Némi szex azért belefér a kínai filmekbe

2012. július 3./Hvg.hu/TibetPress

http://hvg.hu/kultura/20120703_kinai_film_urania

Cenzúra, prüdéria, kompjútergrafika. Ezt megkapjuk a kínai filmektől. Az Uránia két napra mozi-Kantonná változik.

A magyar-orosz hosszúra nyúlt barátság után úgy tűnik most eljött a kínai-magyar barátság ideje. Ennek megpecsételéseként voltak már kölcsönös politikai és diplomáciai látogatások, céges tanulmányutak, most pedig jönnek a Nemzeti Média − és Hírközlési Hatóság által támogatott Kínai Filmnapok az Urániában, ahol július 3-án és 4-én összesen nyolc kortárs kínai film tekinthető meg ingyenesen. Milyen filmeket gyártanak és néznek új patrónusaink? És vajon miért éppen ezeket a filmeket akarták megmutatni nekünk a Kínában évente gyártott közel nyolcszáz film közül? A Kína-szakértő, Salát Gergely segített közelebb kerülni a gyöngyvászonhoz.

A kínaiak 2012-re, Japánt is megelőzve, a világ második legnagyobb filmfogyasztói lettek. Moziépítési láz tombol Kínában, csak a tavalyi évben 2800, azaz: átlagosan napi nyolc új vetítőterem nyílt. A Kína-szakértő szerint a mozizás azért is népszerű - elsősorban a városiak körében -, mert afféle társasági esemény, amelynek nem is a filmnézés a célja, hanem az együttlét, utána a közös ebéd vagy vacsora, vásárolgatás.

hvg.hu: Mennyire részletesen terjed ki az állami cenzúra a kínai filmekre?

Salát Gergely: A nagy mozikban játszott, sok nézőre számító filmek tartalmát részletesen szabályozzák. Jelen van a politikai cenzúra is, például nyíltan rendszerellenes filmet nyilván nem lehet bemutatni, de némi társadalomkritika belefér. A kínai filmesek maguk leginkább az egyéb típusú cenzúrára panaszkodnak: a túlzottan erőszakos vagy erotikus jeleneteket általában kivágják (vagy le se forgatják), és csak korlátozottan lehet ábrázolni alkoholfogyasztást, dohányzást, szerencsejátékot, csúnya beszédet. A "kínai nép méltóságát sértő" részeket se kedvelik a hivatalnokok, például a Karib-tenger kalózai egyik részéből kivágtak egy szingapúri kalózt szerepeltető jelenetet, mert nem tüntette fel jó színben a kínaiakat. A hivatali elvárások folyton változnak, ami az egyik évben vagy egyik hivatalban átmegy, az egy másik évben vagy hivatalnál nem. Kínában nincs korhatár-besorolási rendszer, vagyis elvileg minden filmnek olyannak kell lennie, hogy gyerekek is megnézhessék. Szép számmal készülnek független filmek is, amelyek nemigen tartanak be semmilyen korlátozást - igaz, ezek nem is kerülnek be a nagy mozikba.

hvg.hu: Úgy látszik a mozifilmek falástól még az állami cenzúra sem tántorítja vissza a kínaiakat.

Salát Gergely: Az emberek többsége, mint mindenhol, Kínában is szórakozni jár moziba, nem azért, hogy a napi problémáival szembesüljön. A cenzúra akkor téma, amikor - például az erotikus vagy erőszakos jelenetek kivágásával - a szórakozást akadályozza. Amikor például Ang Lee Ellenséges vágyak című filmjéből a kínai mozikban kihagyták a szexjeleneteket, egy pekingi egyetemi hallgató beperelte a kínai filmhatóságot, mondván, hogy nem azt kapta a pénzéért, amire befizetett, vagyis a csonkítatlan alkotást. A pert persze elbukta, de a nagy publicitást kapott eset jelzi, hogy a cenzúra téma a nyilvánosságban. Persze ha valamit kivágnak, másnap bármely utcasarkon fillérekért beszerezhető az eredeti verzió, úgyhogy a cenzúra nem túl hatékony.

hvg.hu: Milyen a kínai filmipar szerkezete?

