Őszentsége a Dalai Láma nyilatkozata a tibeti nemzeti felkelés napjának 48. évfordulója alkalmából

Őszentsége a Dalai Láma Irodája – 2007. március 10.

A tibeti nép 1959-es lhászai békés felkelésének 48. évfordulója alkalmából, imádkozom azokért, és hálával adózom azoknak a tibetieknek, akik szenvedtek és feláldozták életüket a többi tibetiért. Szintén együttérzésemet fejezem ki azok iránt, akik még mindig szenvednek az elnyomás alatt, és akik fogságban vannak.

2006-ban tanúi lehettünk mind pozitív, mind negatív változásoknak a Kínai Népköztársaságban. Egy résztől a kemény-vonalas álláspont intenzívebbé vált a minket érő rágalmazó kampány terén, és aggasztóan nőttek a politikai megszorítások és a nyomás Tibetben. Másrészről Kína láthatóan fejlődést mutat a szólásszabadság terén. Különösen a kínai értelmiségi körökben nő egyre az érzés, hogy a materiális gyarapodás önmagában nem elegendő, és megjelent az igény egy spirituális értékeken alapuló értelmesebb társadalom iránt. A nézet, miszerint a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy ilyen társadalmat hozzon létre, egyre nagyobb teret hódít, hiszen a vallásban való hit általában, és különösen a tibeti buddhizmus és kultúra iránti érdeklődés egyre nő. Sőt sokan kifejezték azon kívánságukat, hogy tegyek zarándoklatot Kínába, és tartsak ott tanításokat.

Hu Csin-tao elnök harmonikus társadalom szlogenje dicséretre méltó. Egy ilyen társadalom létrejöttének alapja, hogy elősegítik az emberek közötti bizalom kialakulását, amely csakis ott alakulhat ki, ahol szólásszabadság van, igazság, törvényesség és egyenlőség. Ennélfogva fontos, hogy a köztisztviselők – minden szinten – ne csak betartassák, de ők maguk is betartsák ezeket az intézkedéseket.

Kínával való viszonyunkra tekintettel – körülbelül 1974 óta – tisztában lévén azzal, elkerülhetetlen elkötelezni magunkat a Kínával folytatott párbeszéd során, előkészületeket tettünk egy széleskörű és egységes tibeti autonómia megvalósítására, tiszteletben tartva a kínai alkotmányt. 1979-ben Kína legfelsőbb vezetője, Teng Hsziao-Ping indítványozta, hogy a függetlenség kivételével minden más tárgyalásos megoldás elképzelhető Tibet kapcsán. Mivel ez összecsengett a mi elképzeléseinkkel, egy kölcsönösen előnyös középutas politikát alkalmaztunk. Azóta, tehát 28 éve, következetesen és nyíltan folytatjuk ezt a politikát, mely mélyreható megbeszélés és vizsgálat eredményeként jött létre, azon a célon alapulva, hogy mind a tibetiek, mind a kínaiak közvetlen ill. hosszú-távú érdekeit, a békés együttélést Ázsiában, ill. a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vegyük. Ezt a politikát jóváhagyta és támogatta számos pragmatikus tibeti, Tibeten kívül és belül és még számtalan ország.

A javaslatom mögött, azaz hogy valósuljon meg egy valamennyi tibetit felölelő széleskörű nemzeti területi autonómia, húzódó legfontosabb indítékom az, hogy létrejöjjön a valódi egyenlőség és egység a tibetiek és a kínaiak között, és eltűnjön a kínai sovinizmus és nacionalizmus. Ez hozzájárulna az ország stabilitásához a két nemzet közötti kölcsönös segítségnyújtás, bizalom és barátság révén, és fenntartaná gazdag kultúránkat és nyelvünket. Az egész a vallás és materiális fejlődés közötti megfelelő egyensúlyon alapulna, és hasznára lenne az egész emberiségnek.

Igaz, hogy a kínai alkotmány nemzeti területi autonómiát biztosít a kisebbségben lévő nemzetiségeknek. A probléma az, hogy ezt nem alkalmazzák teljes mértékben, és így hiányzik a kifejezett szándék a kisebbségek identitásának védelmezésére, kultúrájának és nyelvének fenntartására. Ezzel szemben az történik, hogy a többségi nemzet képviselői beáramlanak a kisebbségi nemzetek által lakott régiókba. Ennélfogva a kisebbségek ahelyett, hogy megőrizhetnék saját identitásukat, kultúrájukat és nyelvüket, nincs más esélyük, mint a többségi nemzet nyelvétől és szokásaitól függeni a mindennapi életük során. Következésképpen fennáll a veszély, hogy a kisebbségek nyelvei és gazdag hagyományai fokozatosan eltűnnek.

