Ahogy arról korábban beszámoltunk, az idei Béke Nobel várományosai között két -jelenleg börtönben ülő- kínai demokrata is szerepelt.
Ismét elmulasztotta a Nobel-bizottság, hogy egyértelmű jelzést küldjön az emberi jogokat súlyosan megsértő kínai diktatúrának. Az egyetlen politikai színezetű Nobel-díjat (és az egyetlent, amelynek sorsáról nem Norvégiában, hanem Svédországban döntenek), a Nobel-békedíjat ugyanis Martti Ahtisaari, volt finn elnöknek, békeközvetítőnek ítélték, annak ellenére, hogy a jelöltek között két bebörtönzött kínai demokrata is szerepelt.

A döntés a tibeti zavargások brutális elfojtásának évében egyértelműen csalódás, annak a fényében pedig különösen az, hogy az elmúlt tíz év díjazottai sem kapcsolhatók a kínai kommunista diktatúrával szembeni fellépéshez. Sőt a díj több mint százéves története alatt is csupán Őszentsége a Dalai Láma 1989-es (akkor Kína még korántsem volt gazdasági nagyhatalomnak tekinthető) elismerésével jelezte, hogy „némileg” gondok vannak a világ legnépesebb országában az emberi jogok tekintetében.

Az okok között kereshető, hogy Kína néhány nappal a döntés előtt megelőző csapást mért és megfenyegette a Nobel-bizottságot, így közvetve Norvégiát, hogy a kínai belügyekbe való beavatkozásnak tekintenék egy „köztörvényes bűnöző” kitüntetését, az esetleges lépéssel pedig a testület „megsértené a kínai emberek érzéseit”.

Peking korábban bármilyen, a tibeti vezetővel kapcsolatos külföldi elismerés, vagy tárgyalás után kisebb-nagyobb gazdasági, illetve politikai szankciókat alkalmazott az érintett állammal szemben. Ilyen volt például a német-kínai kormányközi ülések kínai lemondása tavaly, miután Angela Merkel kancellár találkozott a Dalai Lámával, de hasonló lépésnek tekinthető a Carrefour francia áruházlánc központilag szervezett kínai bojkottja, mert Párizs nem megfelelően értelmezte és reagált a márciusi tibeti válságra.

Ahtisaarinak egyébiránt nemzetközi konfliktusok megoldásáért ítélték a díjat, a finn diplomata több kontinensen és több mint három évtizeden át tett erőfeszítéseket különböző válságok rendezésére, így az indonéziai Aceh tartományban, Észak-Írországban, Namíbiában, Irakban és legutóbb Koszovóban tevékenykedett. A koszovói rendezés, az eddig ötven állam, köztük Magyarország által elismert volt szerbiai tartomány függetlenné válása azóta is a nemzetközi jogi és politikai viták kereszttüzében áll, s úgy tűnik - bár ezt sokan igyekszenek nem tudomásul venni - a Grúziától elszakadt Abházia és Dél-Oszétia függetlenségének kihirdetésével precedenssé vált.

A Nobel-bizottság megalkuvása után a Free Tibet Blog érdeklődéssel tekint az Európai Parlament (EP) Szaharov-díjának az odaítélésére. Az uniós testület emberjogi díjára esélyesek között ugyanis ott van az a Hu Jia, aki a Nobel-békedíjért is versenyben volt. Eredetileg a Dalai Láma is a tágabb mezőnyben szerepelt a Szaharov-díjra esélyesek között, de a szűkített mezőnybe már nem került be, amit a döntőbizottság azzal indokolt, hogy Őszentsége már számos nemzetközi elismerést kapott tevékenységéért. A magyarázat meglehetősen furcsa, hiszen Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár és maga az ENSZ is úgy kapott Szaharov-díjat 2003-ban, hogy két évvel korábban a világszervezetet és főtitkárát is Nobel-békedíjjal jutalmazták.

Abban csak reménykedni tudunk, hogy az EP nem hajol meg a várható kínai nyomásnak és döntésénél nem veszi figyelembe a pekingi fenyegetéseket, gazdasági érdekeket. Erre főként azért van remény, mert az európai törvényhozó testület a nyáron elsöprő többséggel hozott olyan határozatot, amely kiállt a tibeti autonómia megteremtése, a tibetiek emberi jogainak tiszteletben tartása mellett, valamint felszólította Pekinget, hogy kezdjen érdemi tárgyalásokat Őszentsége a Dalai Láma képviselőivel az autonómiáról, ha pedig ez nem történne meg, felszólította az európai politikusokat, hogy alakítsanak ki közös álláspontot a pekingi olimpia megnyitóünnepségének esetleges bojkottja ügyében.