Salát Gergely: Hivatalos adatok szerint összességében a kínai filmekre fordított összeg fele származik az államtól, fele a magánszférától. Valójában, mint más területen is, az állami és a magánszféra teljesen összefonódik a filmgyártásban, valószínűleg nincs ember, aki meg tudná mondani, hogy egy film mekkora részben állami, és mekkora részben magán. Az államnak rendkívül sok szintje, szervezete, intézménye van, amely közvetve vagy közvetlenül részt vesz a filmgyártásban. Például minden idők legnagyobb jegybevételt termelő filmjét, A tangshani földrengés című filmdrámát - amelyet a magyarországi filmnapokon is láthatunk - nagy összeggel támogatta Tangshan város vezetősége. A magánszféra még sokszínűbb, ráadásul hongkongi, taiwani és amerikai cégek is részt vesznek a produkciók többségében. Mindez egyébként az egyik oka a kínai filmek külföldi ismeretlenségének: ha mondjuk európai forgalmazóként vetíteni akarok egy kínai filmet, akkor annyi intézménnyel, céggel, magánszeméllyel kell tárgyalnom a jogdíjakat, annyi helyen, hogy idő előtt elmegy a kedvem tőle.

hvg.hu: Meddig tudja Kína tartani az amerikai filmekkel szembeni jelenlegi filmkvótát és mikor kényszerül amerikai nyomásra további engedményekre?

Salát Gergely: Az amerikaiak óriási nyomást gyakorolnak e kérdésben Kínára, talán többet emlegetik a kétoldalú tárgyalásokon, mint mondjuk az emberi jogokat. Xi Jinping leendő pártfőtitkár-államelnök idén megígérte az amerikaiaknak, hogy emelni fogják a kvótát, úgyhogy némi lazulásra számítani lehet. Teljes feloldás azonban nem várható, mert az egy pillanat alatt megölné a kínai filmipart. Jelenleg a kínai mozibevételek kevesebb, mint felét adják kínai filmek, a többi a hollywoodi szuperprodukciókból jön, annak ellenére, hogy évente csak 20 ilyet lehet bemutatni. A kvóta eltörlése végzetes következményekkel járna - ezt a kínaiak többek között épp az európai példákból tudják. Az amerikaiak úgy próbálják kijátszani a korlátozásokat, hogy egyre több filmet kínai koprodukcióban készítenek: James Cameron például bejelentette, hogy az Avatar következő részei már részben Kínában fognak készülni.

hvg.hu: Van-e valami sajátos karakterisztikája, képi világa a kínai filmeknek?

Salát Gergely: Tavaly majdnem 800 film készült Kínában, ezek rendkívül változatosak, egységes képi világról nem beszélhetünk. Manapság nagyon trendiek a hipermodern nagyvárosokban élő felső középosztályt ábrázoló filmek, itt a hátteret felhőkarcolók, menő bárok, luxuslakások adják. Sok a történelmi film, ezek egy idealizált régi Kínát teremtenek újjá, sok alkotás pedig érintetlen természeti tájakon játszódik.

hvg.hu: Milyen az Európába importált kínai filmek visszhangja?

Salát Gergely: Európában üzletileg nem túl sikeresek a kínai filmek, kivéve azokat, amelyek félig-meddig amerikaiaknak tekinthetők (pl. Ang Lee munkái). Annyira más az ottani filmes nyelv, hogy egyelőre nehezen emésztjük meg a kínai műveket. A művészfilmek azonban - talán éppen ezért - időnként tarolnak a filmfesztiválokon, s minden országban van pár száz vagy ezer rajongójuk - ez azonban mindenhol csak szűk értelmiségi réteg. Éppen azért keresik a kínaiak a koprodukciós lehetőségeket Európában is, hogy eltanulhassák, miként lehetnek sikeresek külföldön, s nemcsak a fesztiválokon, hanem a kasszáknál is.

hvg.hu: Miért pont ennek a nyolc filmeknek a bemutatására esett a választás a Kínai Filmnapokon?

Salát Gergely: A cél az volt, hogy közelebb hozzák a kínai kultúrát. Ezek olyan filmek, amelyek Kínában sikert arattak, vagyis nem a nyugati fesztivál zsűriknek készültek, hanem a kínai mozinézőknek. A válogatásnál szempont volt, hogy vadonatújak legyenek: a legrégebbi sincs több másfél évesnél, a legújabbat pedig idén májusban mutatták be. A másik szempont pedig az volt, hogy tükrözzük a kínai közönségfilm sokszínűségét: animációs filmtől társadalmi drámáig, modern szinglifilmtől hongkongi történelmi komédiáig mindenféle műfajjal találkozhatunk.