Őszentsége a Dalai Láma közleménye valamennyi tibetihez

2008. április 6./vasárnap/TibetPress

Szívélyes üdvözletemet küldöm valamennyi Tibetben élő tibetinek, és egyúttal szeretném megosztani velük néhány gondolatomat:

1. Ez év március 10-e óta tüntetésekre és tiltakozó megmozdulásokra került sor Tibet csaknem valamennyi részén, sőt diákok szervezésében néhány kínai városban is, amelyek a tibetiekben hosszú idő alatt felgyülemlett fizikai és lelki gyötrelmek kirobbanását jelentik. Továbbá tükrözik a tibeti emberek jogainak elnyomása, a vallásszabadság hiánya és az igazság folyamatos elferdítése – mint például az az állítás, hogy a tibetiek úgy tekintenek a Kínai Kommunista Pártra, mint az „Élő Buddhára", ami egy ultrabalos kijelentés, és érződik rajta a han sovinizmus – miatt érzett mély keserűséget és haragot. Nagyon elszomorít, és aggodalommal tölt el, hogy fegyverrel fojtják el a tibeti emberek törekvéseinek békés megnyilvánulásait, ami nyugtalansághoz vezetett Tibetben, sokak halálát okozta, és még több sebesüléssel, letartóztatással és nagyarányú károkozással járt. Az ilyen elnyomás és szenvedés nagyon sajnálatos és tragikus, amely minden együttérző embert könnyekre fakaszt. Én azonban tehetetlennek érzem magam e tragikus eseményekkel szemben.

2. Imádkozom mindazokért a tibetiekért, valamint kínaiakért, akik a jelenlegi válsághelyzet során életüket vesztették.

3. A mostani, Tibet egész területére kiterjedő tiltakozások nemcsak ellentmondanak, hanem alapjaiban cáfolják meg a Kínai Népköztársaság propagandáját, miszerint néhány „reakcióst" leszámítva a tibetiek többsége elégedett, és sikeres életet él. E tüntetések teljesen egyértelművé tették, hogy a Tibet három tartományában, U-cangban, Khamban és Amdoban, élő tibetiek törekvései azonosak, és azonos reményeket táplálnak. E tüntetések a világ tudtára adták, hogy a tibeti kérdést a továbbiakban nem lehet figyelmen kívül hagyni. E tüntetések rámutattak arra, hogy meg kell találni a tibeti kérdés megoldását „a tényekre alapozott igazság kiderítése" révén. Azon tibetiek bátorsága és elszántsága, akik – a tibeti nép egészének érdekeit szem előtt tartva – kimutatták mély elkeseredettségüket, és reményeiknek adtak hangot, nagyon dicséretes, ahogy azt a világ közvéleménye is elismerte, és támogatta e tibetiek szellemiségét.

4. Nagyon méltányolom azon számos tibeti tevékenységét, akik kormány alkalmazottként vagy a kommunista párt kádereként, anélkül, hogy elvesztenék tibeti identitásukat, határozottan lépnek fel, és tudatában vannak, hogy mi a helyes a jelenlegi válságban. A jövőben azt kérném a tibeti párt káderektől és kormány alkalmazottaktól, hogy ne mindig a saját személyes előnyeiket tartsák szem előtt, hanem szolgálják Tibet szélesebb érdekeit azáltal, hogy a tibeti emberek valódi érzéseiről tájékoztatják a feletteseiket a pártban, és próbáljanak meg elfogultság nélküli útmutatást adni a tibeti embereknek.

5. Elnökök, miniszterelnökök, külügyminiszterek, Nobel-díjasok, parlamenti képviselők és aggódó állampolgárok a világ minden részéből egyértelmű és súlyos üzeneteket küldenek a kínai vezetésnek, hogy vessen véget a tibeti néppel szemben jelenleg zajló kemény leszámolásnak. Ők mindnyájan arra ösztönzik a kínai kormányt, hogy olyan utat kövessen, amely kölcsönösen előnyös megoldáshoz vezethet. Nekünk lehetőséget kell teremtenünk arra, hogy az erőfeszítéseiknek pozitív eredménye legyen. Tudom, hogy minden téren provokációnak vagytok kitéve, de fontos, hogy kitartsunk az erőszakmentesség gyakorlata mellett.

6. A kínai hatóságok hamis vádakkal illetnek engem és a Központi Tibeti Közigazgatást a közelmúltbeli tibeti események kitervelése és megszervezése vonatkozásában. Ezek a vádak teljességgel alaptalanok. Többször kértem, hogy egy független és tekintélyes nemzetközi testület folytasson le egy alapos vizsgálatot ez ügyben. Biztos vagyok benne, hogy ez a független testület fel fogja tárni az igazságot. Amennyiben a Kínai Népköztársaság rendelkezik bármiféle bizonyítékkal e vádak alátámasztására, akkor azokat a világ elé kell tárnia. A puszta vádaskodás nem elégséges.

