Őszentsége a XI. Dalai Láma üzenete 2008. március 10-én, a tibeti felkelés napjának 49. évfordulójára

2008. március 10./TibetPress

A tibeti nép 1959. március 10-én Lhászában kitört békés felkelésének 49. évfordulója alkalmából imáimat ajánlom és tiszteletemet fejezem ki azok előtt a bátor tibeti férfiak és asszonyok előtt, akik kimondhatatlan nehézségeken mentek keresztül, s életüket áldozták a tibeti nép ügyéért. Együttérzek azokkal a tibetiekkel, akik jelenleg is elnyomás és sanyarú bánásmód alatt sínylődnek. Emellett üdvözletemet küldöm a tibetieknek szerte a világon, valamint azoknak, akik Tibet ügyét támogatják és az igazság pártján állnak. A Tibet területén lakó tibetiek közel hat évtized óta állandó félelemben, megaláztatásban és a kínaiak szoros megfigyelése alatt, elnyomásban élnek. A tibeti nép ennek ellenére megőrizte vallásos hitét, nemzeti érzelmeit és különleges kultúráját, s emellett a szabadságban való hitét sem veszítette el. Tisztelettel adózom a tibetiek különleges jelleme és kikezdhetetlen bátorsága iránt. Rendkívül elégedett vagyok velük és büszke vagyok rájuk. A világ számos kormánya, szervezete és magánszemélye, akik a béke és az igazság hívei, következetesen támogatták Tibet ügyét. Különösen az elmúlt év során számos ország kormány és nép fejezte ki világosan a tibeti ügy iránti támogatását. Szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak.

Tibet problémája igen összetett dolog, hiszen szervesen összekapcsolódik olyan kérdésekkel, mint a politika, a társadalom felépítése, a törvény, az emberi jogok, a gazdaság és a természeti környezet állapota. Következésképpen ezt a problémát csak egy átfogó szemlélettel lehet megoldani, amely figyelembe veszi minden érintett javát, s nem csupán az egyik fél érdekeit keresi.

Szilárd elkötelezettségünket fejezzük ki a kölcsönösen előnyös politika, vagyis a középút szellemisége iránt, és sok éve őszintén törekedünk e cél megvalósítására. 2002. óta a küldötteim hat tárgyalás-sorozatot folytattak le a Kínai Népköztársaság illetékes személyeivel a fontos kérdések megvitatása céljából. Ezek a tárgyalások eloszlatták a kínaiak néhány kételyét, és lehetőséget adtak nekünk a törekvéseink elmagyarázására. Az alapvető kérdésekben azonban ennek ellenére sem született semmiféle konkrét eredmény. Az elmúlt években Tibetben növekedett az elnyomás és a kegyetlenkedések száma. Ezen sajnálatos fejlemények dacára továbbra is a középút politikájának híve maradok, és folytatni szeretném a párbeszédet a kínai kormánnyal. A Kínai Népköztársaság egyik fő aggálya a tibeti legitimitás hiánya. Pozíciójukat azzal erősíthetnék meg, ha olyan politikát folytatnának, amely a tibetiek elégedettségére szolgál, és elnyeri a bizalmukat. Amennyiben a kölcsönös konszenzus útján létrejön a megbékélés, akkor – ahogyan azt már számos alkalommal kifejtettem – mindent meg fogok tenni azért, hogy elnyerjem a tibeti nép támogatását ezen konszenzus iránt. Jelenleg Tibetben a kínai kormány minden előrelátást nélkülöző cselekedetei miatt a környezet a pusztulás szélén áll. A kínaiak tömeges betelepítése folytán a tibetiek lassan elenyésző kisebbséggé válnak saját hazájukban. Tibet nyelve, szokásai és hagyományai, amelyek a tibeti nép valódi természetét és identitását fejezik ki, fokozatosan eltűnnek. Ennek következtében a tibetiek egyre nagyobb számban kénytelenek beleolvadni a kínai népességbe. Tibetben az elnyomás egyre növekszik, s ezt az emberi jogok számos elképzelhetetlen és könyörtelen sárbatiprása, a vallásszabadság korlátozása és a vallás politikai síkra történő lesüllyesztése fémjelzi. Mindez annak köszönhető, hogy a kínai kormány semmilyen tiszteletet nem tanúsít a tibeti nép iránt. Ezek mind olyan akadályok, amelyeket a kínaiak szándékosan görgetnek a nemzetegyesítés útjába, s amelyek diszkriminálják a tibetieket. Arra szólítom fel tehát a kínai kormányt, hogy haladéktalanul vessen véget ennek a politikának. Noha a tibetiek által lakott területeket olyan nevekkel illetik, mint autonóm regió, autonóm prefektúra és autonóm megye, az autonómia pusztán névleges, hiszen e területek semmiféle autonómiával nem rendelkeznek. Olyan emberek irányítják ezeket a vidékeket, akik semmibe veszik a regionális körülményeket, és azt a szellemiséget követik, amelyet Mao Ce-tung Han sovinizmusnak nevezett. Ennek következtében az úgynevezett autonómia semmilyen hasznot nem hozott az érintett nemzeteknek. A valóságtól elrugaszkodott politika hatalmas kárt okozott, nem csupán az egyes nemzeteknek, hanem a kínai nemzet egyságének és stabilitásának is. Ahogy Teng Hsziao Ping mondotta: nagyon fontos, hogy a kínai kormány valóban a tények alapján keresse az igazságot. A kínai kormány minden alkalommal élesen bírál engem, amikor nemzetközi fórumokon a tibeti nép javát szolgáló kérdéseknek adok hangot. Amíg azonban nem jutunk el egy kölcsönösen pozitív megoldáshoz, nekem történelmi és erkölcsi kötelességem, hogy nyíltan szót emeljek a tibetiek ügyéért. Emellett köztudott, hogy félig visszavonultam, mióta a tibeti diaszpóra politikai vezetését közvetlenül a tibeti populáció választja. Kína – gazdasági fejlődésének köszönhetően – hatlmas országgá vált. Ez önmagában nagyon pozitív dolog, azonban az is tény, hogy ezzel Kína fontos szerephez jut a világ színpadán. A világ kíváncsian várja, hogy a jelenlegi kínai vezetés hogyan ülteti békés növekedés. Ezen elvek megvalósításához a gazdasági fejlődés önmagában nem elegendő. A törvények, az átláthatóság, a tájékoztatás és a szólásszabadság terén is fejlődésre van szükség. Mivel Kína egy sok nemzetiségből álló ország, a stabilitáshoz elengedhetetlenül szükséges, hogy e nemzetiségek egyenlőséget és jogot kapjanak identitásuk megőrzéséhez.

