Őszentsége a Dalai Láma a Városházán - Díszpolgárrá avatták

2010. szeptember 21./TibetPress

2010. szeptember 18./Budapest
Tenzin Gyaco, a száműzött tibeti kormány feje, 2010. szeptember 18-án Demszky Gábor főpolármestertől átvehette a Budapest Díszpolgára címet. Őszentsége délelőtt és kora délután teltházas tanítást adott a Papp László Sportarénában, majd innen a Városházára ment kíséretével.

Demszky Gábor egy különteremben a XIV. Dalai Lámának Kőrösi Csoma Sándor 1835-ben kiadott könyvét, az első tibeti-angol-szanszkrit nyelvtant ajándékozta. Ezután átvonultak a Díszterembe, ahol Őszentsége egy zártkörű, szerény rendezvényen vette át a címet. A Tibetet Segítő Társaság kezdeményezésére ítélte oda a Fővárosi Önkormányzat közgyűlése a kitüntetést. Demszky Gábor szerint: „E gesztussal egy olyan személyiség előtt tisztelgünk, aki személyes példáján keresztül mutatta és mutatja meg számunkra, hogy az igazságért, a szabadságért, az emberiességért folytatott békés küzdelem nem meghasonlást szít a népek, világlátások és emberek között, hanem épp ellenkezőleg: összeköti őket”. A Főpolgármester hivatalának utolsó napjaira utalva beszédet tartott az egybegyűlt vendégeknek, ahol a várost, annak lakóit, valamint a Dalai Lámát magasztalta. Külön kiemelte, hogy Őszentsége még velük, városházi politikusokkal is csodát tett, hiszen a testület az elmúlt húsz év határozatainak dacára, melyek soha nem voltak egyhangúak, teljes egységben szavazta meg a döntést. Kiemelte, hogy a Dalai Láma tanításainak megvalósítása egyáltalán nem könnyű, hiszen az önmagunkkal való szembenézés sem az. Mégis Őszentsége az élő példa arra, hogy mindez lehetséges. Emellett méltatta a megjelenteket és sajnálkozott, hogy korlátoznia kellett a beengedhető vendégek számát. Ismételten kifejtette Budapest multikulturális jellegét, toleráns és befogadó voltát, s többször említette mély tiszteletét és őszinte örömét, hogy vendégül láthatta a Dalai Lámát.

Őszentsége megköszönte a méltató szavakat, melyek szerinte túlzóak és nem is egészen igazak. Szerénysége, könnyed stílusa és személyiségének szinte tapintható kisugárzása többször kacajra fakasztotta az egybegyűlteket. A multikulturális város felütésre ügyes fordulattal csapott le azzal, hogy India, az ország mely befogadta a menekült tibetieket, mennyire toleráns és tiszteletteljes más vélemények felé. Például állította a budapestiek elé, hogy miként képesek ott a különféle vallási irányzatok és filozófiák képviselői összhangban élni egymással. Itt említette meg Kőrösi Csomát, aki a nehézségeket leküzdve lebontotta a falakat és munkájának elvégzésével óriási cselekedetet hajtott végre.

Külön említette és védelmébe vette az iszlám hitűeket is. Beszédében hangsúlyozta, hogy a XX. században több mint 200 millió ember halt meg fegyveres harcokban. A vérontás évszázadával szemben a XXI. századot pedig a párbeszéd évszázadává kell tenni, hiszen mindnyájan ugyanabba a nagy családba tartozunk, az emberiség családjába, és testileg, szellemileg, érzelmileg ugyanolyan felépítésűek vagyunk és ugyanazon a kis bolygón élünk. Őszentsége külön nyomatékosította, hogy a párbeszéd és a világbéke nem jön magától, hanem tennünk kell értük, méghozzá őszinte és békés módon, ami egyedül a saját belső békénken nyugodhat.

Egyik tréfás megjegyzése nagy derültséget okozott. Őszentsége köztudottan szereti a különféle technikai kütyüket és nagyra tartja a modern technikát. Ezt ki is fejtette, mikor a Városháza szép épületét és a dísztermet dicsérte, nevezetesen úgy, hogy rámutatott a falon lévő két légkondicionálóra, hogy ez a modern csúcstechnika és még jobban érezné magát, ha azok be is lennének kapcsolva. Az általános derültség felszabadította az embereket a méltóságteljes alkalom sokszor kötelező feszessége alól. Pár perces mondanivalója végén megköszönte, hogy jelen lehet és méltatta a magyar emberek kitartását és további erőfeszítésre buzdított mindenkit.

A beszédek után a Főpolgármester úr átadta a kitüntetést, majd Őszentsége beleírt Budapest vendégkönyvébe. A rendezvényen számos kormánypárti és ellenzéki városatya is részt vett.
Tóth Levente/TibetPress