7. Tibet jövőjének vonatkozásában úgy határoztam, hogy a Kínai Népköztársaság keretén belül keresem a megoldást. 1974 óta őszintén rendületlen híve maradtam a kölcsönösen előnyös közép utas megközelítésnek. Az egész világ tudja ezt. A közép utas megközelítés azt jelenti, hogy valamennyi tibetinek hasonló közigazgatás alá kell tartoznia, amely érdemi nemzeti regionális autonómiával és annak valamennyi intézkedésével rendelkezik, önkormányzattal és teljes körű döntéshozatallal, a külpolitikai és a hadügyi kérdéseket leszámítva. Azonban kezdettől fogva azt mondtam, hogy a Tibetben élő tibetiek kezében van a végső döntés joga Tibet jövőjét illetően.

8. 1,2 milliárd kínai embert tölt el hatalmas büszkeséggel az a tény, hogy Kína az idei olimpiai játékok házigazdája. Kezdettől fogva támogattam, hogy az olimpiának Peking adjon otthont. E tekintetben az álláspontom változatlan. Úgy vélem, hogy a tibetieknek nem szabad bármiféle akadályt gördíteniük az olimpiai játékok elé. Törvényes joga minden tibetinek, hogy a szabadságáért és a jogaiért küzdjön. Másfelől viszont hiábavaló lenne, és senkinek sem használna, ha olyasmit tennénk, ami gyűlöletet keltene a kínai emberek fejében. Éppen ellenkezőleg a bizalmat és a tiszteletet kell táplálnunk a szívünkben a harmonikus társadalom megteremtéséhez, mivel azt nem lehet erőszakra és megfélemlítésre alapozni.

9. A Kínai Népköztársaság vezetésének néhány tagjával küzdünk, és nem a kínai néppel. Ezért nem szabad félreértésre okot adnunk, vagy olyasmit tennünk, ami sérelmet okoz a kínai népnek. Még ebben a nehéz helyzetben is sok kínai értelmiségi, Kínában és a világ más részein élő írók és jogászok fejezték ki szimpátiájukat, és biztosítottak szolidaritásukról közlemények kibocsátásával, újságcikkek írásával és támogatásuk felajánlásával, ami megindító. A közelmúltban, március 28-án, közleményben fordultam a világban élő kínai emberekhez, amelyet remélem, hogy hallani, olvasni fogtok.

10. Ha a jelenlegi helyzet tovább folytatódik Tibetben, akkor nagyon tartok attól, hogy a kínai kormány még több erőszakhoz fog folyamodni, és fokozni fogja a tibeti nép elnyomását. A tibeti néppel szembeni erkölcsi kötelességem és felelősségem folytán többször kértem a Kínai Népköztársaság vezetését, hogy azonnal hagyjanak fel az elnyomással Tibet minden részében, és vonják vissza a rohamrendőrséget és a katonai egységeket. Ha ez bekövetkezik, akkor azt tanácsolnám a tibetieknek, hogy hagyjanak fel a jelenlegi tiltakozásokkal.

11. Arra kívánom ösztönözni a Tibeten kívül, szabadon élő tibeti honfitársaimat, hogy rendkívül körültekintőek legyenek, amikor a tibeti eseményekkel kapcsolatos érzéseiknek hangot adnak. Nem szabad semmiféle olyan lépést tennünk, amely – még ha csak távolról is – erőszakosnak értelmezhető. Még a legprovokatívabb helyzetekben sem szabad feladnunk a legértékesebb és legbelsőbb értékeinket. Szilárd meggyőződésem, hogy az erőszakmentesség útját követve sikert érünk el. Bölcsnek kell lennünk ahhoz, hogy megértsük, honnan fakad az ügyünk iránti példanélküli szeretet és támogatás.

12. Mivel jelenleg Tibet gyakorlatilag le van zárva, és a nemzetközi sajtó képviselőit sem engedik be, kétlem, hogy az üzenetem eljut a Tibetben élő tibetiekhez. De remélem, hogy a médián keresztül és szájról-szájra terjedve a többségetekhez el fog jutni.

13. Végezetül szeretném ismételten arra kérni a tibetieket, hogy az erőszakmentességet gyakorolják, és ne térjenek le erről az útról, bármily súlyos legyen is a helyzet.

A Dalai Láma
Dharamsala, 2008. április 6.