lett. Kisgyerek voltam, de jól emlékszem Maléter Pál fényképeire, mert olyan vékony és magas volt, és mert a bőrsapka, amit viselt olyan viccesen buggyos formájú volt. Egy harckocsizó sapkája volt, amit úgy hívtak, hogy HK sapka.

FTB: Ön a hatvanas évek végén harcolt a kínaiak ellen a nepáli Musztángban. Mi az első dolog, ami beugrik azokból az időkből?

JN: Elsőként a lélegzetelállító tájak jutnak az eszembe. Aztán a fájdalmasan fárasztó menetelések a hó borította hágókon, megpakolva egy amerikai M1 Garand karabéllyal, néhány száz lőszerrel, kézigránáttal, pisztollyal, meg egyebekkel. Abban a magasságban annyira vert a szívem, hogy tíz- tizenöt lépésenként meg kellett állnom. Emlékszem, hogy a többi ellenálló milyen elképesztően kemény volt hozzám képest. Csak egy kölyök voltam, aki akkor érkezett Indiából. Csodálatos, bátor emberek voltak, mindannyiukra emlékezem. Jelenleg éppen egy olyan könyvön dolgozom, amiben ezeket az emlékeimet gyűjtöm össze.

FTB: Úgy vélem, hogy az olyan poszt kommunista országok, mint Lengyelország, Csehország, vagy Magyarország, nagyon fontosnak érzik Tibet ügyét, mert ezek az országok- többé-kevésbé- hasonló sorson osztoztak a II. VH után. Az ötvenes éveket leszámítva az elnyomás brutálisabb volt, mint az említett európai államokban. Mit gondol, nyugat-európai, vagy amerikai polgárok képesek megérteni egy diktatúra igazi természetét?

JN: Nem. Azt hiszem, hogy nagyon korlátozott elképzeléseik vannak a totalitárius kommunista rezsimek igazi arcáról. Sok európai és amerikai entellektüel elfogult bal liberális, és csak azt tekintik gonosz diktatúrának, ami fasiszta, vagy jobb oldali militáns vonásokkal bír.
Nyugati értelmiségiek időről időre bedőlnek olyanoknak, mint Sztálin, Mao, vagy jelenleg Hu Jintao, mert ezek az emberek nem hordanak egyenruhát, és mert nem viselnek sötét napszemüveget mint Pinochet, vagy Franco.
Az is tény, hogy a nyugatiakat mindig is megtévesztette a Szovjetunióban, és csatlós államaiban található látszólagos jólét, és ez a helyzet a mai Kínával is. A sztálinista Oroszországban a költő, Oszip Mandelstam szomorú megdöbbenéssel állapította meg, hogy mindenki azt hiszi, hogy a Szovjetunióban jól élnek az emberek, mert megy a villamos. A sztálini terror idején nem csak a villamosok működtek, hanem ekkor épült meg a moszkvai metró is. Ugyanez igaz a ’36-os berlini olimpiára készülő náci Németországra, és napjaink Kínájára is.

FTB: Olvastam a blogján egy elég sokkoló és szomorú történetet két Amdo-i nőről, akiket- miután leszúrtak három kínai katonát- a helyszínen agyonlőttek. Mi a jelenlegi helyzet Tibetben? A márciusi események idején a hírcsatornák napi 24 órában foglalkoztak Tibettel, az ország lezárása óta azonban szinte semmilyen szinten, holott biztos vagyok benne- és különböző honlapokon található hírek is erre utalnak- hogy elkeseredett harc folyik Tibetben. Abban is biztos vagyok, hogy az olyan szervezetek, mint a Free Tibet Campaign vagy a Tibeti Központ az Emberi Jogokért és Demokráciáért igyekszik hírekhez jutni. Ennyire hatásos Tibet lezárása? Mit gondol a kínai vezetés módszereiről? Nem érzi, hogy a megoldásaik egyre fejlettebbek és kidolgozottabbak?

JN: Kína blokádja Tibetben ijesztően hatásos. Nem csak a nemzetközi médiát zárták ki teljesen Tibetből, hanem az ott dolgozó nemzetközi szervezetek dolgozóit is kiutasították, vagy semlegesítették. Senki sem mer felszólalni. A Tibetben működő nyugati szervezetek, segélycsoportok, keresztény missziók, kutatók, egyetemi ösztöndíjasok, üzletemberek mind csak azzal a feltétellel maradhattak, hogy nem beszélnek a tüntetések leveréséről. És ők pontosan ezt teszik. Kivétel nélkül. Nehéz nem gondolni az olyan országokra, területekre, mint Gaza, Darfur, Afganisztán, vagy Burma, ahol teljes a diktatúra.
Ügyes húzás volt a kínaiak részéről az is, hogy tárgyalásba kezdtek a dalai lámával, és a Száműzetésben lévő Tibeti kormánnyal, arról nem is beszélve, hogy a dalai láma unokatestvérén keresztül üzentek, hogy szívesen látnák Őszentségét az olimpia megnyitó ünnepségén, ha úgy alakul a helyzet.
A kínaiak egyre mesterkéltebb módszerekhez nyúlnak, például high tech eszközöket is bevonnak az elnyomásba, és a kommunikációjukba. Naomi Klein szerint, aki épp most írt a Rolling Stone magazinba egy cikket, Kína a high tech rendőrállam prototípusát készül felépíteni, és nem csak a „szokásos gyanúsítottak”, a Google, a Yahoo, vagy a Cisco, hanem az amerikai védelmi rendszert is kiépítő cégek segítségével. Megemlíti, hogy a kínai biztonsági szervek hasonló módszereket használtak tavasszal Tibetben.