Semmi rossz nincs az infrastrukturális fejlődéssel, mint ahogy magával a vasúttal sem. Azonban komoly az aggodalom, hogy mióta a vasút megkezdte működését, Tibetbe még több kínai áramlik, akik tönkreteszik az ország környezetét, helytelenül hasznosítják és szennyezik vizeit, kiaknázzák ásványkincseit – és ez mind óriási károkat okoz az országnak és az ott élő embereknek is.

Habár igen sok képzett és hozzáértő kommunista párttag került ki a kisebbségi nemzetiségekből, sajnos nagyon kevés jutott vezető pozícióhoz nemzeti szinten, és néhányat közülük különböző címkékkel illettek, mint például szeparatista.

Annak érdekében, hogy mind a többségnek, mind a kisebbségnek, ill. mind a központi, mind pedig a helyi kormányoknak előnye származzék, valódi autonómiát kell létrehozni a kisebbségek számára. Mióta bizonyos autonómiát kaptak a kisebbségi nemzetek, fennáll az igény a tibetiek részéről egy őszinte, igaz és nyílt, különálló tibeti kormány iránt. Egyértelmű a világ számára, hogy nincsenek titkos terveink. Mivel ez valamennyi tibeti szent kötelessége, folytatjuk küzdelmünket méltányos követelésünk megvalósítása érdekében. Nem számít, milyen hosszú ideig tart, bátorságunk és elszántságunk változatlan marad, míg el nem érjük törekvéseinket. A tibetiek harca nem néhány tibeti személy státuszáról szól, hanem egy nép harcáról. Az emigráns tibeti kormányt és közösséget demokratikus rendszerré alakítottuk, és elértük, hogy a népért tevékenykedő vezetőket maga a nép válassza. Ennek érdekében felállítottunk egy mélyen gyökerező, vibráló szociális és politikai intézményt, amely majd továbbviszi küzdelmünket generációkon át. Majd a végső döntéseket demokratikusan a nép maga hozza meg.

Mióta 2002-ben a tibetiek és a kínaiak ismét felvették a közvetlen kapcsolatot egymással, a képviselőim öt körben folytattak átfogó tárgyalásokat a Kínai Népköztársaság érintett tisztviselőivel. Ezeken a megbeszéléseken mindkét fél egyértelműen kinyilváníthatta gyanúit, kételyeit és két fél között fennálló a tényleges nehézségeket. Ezek a találkozók segítettek abban, hogy létrejöjjön egy kommunikációs csatorna a két fél között. A tibeti oldal kész bárhol és bármikor folytatni a párbeszédet. A Kashag a részleteket majd nyilatkozatban közli.

Köszöntöm mindazon tibeti kommunista párti tagokat, vezetőket, tisztviselőket, szakértőket és mindenki mást, akik kitartottak a tibeti szellem mellett azáltal, hogy folytonos erőfeszítéseket tettek munkájuk során a tibeti nép érdekében. Csodálatomat fejezem ki mérhetetlen bátorságukért, hogy mindent megtettek, amit csak tudtak a tibetiek szolgálatában. Szintén csodálom a Tibetben élő tibetieket, amiért mindennek ellenére erőfeszítéseket tettek a tibeti identitás, kultúra és nyelv fenntartása érdekében, valamint a tibetiek törekvésinek elérése érdekében tanúsított rendíthetetlen bátorságukért és elszántságukért. Bizakodom, hogy újult erővel és elszántsággal folytatják majd harcukat a közös célért. Arra buzdítom valamennyi Tibetben vagy azon kívül élő tibetit, hogy működjenek együtt egy a nemzetiségek egyenlőségén és harmóniáján nyugvó biztos jövő érdekében.

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy teljes szívvel köszönetet mondjak India népének és kormányának megingathatatlan és páratlan nagylelkűségéért és nekünk nyújtott támogatásáért. Szintén hálával tartozom a nemzetközi közösség mindazon kormányainak és népeinek, akik törődtek Tibet ügyével és támogatták azt.

Imádkozom valamennyi érző lény békéjéért és jólétéért.

A Dalai Láma, 2007. március 10.

Tibetiről fordította: N. B.