2008. március 6-án Hu Jin-tao elnök kijelentette: Tibet stabilitása Kína stabilitása, és Tibet biztonsága Kína biztonsága is egyben. Hozzátette, hogy a kínai vezetésnek biztosítania kell a tibetiek jólétét, s javítani kell a vallási és etnikai csoportokkal kapcsolatos tevékenységeken, hogy a társadalmi harmónia és a stabilitás fennmaradhasson. Az elnök kijelentése nagyon aktuális, és várjuk, hogy ez a gyakorlatban is megvalósuljon. Ebben az évben a kínaiak büszkén várják az Olimpiai Játékok kezdetét. Én magam kezdettől fogva támogattam azt az elképzelést, hogy Kína megkaphassa az Olimpia rendezésének jogát. Mivel az ilyen nemzetközi sportesemények, különösen az Olimpia a szólásszabadság, az egyenlőség és a barátság elveit testesítik meg, Kína most lehetőséget kap arra, hogy ezen szabadságjogok biztosítása révén az Olimpia méltó rendezőjének bizonyuljon. Éppen ezért az egyes országoknak amellett, hogy elküldik sportolóikat, emlékeztetniük kell a kínai kormányt ezekre a problémákra. Tudomásomra jutott, hogy számos parlament, magánszemély és szervezet a világon különféle eseményeket szervez, hogy emlékeztesse Kínát a pozitív változás lehetőségeire. Nagyra értékelem ezen törekvések őszinteségét. Hangsúlyozom, hogy nagyon fontos figyelemmel kísérnünk az Olimpiát követő időszakot. Az Olimpiai Játékok kétségtelenül nagy hatással lesznek a kínaiak gondolkodására. A világnak ezért közösen kell energiát fektetni abba, hogy Kínában pozitív változások történjenek az Olimpia befejezte után is.

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy elmondjam, mennyire büszke vagyok a Tibetben élő tibetiek őszinteségére, bátorságára és elszántságára. Arra kérem őket, folytassák békés és törvényes törekvéseiket azért, hogy a Kínai Népköztársaság területén élő kisebbségek – beleérvte a tibetieket is – legitim jogaikat gyakorolhassák.

Arra is megragadnám a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak az indiai kormánynak és népnek, amiért folyamatos támogatásukban részesítik a tibeti menekülteket és Tibet ügyét. Ezen kívül minden olyan kormánynak köszönettel tartozom, akik Tibet ügyéért síkra szálltak.
Fohászkodom minden érzőlény javáért.

A Dalai Láma
2008. március 10.