Nem könnyű manapság kínai döntéshozónak lenni

2011. július 12./Mfor.hu/TibetPresss

Egy 1,3 milliárd lakosú nemzetgazdaságot nyílván nem könnyű kézben tartani, Kína esetében pedig minden eddiginél bonyolultabbnak tűnik a pénzpolitikai irányítás. Az elmúlt hétvége is jól mutatta, hogy mennyire szeszélyes az ország stratégiai dinamikája.

A fogyasztói árindex a múlt hónapban, várakozások felett, 6,4 százalékra emelkedett éves viszonyításban, a májusban mért 5,5 százalék után. A kínai inflációt továbbra is elsősorban az élelmiszerárak hajtják, melyek júniusban 14,4 százalékos éves növekedést mutattak; az élelmiszerárak az ország fogyasztói árkosarának közel egy harmadát teszik ki. Az ún. non-food árak jobban viselkedtek, itt mindössze 2,9 százalékos emelkedést láthattunk az azonos időszakban, bár ennek a termékcsoportnak jelentős része árszabályozásnak van kitéve. A non-food jelentős hányadát (a fogyasztói árkosár közel 17 százalékát) a lakhatás képezi, és ez a komponens – a dráguló ingatlanárak és bérköltségek miatt – folyamatosan bővül. Az infláció általános megugrásához a növekvő energiaárak is hozzájárultak. A termelők és gyártók számára is kellemetlenül magasnak bizonyult az infláció, itt 7,1 százalékos pluszt mutatott a júniusi éves árindex.

Közben Kína kereskedelmi többlete a múlt hónapban 13 milliárdról 22,27 milliárd dollárra hízott, miután az import 3 százalékkal csökkent, az export pedig 3 százalékkal nőtt. Az ország kereskedelme az idei naptári évben majdnem ugyanúgy alakult, mint 2010-ben; mindkét esetben az év első hónapjaiban kisebb többletet, sőt esetenként hiányt, majd a nyári hónapokban jelentős pluszt produkált a szektor. Idén azonban mind az export-, mind az importnövekedés lassulni kezdett, miután az előbbit a csökkenő külföldi kereslet, az erősebb valutaárfolyam és a versenyképességet rontó magasabb bérköltségek terhelték.

A fenti adatok igen jól mutatják, hogy milyen pénzpolitikai dilemma előtt állnak Kína politikai döntéshozói. Az infláció egyelőre egyáltalán nem mutatja az enyhülés jeleit, annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokban minden eszközt bevetettek a törvényhozók. A megállíthatatlannak látszó áremelkedéshez az erős belföldi kereslet és a növekvő bérek is hozzájárulnak, melyek igencsak megnehezítik az infláció fékezését. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy Kína veszített versenyképességéből, miközben a külföldi kereslet is csökkenő tendenciát mutatott. Pekingnek továbbra is óvatosan kell eljárnia a második félév monetáris politikájának finomhangolásánál.