Nógrád szkíta leletei

2012. március 2. /Barikad/TibetPress

http://www.barikad.hu/nograd_szkita_leletei-20120302#.T1Dg0YMzTHA.email

A szenzációs külföldi szkíta leletek kapcsán jogosan merül fel bennünk a kérdés, vajon hazánkban is találtak őseinkhez köthető falvakat vagy mezővárosokat? Igen, az elmúlt húsz év ásatásain több tucat szkíta településre és sírra bukkantak a szakemberek, sajnos azonban, átfogó elemzésük nem történt meg és a szkíták kárpát-medencei történetére még nem született átfogó, komoly monográfia.

Megszállás helyett szövetség

A hazai szkíta-kort a régészek csak a Kr. e. 7. század második felétől számítják, holott már korábbi lovas hullámok is elérték hazánk területét. Az eddigi leletek arra engednek következtetni, hogy a korábban megtelepedett bronzkori lovasok és az újonnan érkezők békésen megfértek egymás mellett, sőt tanultak egymás kultúrájából is. Úgy tűnik, hogy valamiféle szövetség létezhetett közöttünk, ezért nem beszélhetünk szkíta megszállásról vagy támadásról. Elképzelhető, hogy hasonló folyamat játszódhatott le, mint Árpád bejövetelekor, vagyis a szkíta népek szerződést kötöttek egymással és megegyeztek, hogy melyik területet ki birtokolja.

A régészek eddig több mint hetven, kizárólag a szkítákhoz köthető települést számoltak össze hazánkban. Sajnos, ezeknek a feltárása még várat magára. Az eddigi vizsgálatokból ismert, hogy az Alföldön megtelepedtek sokszor bokortanyákban éltek, mások viszont hosszú életű és több száz négyzetkilométer kiterjedésű falvakban vagy mezővárosokban éltek. Ilyeneket Nyíregyháza és Salgótarján mellett találtak.  Most utóbbiról szólunk.

Nógrád szerepe

Az Északi- Középhegység fontos nyersanyag lelőhelynek számított már a korai közösségek számára, valószínűleg azért telepedtek meg ott őseink. Feltárásuk már a két világháború között folyt, Mátraszele és Homokterenye között temetőket találtak, az 1960-as években pedig Kutasón kerültek elő fontos eszközök. A legkülönlegesebb leletre, egy agyag pecsételőre Kazár falu határában találtak rá. A pecsét szkíta-kori jelenléte eleve nevetségessé teszi azt a finnugrista elméletet, hogy őseink a pecsét szót a szlávoktól vették át, főleg, hogy a szláv szó eredete homályos számukra. Valószínűleg a szkítáktól örökölték meg a kelet-európai síkságon megtelepedett népek a szkíta népek fejlett társadalmi hagyományát. A szkíta népek nógrádi több évszázados vagy évezredes jelenléte nagyon fontos számunkra. Anonymus ugyanis Árpád idején a területen szklavin népet emleget, melyet sokan szlávnak véltek, holott sokkal valószínűbb, hogy a szkíták és szarmaták utódai éltek továbbra a környéken. Új népek, különösen szlávok bevándorlásáról nincs szó a történeti krónikákban. A germán, gót és hun népeken kívül más népek nagyarányú beáramlásáról nem tesznek említést a források. A Délvidék területén ugyan később, a 9. században megjelentek bolgárok, akik kiterjesztették fennhatóságukat az Alföldre is, de ők sem szlávok, hanem szkíta és hun utódnép közé sorolandók.

Salgótarján, a szkíta városa

Nógrád megye központjának a neve ősi szkíta eredetről árulkodik. A salgó előtagját ugyan ősi „finnugor” szónak tartják a nyelvészek, holott a szkíták egyik központjában, a Krím-félszigeten ugyanúgy megtaláljuk ezt a szót, Salgir alakban. Valószínűleg a hazánkban is megtelepedett szkíták adták a hasonló adottságú nógrádi tájnak ezt a nevet. A tarján szó pedig a fémművességet juttatja eszünkbe, hiszen keleti rokonnépeinknél a tarhan/darhan alak kovácsot jelent. A hazai régészek megpróbálják a hazai szkíta leleteket elkülöníteni a fekete-tengeri és a mai ukrajnaitól arra való hivatkozással, hogy azok nem a pazar fejedelmi kincsekkel mutatnak hasonlóságot. Ha azonban megvizsgáljuk, hogy a Hérodotosz is által említett földműves szkíták milyen településeket hagytak hátra a híres „fekete föld” térségében, akkor azonnal rálelhetünk a két térség közti hasonlóságokra.

Salgótarján külterületén, az Ipari Park építése során még az ezredforduló táján 2,5 hektárnyi területen szkíta települést tártak fel, ahonnan majdnem húszezer tárgy került elő. A Tarján-patak völgyében elterülő városban sokféle iparág telepedett meg, működtek ott bronzművesek, kovácsok, de csontművességre utaló jelek is előkerültek. A házakban fejlett textil- és kerámia feldolgozás folyt ott. A lakosok egy része mezőgazdasággal is foglalkozott, földet művelt és állatokat tartott. A szkíták Salgótarján külterületén ugyanolyan félig földbe mélyesztett házakban éltek, mint az Alföldön, vagy éppen a kelet-európai síkságon élt rokonaik, de ugyanez a háztípus tűnik fel az Árpád-korban is.