2008. november 24.
Nagy örömömre szolgál, hogy a világ különböző részein működő Tibetet Segítő Társaságok rendkívüli találkozója Indiában kerül megrendezésre. Szeretnék köszönetet mondani valamennyi résztvevőnek, akik nagy távolságokból érkeztek ide, hogy megvitassák, hogyan mozdítható elő a Tibeti mozgalom tevékenysége olyan irányba, hogy a tibeti nép szenvedése végetérhessen.

A tibeti kérdés erkölcsi és igazságügyi kérdés, és ahogy mindig hangsúlyozom, mi nem úgy tekintünk önökre, mint akik Tibet mellett foglalnak állást, inkább úgy, mint akik az igazság mellett állnak. A tibeti kérdés azonban nem pusztán a tibeti nép jogait érintő ügy, vannak nemzetközi aspektusai is. Tibet kulturális öröksége a buddhista Ahimszá és Karuná elvén alapszik. Így, nem csupán a mintegy hat millió tibetit érinti, hanem több mint 13 millió embert világszerte, akik osztoznak ebben az örökségben, mely oly lehetőségeket rejt magában, melyek hozzájárulhatnak egy békés és harmonikus világ megteremtéséhez.

Másodszor, a tibeti kérdés Tibet földrajzi környezetének törékeny egyensúlyát is érinti, mely, mint a tudósok megállapították, egy sokkal nagyobb kiterjedésű területre, s ezzel együtt sokmillió ember életére van hatással. Harmadszor, a tibeti kérdésnek, két igen nagy kiterjedésű ország, India és Kína szempontjából is jelentősége van. A tibeti kérdés ésszerű megoldása segíthet békét teremteni e két hatalmas ország között, melyek lakossága együttvéve a világ népességének több mint egyharmadát alkotja.

Demokratikusan választott politikai vezetésünk, röviden tájékoztatni fogja önöket, a Tibeti Nép Rendkívüli Közgyűlésének kimenetelével kapcsolatban, melyre a közelmúltban került sor. Én javasoltam egy ilyen gyűlés összehívását, a célból, hogy választott vezetésünk teljes mértében tisztában legyen a tibeti népen belül fennálló nézetkülönbségekkel, különösen az egyre rosszabbodó tibeti helyzet, és a jelenlegi nemzetközi szcenárium tekintetében. Valamint azzal kapcsolatban, hogy a tibeti nép érdekében milyen módon segítsük elő Tibetben a fejlődést. Remélem, hogy egy nyílt és őszinte párbeszéd fog lezajlani önök között, melynek során, a Tibeti Nép Rendkívüli Közgyűlésének ajánlásai alapján megvitatják a tibeti mozgalom jövendőbeli tevékenységét. Szeretném, ha javaslatokat tennének választott vezetőinknek azzal kapcsolatban, hogy jelen helyzetben, az önök véleménye szerint, mi a lehető legjobb lépés a tibeti nép alapvető igényeinek megvalósulása érdekében.

Az önök találkozójára akkor kerül sor, mikor a tibeti nép és társadalom egy megpróbáltatásokkal teli időszakon megy keresztül. A tibetiek ezév márciusától kezdve bártan kifejezésre jutatták elégedetlenségüket, kiadva magukból régóta forrongó gyűlöletüket a KNK kormányának rendőrei felé. Bármely kormány, amely valamennyi állampolgárának érdekeit szem előtt tartja, rögtön észlelte volna a helyzet súlyosságát, és a Tibet területén kialakult helyzet javulását elősegítő rendelkezésekkel állt volna elő. Ám ahelyett, hogy ilyen irányba tett volna lépéseket, a kínai kormány teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a tibetiek kétségbeesett kiáltását az igazságért és egyenlőségért, s egy emberként sújtott le a tibeti nép egészére. Tibetben továbbra is fenyegető a helyzet, sok faluban és városban nagyszámú a rendőri és katonai jelenlét. Valójában Tibet egyes részein, de facto statáriális jogszabályok vannak érvényben, s a tibetiek statáriális állapotok között élnek. Tehát, a ma Tibet területén élő tibetiek helyzete nagyon válságossá vált, és minden segítségre szükségük van, amit csak támogatóik nyújtani tudnak.

Mint mindannyian tudják, komoly erőfeszítéseket tettem annak érdekében, hogy a kínai vezetéssel egy mindkét fél számára kölcsönösen kielégítő megoldást találjak a tibeti kérdés rendezésére. Küldötteim félreérthetetlenül közvetítették a kínai vezetés felé, hogy a középút-megközelítés mellett köteleztem el magam, mely figyelembe veszi a tibeti nép igényeit, s ugyanakkor szem előtt tartja a Kínai Népköztársaság egységét és stabilitását. Azt reméltem, hogy a kínai vezetéssel 2002 óta folytatott tárgyalások újrakezdése, elvezet majd egy ilyen megoldáshoz. Küldötteim a legutóbbi, a nyolcadik megbeszélés alkalmával - melyre ebben a hónapban, valamivel ezt megelőzően került sor - világosan körvonalazták a tibeti nép alapvető igényeit, jogokat, melyeket Kína saját alkotmányában és törvényeiben oly nagy kegyelettel övez. Sajnálatos módon, küldötteim azzal tértek vissza, hogy minden ésszerű tárgyalásra irányuló kísérletük süket fülekre talált. A kínai kormány egyedül az én személyes jóllétemről hajlandó tárgyalni.

A tibeti kérdés a tibeti nép egészének jóllétét érintő ügy, s egyáltalán nem az én személyemről szól. Mint ilyet, a tibetieknek közösen kellene végiggondolniuk, mi az, ami Tibet tekintetében mindannyiuk közös érdekét szolgálná, s a szerint dönteniük. Egyre világosabbá válik azonban, hogy a tibeti nép hangja egyedül nem elegendő ahhoz, hogy meggyőzze a kínai vezetést, változtasson merev álláspontján, s eljárásmódjain. Arra szeretném kérni a nemzetközi közösséget, hogy továbbra is tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy elősegítsék a tibeti nép szenvedéseinek enyhítését. Ebben kell, hogy az önök világszerte megtalálható támogató csoportjai kulcsszerepet játszanak.

Végezetül, szeretném kifejezni mélységes hálámat, a Tibetet Segítő Társaságok valamennyi tagjának, akik rendíthetetlenül kiállnak a tibeti nép mellett, a szükség óráiban. Jelentős segélyforrást jelentenek számunkra, s nincs kétségem afelől, az elkövetkező hónapokban nem csupán folytatni fogják eddigi áldozatos munkájukat, hanem még nagyobb erőfeszítéseket tesznek majd Tibet érdekében.

A Dalai Láma
2008. november 24.

Megjegyzés: A Tibetet Segítő Társaságok Rendkívüli Nemzetközi Találkozója Delhiben került megrendezésre 2008. november 24-én.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: