A Free Tibet Blog egyhetes közép-európai dalai láma-követő futása véget ért. Megpihentünk, kicsomagoltunk s most levonjuk a következtetéseket. Prágáról már olvashattatok egy összefoglalót, most a lengyelországi élmények következnek, kifejezetten szubjektíven. Izing Róbert Prága után feltette a kérdést, ki a magyar Václav Havel? Nos, azt hisszük Gdansk megadta a választ: mindenki lehet magyar Václav Havel, csak tennie kell érte.

Ha Prága hatalmas siker, akkor Gdansk maga a diadalmenet a Dalai Láma és a tibetiek számára. Megvolt minden, ami ilyenkor szokás, álló ováció, percekig tartó vastaps, zsúfolt előadótermek, sajtótájékoztatók, újságcímlapok, interjúk (TVN24 - lengyel Hír TV például élőben sugározta a konferenciát, sajttájakat), tehát a Dalai Láma nevű rocksztár megérkezett Lengyelországba. A mondanivalóban sem változott sok minden, ezekről már írtunk korábban, a tibeti álláspont érthető és támogatható bárki számára.

Két új elem merült fel Gdanskban.
Az egyik az Európai Unió álláspontjának markáns elmozdulása az év közepi politikához képest Tibet-ügyben. Óriási eredmény, hogy az unió soros elnöke, Nicolas Sarkozy találkozott a Dalai Lámával, de azt se felejtsük el, hogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is az épületben volt, sőt Donald Tusk lengyel kormányfő, valamint tucatnyi diplomata, politikus, nyolc térségbeli állam vezetője pedig néhány tömbbel arrébb tartott megbeszélést klímaügyben. Ha azt vesszük alapul, hogy Peking már akkor tiltakozik, ha a Dalai Láma nyilvánosságra hozza, hova utazik jövőre, ez nem is rossz eredmény.

A másik az a jelképes aktus, ahogy a szervezők összehozták a történelmet a jelennel. A Dalai Láma és Lech Walesa színpadra állításával jelezték: Európa érti hol húzódik a kommunizmus elleni - és az emberi jogokért folytatott - harc új frontvonala, s álláspontja az ügyben világos.

Legalábbis Lengyelországban az. Nem csupán Gdanskról van szó. A Dalai Láma Krakkóban a helyi egyetem (a legrégebbi alapítású egyetem Lengyelországban) díszdoktori címét vehette át, Wroclawban tavaly díszpolgári címet kapott, az egyik lengyel vajdaságban pedig a pekingi játékok előtt hivatalosan felhúzták a közintézményekre a tibeti lobogót.

Prágában és Gdanskban furcsa volt azt érezni, hogy olyan országból érkeztem, ahonnan egy évvel ezelőtt kormányrendeletben tiltották ki az Indiában élő tibeti emigráció tagjait, ahol a kínai delegáció ellen tüntetőket elhurcolják az utcáról, illetve amelyek hatóságai nem adnak vízumot egy volt politikai elítélt tibetinek és amelyik a térségben a legszorosabb kapcsolatokat ápolja a Kínai Népköztársasággal.

Még furcsább volt látni, hogy az a magyar miniszterelnök, aki a nyolcvanas évek végén még KISZ-vezérként küzdött a szocializmusért és saját kezével látta el a tibetiek Magyarországra történő beutazását ellehetetlenítő rendeletet, felszólal a kommunizmus legyőzésének emlékére, illetve a rendszerrel való szembenállás példaképének számító Lech Walesa tiszteletére rendezett konferencián. A magyar kormányfő csak méterekre ült a színpadon attól a helytől, ahol néhány órával azelőtt a Dalai Láma. Fanyarul megjegyezhetnénk, hogy nehéz lesz ezt megmagyarázni Pekingben…

Gdanskban sajnos nem tudtunk annyira közel kerülni a tibeti stábhoz, mint Prágában, így azonban lehetőségünk volt megfigyelni az embereket kívülről, és azt a szimpátiát és szeretetet ami a Dalai Láma és az ügy felé árad a közvélemény felől. Egy bizonyos, a lengyelek tisztában vannak múltjukkal és levonták a megfelelő következtetéseket. Nemcsak a politika, hanem az egyén szintjén is kiállnak a szabadságért és az emberi jogokért. Ez teljesen világossá vált Gdanskban. Mondhatjuk azt is, hogy sokmillió Lech Walesa él Lengyelországban, de ha akarjátok, lehetnek ők Václav Havelek is. A leckét megkaptuk, követni kellene a cseheket és a lengyeleket.
Janzsó Viktor, FTB

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: