Obama megérdemli az elismerést azért, mert elkötelezte magát a Dalai Lámával való találkozóra

2010. február 11./Washington Post/TibetPress

2010. február 10.
A múlt héten Obama elnök megállapodott találkozójáról a Dalai Lámával, melynek híre körbe is szaladt a világsajtóban.  Vitatott döntése arról, hogy beszél a Dalai Lámával, Kínából haragot és fenyegetőzést váltott ki. Mindamellett igazán csodálatra méltó, ahogy a vehemens reakciók ellenére Obama állja szavát, és találkozik a tibeti szellemi vezetővel.  Egyetértünk az elnökkel – az Egyesült Államoknak nem kellene engednie Kína követeléseinek.

Tavalyi útján Obama jelezte Kínának, hogy találkozni fog a Dalai Lámával. Később visszautasította az októberi találkozót a kínai kormány neheztelése miatt. Az elmúlt négy hónap azonban nem sok változásnak volt tanúja, ami a kínai kormány hozzáállását illeti. Az ország ellenálló magatartása klímaváltozással kapcsolatos tárgyalásokkal szemben, valamint hogy nem flotálja valuta-árfolyamát továbbra is komoly gondot okoz az Egyesült Államoknak.

Mivel a Dalai Láma ignorálása nem mozdította elő a kínai kormánnyal létesítendő kölcsönösséget, az Egyedült Államoknak a továbbiakban nem áll érdekében kitérni a Dalai Lámával folytatott párbeszéd előtt azért, hogy Kína kedvére tegyen.

Elismerjük a gazdasági biztonságot, amit Kína kormánya nyújtott az Egyesült Államoknak a recesszió alatt, és tisztában vagyunk azzal, hogy továbbra is Kína a legnagyobb hitelezőnk.  Ennélfogva Obamának ügyelnie kell arra, hogy a média miként jeleníti majd meg a találkozót; jobb volna, ha óvatosan válogatná meg a szavait.

Ugyan lehetséges, hogy Kína - bosszúállás gyanánt – a Dalai Láma látogatásának fényében nemet mond az Egyesült Államokkal való együttműködésre,  viszont semmi oka nem volna annak, hogy a találkozó következményekkel járjon a két ország gazdasági és környezetvédelmi kérdésekről folytatott párbeszédének tekintetében; a Kínai kormánynak ugyanis nem volna szabad együttesen kezelni a fenti, különböző ügyeket.

Obama nemrég átadott Nobel-békedíja és a Dalai Láma morális vezetősége együtt szilárd alapokat teremthet annak, hogy beszélni kezdjünk Tibet siralmas helyzetéről. Noha az elnöki látogatásnak nem az a célja, hogy megfékezze Kínát, és elhozza Tibet teljes autonómiáját, mégis komoly lehetőség arra, hogy létrejöjjön a területet jellemző emberjogi sérelmekről szóló párbeszéd. Az elmúlt évben Kína számos infrastruktúrát fejlesztő tervvel kedvezett Tibetnek. Noha ezen erőfeszítések hasznára vannak a régiónak, Tibet továbbra is számos emberjogi sérelem elszenvedője, a kínzásoktól kezdve az igen nagy számú eltűnésekig. Obamának felelőssége van abban, hogy ezeket az ügyeket a nemzetközi közösség elé kerüljenek, találkozója a Dalai Lámával pedig az első lépés ebben az irányban.

Az Egyesült Államok már túl régóta beletörődött abba, ahogy a kínai kormány az etnikai kisebbségekre és az emberi jogokra tekint. Hillary Clinton tavaly még azt is kijelentette, hogy a kínai emberjogi helyzetről szólni nem teremthet precedenst más válságok kezeléséhez. Egy ilyen diplomáciai üzenet egyszerűen nem fogadható el, kiváltképp egy olyan ország részéről, amely büszke arra, ahogy a szabadság védelmébe áll. Obama találkozója a Dalai Lámával nem pusztán formalitás; erős jelzése annak, hogy az emberjogi ügyeket elő kell venni, még ha Kína mást is követel.
John Pomfret