Nem itatnának mérget Szókratésszel

2012. június 4./NOL/TibetPress

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=556277

Újratárgyalta egy nemzetközi bíróság a Kr. e. 399-ben halálra ítélt görög bölcselő, Szókratész ügyét. A döntés azonban nem volt egyértelmű, ugyanis az Onassis Alapítvány szervezte athéni tárgyaláson öten-öten mondták ártatlannak és bűnösnek a filozófust; ám most egyetlen vádlója sem kért rá halálbüntetést. A bölcselő elítélése szégyenfoltja a demokrácia történetének, ezért játszották újra a tárgyalást.

Az egykori fővádló, Melétosz szerint Szókratész "föld alatti és égi jelenségeket kutat, a silány ügyet jónak tünteti fel, és másokat is erre tanít"; továbbá "megrontja az ifjúságot, és nem hisz azokban az istenekben, akikben a város, hanem más, új daimónok működésében". A vádak ismertetése után Szókratész védőbeszédében kiemelte: az athéniak a daimónokat is isteneknek, illetve az istenek gyermekeinek tartják, így Melétosz gyanúja logikai képtelenség.

Emellett megjegyezte, hogy bár nem nézi le az égi tudományt, ő maga soha nem foglalkozott ilyesmivel, és példaként idézte a nagy tiszteletben álló Anaxagorasz könyveit, amelyek telve vannak a napról és a holdról való beszédekkel. Végezetül elmondta: ő csupán arra ösztönözte a fiatalokat, vizsgálják meg: mit tudnak valójában önmagukról és a világról; ezért azonban több kortársával szemben soha nem kért pénzt, és a fiatalok önként csatlakoztak hozzá.

Az ötszáz fős athéni törvényszék 281:219 arányban mondta ki bűnösnek Szókratészt, és a felperes halálbüntetést kért. Az athéni gondolkodó azonban nem mérsékeltebb büntetésért, hanem magas jutalomért folyamodott, rámutatva: egész életében azt hirdette, a vagyon és a hivatalok megszerzése helyett az athéniaknak inkább önmagukkal és boldogságukkal kellene foglalkozniuk, így csak jót tett a város polgárainak. A halálbüntetés kimondása után mondott beszédét úgy fejezte be: "én halni indulok, ti élni; de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent". Harminc nappal a tárgyalás után itatták ki vele a bürökpoharat.

Közel két és félezer évvel az ókori tárgyalás után Athénban most újra lefolytatták az eljárást - utólag korrigálandó a demokrácia történetének egyik súlyos hibáját. A nemzetközi jogászokból álló testület azonban nem döntött egyértelműen: öten mondták bűnösnek, és ugyanennyien találták ártatlannak Szókratészt a korabeli athéni törvények alapján, így nem bizonyosodott be a bölcselő bűnössége, ám az ártatlansága sem; viszont halálbüntetést most egyetlen vádló sem kérelmezett.

Szókratész, az egyetemes filozófiatörténet egyik legnagyobb gondolkodója a görög-perzsa háborúk vége felé, Kr. e. 470-ben született Athénban. A megismerés lehetőségét és feltételeit kutatta, és életét egy isteni hang sugallatára az ifjak tanításának, az athéni polgárok nemesítésének szentelte.

Gondolatait nem előadásokban fejtette ki, hanem mindig párbeszédeket kezdeményezett: az utcákon sétált, ismerősöket és ismeretleneket szólított meg, és kérdéseket intézett hozzájuk, például hogy tudják-e, mi a jó. Ironikus modora, és nem szűnő okvetetlenkedése sokakat idegesített a városban, így néhány rosszakarója őt tette felelőssé a városállamot sújtó csapásokért, és koholt vádakat kerített ellene.
Farkas-Cseke János