FTB: Számomra van egy rejtélyes összetevő a tibeti képletben, ez pedig a tibeti elvtárs. Mit tudunk ezekről az emberekről? Ismer ilyen embereket? Tudja, hogy mit gondolnak Tibetről, a vallásról, a kultúráról? Csak a párttal foglalkoznak, vagy felelősséget éreznek saját kultúrájuk iránt?

JN: A kínai megszállás egyik alapvető problémája, hogy a kínaiak nem bíznak a tibeti káderekben. Még kínai megfigyelők is elismerik, hogy a tibeti tisztviselőket és elvtársakat potenciális „dalai láma imádóként” könyvelik el. 2006 májusában Zhang Qingli, a TAR főtitkára meghirdette a „Harc a végsőkig” elnevezésű programját a dalai láma ellen. A legalacsonyabb állami beosztásban dolgozótól a legmagasabb ragúakig, minden tibetinek megtiltották, hogy vallásos ünnepen vegyen részt, vagy hogy belépjen egy templomba, vagy kolostorba. Korábban csak párttagoknak kellett ateistáknak lenniük.
A lhászai, és a környező megyékbe tartozó tisztviselőknek dalai lámát elítélő nyilatkozatot kellett írniuk. A magas rangúaknak 10.000 karaktert, az alacsonyabb beosztásúaknak 5000-et. Még a nyugdíjas káderek sem voltak kivételek.
Hallottam olyan híreket, hogy tibeti tisztviselők ellenállnak, arcukat eltakarva, napszemüvegben mennek vallásos eseményekre, és templomokba. Világos, hogy Kínának nincs elég megbízható tibeti tisztviselője, vagy kádere. Meglepő, de 70 évnyi megszállás után Kína még mindig a brutális katonai és rendőri elnyomásra kell, hogy támaszkodjon.

FTB: Mit gondol a maoista párt győzelméről a nepáli választásokon? Milyen következményei lehetnek az ott élő tibetiekre nézve?

JN: A maoisták győzelme valószínűleg még nehezebbé teszi az ott élő tibetiek életét. Az eszmei kapcsolat Pekinggel - bármilyen bizonytalan és furcsa is- Nepált valószínűleg Kína újabb gazdasági gyarmatává teszi, pontosan úgy, mint Észak-Koreát, Laoszt, Kambodzsát, Burmát, Zimbabwét. A pozitív oldalon az áll, hogy a nepáli maoista párt tagjai főleg az ország északi területeiről származnak, akik közelebb állnak a tibeti-mongol etnikumhoz, mint a korábbi uralkodó párt tagjai, akik inkább a hindu/brahmin vonalhoz tartoztak. A közelmúltban a parlament egy serpa származású maoista tagja egy kiáltványban arra szólította fel a Nepálban élő tibeti- mongol származásúakat, és buddhistákat, hogy vállaljanak szolidaritást tibeti testvéreikkel, és felszólította a nepáli kormányt, hogy hagyjon fel a békés tibeti tüntetők erőszakos elnyomásával.

FTB: Közismert tény, hogy nagyon kritikus a Száműzetésben lévő Tibeti Kormány és a Dalai Láma politikájával kapcsolatban. Mi lehet a megfelelőbb taktika?

JN: A SZLTK-nak csak egyféle stratégiája van, még pedig az, hogy a kínaiak kedvében járjon, hogy azok tárgyalásokba kezdjenek a dalai lámával, és ugyanezzel a céllal fordulnak nemzetközi politikai nagyságokhoz, és intézményekhez.
A tibetieknek először is el kell dönteniük, hogy mi a céljuk, ez pedig a függetlenség. Meg vagyok győződve róla, hogy ha a tibeti ügyet őszintén és következetesen mutatjuk be, akkor abba nem lehet belekötni.
Az első lépés, hogy Tibet függetlenségét fontos témává kell tenni. Ezt a Tibeten belüli tüntetések és az olimpiai láng kapcsán kirobbant megmozdulások elérték. Az egész világ látta a független Tibet jellegzetes lobogóját, és hallották a függetlenséget követelő hangokat. A kínai emberek, akik eddig nem sokat tudtak Tibetről, most láthatták a nemzeti zászlónkat, és már tudják, hogy a tibetiek függetlenséget akarnak. Tiltakozhatnak akár erőszakosan is, de már el kell ismerniük, hogy az ügy létezik. Azt hiszem, hogy a tibetieknek, és barátaiknak ebbe az irányba kell továbbvinniük a tibeti kérdést.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: