Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Olvasóink a

2010. október 14./TibetPress

Kedves Kurucok!

A Gyöngyösi-Geyer levélváltás által bennem kiváltott gondolatokat szeretném megosztani.
A legutolsó országgyűlési választások alkalmával jómagam is elmentem egy jobbikos fórumra, ahol a keleti (főként az Oroszország felé) történő nyitás kapcsán egy kérdésre az előadó azt válaszolta, hogy így van, nem kell az oroszokat szeretni, de ott hatalmas piacuk lesz a magyar mezőgazdaság áruinak.

Mindezzel egyet is értek, Gyöngyösi Márton cikke után viszont felvetődött bennem egy kérdés: a kínaiakat, és főként az ottani rendszert miért kéne szeretni, ha egyszer csak üzletelni szeretnénk velük?

A Nobel-bizottság elismerései véleményem szerint már rég nem a tettekről szólnak (lásd Obama ügyét), felteszem, hogy a kínai ellenzéki tényleg a Nyugat Kína-ellenessége miatt kapta ezt, valamint több különböző, politikai, gazdasági stb. ok miatt. A Nobel-díjak odaítélése igenis politikai alapon történik, viszont ez nem ok arra, hogy egy a születésétől fogva brutális rendszert megvédjünk, pláne úgy, ahogy az a cikk írója teszi:

Kína úgy érzi, gazdasági sikerét egypártrendszerben tudja a legjobban megvalósítani. Egy olyan egypártrendszerben, amelyben a központi hatalomnak engedelmeskednek. Nem a nyugati értékekre épülő „demokratikus” rendszerben, amelybe belefér a szemkilövések takargatása vagy a palesztinok megfosztása vizüktől és életüktől.

Az első két mondat az összes hasonló diktatórikus rendszerre igaz lehet Észak-Koreától Kubán át Vietnamig, sőt az egykori Szovjetunióról se feledkezzünk meg – ettől ezek a rendszerek még nem követendő példák, és a brutális államhatalmat korántsem szerencsés szerintem pozitív fényben feltüntetni, mely pozitivitásra az utolsó két mondat utal. Eszerint jobb egy ilyen létben, mint az úgynevezett "demokratikus" rendszerekben, példának pedig a 2006-os rendőrterrort hozza fel.

Minden tiszteletem és együttérzésem az akkor meghurcoltak iránt, de hála Istennek mégsem vethető össze az esetük azokéval, akik, ha hasonló tüntetésen vesznek részt, nem vízágyúkkal, hanem harckocsikkal kerülnek szembe (pl. Tienanmen tér, 1986), s nem gumi-, hanem éles lövedékkel lőnek rájuk körülbelül amiatt, amiért akkor honfitársainkra: mert megelégelték a rendszert.

Nem vagyok "demokráciamániás" libsi, tudom, nem ez a legjobb rendszer, de mégis van különbség, mint ott, ahol a másként gondolkodókat bebörtönözik, megölik, akár tömegestül is, és utána a legkisebb pisszenésre is megismétlik a vérengzést.

A Jobbik szerint ma Magyarországon rengeteg magas beosztású volt komcsi van, kiknek bűne (akár Biszkué) soha nem szabad hogy elévüljön. Kínában ilyen embereket ünnepelnek, tisztelnek. Akik egykor felégettek egy tibeti falut, ma a rendszer ékkövei. Semmilyen számonkérés vagy megtorlás nem lépett hatályba azokkal szemben, akik egykor papokat, nőket és gyerekeket öltek Mao parancsára, sőt!

Kína megváltozott (amennyire egy hasonló rendszer meg tud), fejlődik, és jó gazdasági lehetőségei is vannak számunkra. De mindez nem ok, nem is lehet ok, és nem szabad, hogy ok legyen arra, hogy megértsük, elnézzük, követendő példának, jónak tartsuk az ottani rendszer múltját, jelenét, jövőjét.
Hogy miért?
Mert a magyarba évtizedek égették bele, kellő fájdalommal, hogy milyen is a kommunista elnyomás.
Üdv: Csaba

A Kína-barátság belügy vagy külügy? - Jobbikos játék a tűzzel
A Gyöngyösi kontra Geyer társalgás messzemenően nem vett figyelembe számos szerintem fontos tényezőt. Bár nem vagyok szakember a témában, laikusként megemlítettem már néhány jobbikos pártvezetőnek, hogy talán több óvatosságra lenne szükség külügyi kérdésekben.

Nem szükséges a szervilis hallgatás egy politikai rendszer bűneiről ahhoz, hogy kereskedhessünk az adott ország egy-egy vállalatával. De ha mégis ezt várná el mondjuk Kína vagy Oroszország a magyar politikusoktól, akkor viszont több ideológiai következetességre lenne szükség. Nem szabadna úgy tenni, mint a sunyi USA, aki azért kussol „Kína vagy Oroszország belügyeiről”, hogy előnyös üzleteket köthessen vele. A FÁK több államában is Gyurcsány-szerű diktátor uralkodnak, rájuk is érvényes mindez. Ha elvárjuk, hogy az európai közösség nyugati politikusai háborodjanak fel azon, hogy hazánkban olyan ártatlan hazafiak, mint Budaházy Gyuri börtönben sínylődnek, akkor igenis jogos felháborodnunk azon, hogy hasonlóképpen tibeti hazafiak ülnek ártatlanul kínai börtönökben!

Tibetben és Ujgúriában több szemet kilőttek már a kínai katonák, mint amennyit 2006-ban Pesten. Putyinnak sem szabad elfelejtenünk, hogy a „disszidenseket” még Angliában is kivégezteti polónium-mérgezéssel, vagy hogy Csecsenföldön elnyomó bábkormány segítségével uralkodik. Ezek nem bocsánatos bűnök! Minden politikusnak fel kell emelnie szavát ilyesmi ellen, bárhol történik is.

Annál is inkább, ha keresztény szelleműnek nevezik magukat a Jobbik politikusai. Hiszen Kínában nem csak a földalatti ellenzék tagjai ülnek börtönben, hanem számtalan hívő keresztény is, amiért nem tartja titokban vallási nézeteit. Többek közt Su Zhimin püspök és Hua Huiqi, Wang Zhaiking, Zon Heng lelkészek, hogy csak néhányat említsünk. És a tibeti függetlenségi mozgalomról is illene nagyobb tisztelettel nyilatkozni annak, aki szabadságot szeretne mondjuk a székelyeknek.

Az a tény, hogy Kína gyorsan fejlődik gazdaságilag, nem jelentheti, hogy a máig deklaráltan kommunista elnyomó rezsim aljasságait szó nélkül hagyjuk. Hazánk nem olyan nagy ország, hogy ne válogathatnánk keleten is a kereskedelmi partnerek között. És ha azzal érvelne valaki, hogy minden politikai rendszerben történhetnek embertelenségek, akkor is inkább azokkal kellene barátkozni, ahol jobboldali uralom van. Az tény, hogy a kommunisták számos országban ideológiailag mögé állnak a szabadságmozgalmaknak, hiszen így népszerűséget nyerhetnek. Amikor aztán hatalomra jutnak, akkor ők maguk még kegyetlenebbül nyomják el az adott népet.

A kommunista támogatás viszont nem jelentheti azt, hogy a baszkoknak vagy a kurdoknak ne lenne joguk a függetlenségre! Függetlenül attól, hogy kinek adnak Nobel-békedíjat és miért! Mindenesetre, amikor egy párt kialakítja külügyi kapcsolatrendszerét, szerintem nem ártana több ideológiai megfontolás.
Tarnóczy Szabolcs

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb