Őszentsége, a XIV. Dalai Láma üzenete a Tibeti Nemzeti Felkelés 46. évfordulója alkalmából

2005. március 10./TibetPress

A Tibeti Népfelkelés 46. évfordulója alkalmából szeretettel üdvözlöm mind a Tibetben, mind az emigrációban élő tibeti honfitársaimat, valamint a tibeti nép barátait világszerte. E több mint négy évtized során Tibetben komoly változás ment végbe. Nagyarányú gazdasági fejlődés következett be, ami az infrastruktúra kiépülésével járt együtt. Jó példa erre a Golmud és Lhásza között épülő vasútvonal. Ugyanezen időszak alatt azonban független újságírók és Tibetben járt utazók számtalanszor megírták, hogy valójában a helyzet nem olyan Tibetben, mint amilyennek azt láttatják. Legtöbbjük a kínai kormányzat állításától egészen eltérő képet vázol fel, és egyértelműen bírálják Kínát amiatt, hogy az emberi jogok, a vallásszabadság és az önrendelkezés nincs biztosítva Tibetben.

Ténylegesen az történt, és történik még jelenleg is, hogy a Tibeti Autonóm Régió létrehozása óta a döntéshozatal kizárólag a kínai vezetők kezében volt, és van most is. A tibeti népnek állandó gyanakvással és fokozódó korlátozásokkal kell szembesülnie. A nemzeti kisebbségek valódi egyenlőségének, a harmónián alapuló bizalomnak és az igazi stabilitásnak a hiánya egyértelműen azt mutatja, hogy Tibetben nincsenek rendben a dolgok, és tulajdonképpen problémák vannak. Tibetben élő, tiszteletben álló, prominens tibeti vezetők időről időre felszólaltak emiatt, és vállalták a szenvedéseket is, melyek bátor kiállásuk következtében vártak rájuk.

Az 1960-as évek elején a néhai Pancsen Láma a kínai vezetőkhöz írt petíciójában összegezte a tibeti nép szenvedéseit, és megfogalmazta a jövőre vonatkozó elképzeléseit. Baba Phuntsok Wangyal, az egyik legkiválóbb tibeti kommunista vezető a közelmúltban angolul megjelent önéletrajzi könyvében hosszasan értekezik a tibeti nép érdekeinek kielégítése szükségességéről. Valójában nyilvánvaló, hogy Tibetben a legtöbb magas beosztású tibeti tisztségviselő a szíve mélyén borzasztóan elégedetlen. Ebben az évben lesz a 40. évfordulója annak, hogy a kínai kormány létrehozta a Tibeti Autonóm Régiót. Nagy ünnepséget és számos megemlékezést fognak tartani ebből az alkalomból, de ezek értelmetlenek lesznek, ha nem a reális viszonyokat tükrözik majd. Például a Nagy Ugrást és a Kulturális Forradalmat is óriási pompával, mint valós eredményeket ünnepelték a maguk idejében.