Nagy napok

2015. április 1./Mno/TibetPress

eredeti cikk

Nagy napok köszöntöttek ránk a nagyhét előtt.
A víz világnapjával nyitottunk március 22-én, aztán jött a Föld órája 28-án, és néhány órával ezután tekertünk egyet az órán is. Környezetvédelmi szempontból mindhárom esemény kiemelkedő jelentőségű. Az ENSZ azért találta ki a víz világnapját, hogy a kormányok, a különféle szervezetek és a magánszemélyek figyelmét legalább évente egyszer ráirányítsa arra, hogy víz nélkül nem megy. Elég szomorú, hogy ezt egyáltalán sulykolni kell, de ez van, így aztán az ökoterroir is évente többször mantrázza a víz szakrális, humanitárius, gazdasági és nemzetstratégiai jelentőségét. Külön hangsúlyozva, hogy a folyókat nem kellene betonba zárni, úgyis kitörnek, de ha már, akkor nem betojni kéne és ráereszteni a Dunát a szerbekre, hanem tárolni. És hogy a következő háborúk a vízért folynak majd.

Idén Áder János köztársasági elnök, aki a paksi bon mot-ja mellett, mely szerint egy atomerőmű nem biciklitároló, erdőkre-vizekre is ráveti vigyázó tekintetét, Hévízre látogatott a jeles napon, ami már lingvisztikai szempontból is kitűnő választás. Többek között elmondta, hogy a világban egyre nagyobb problémát okoz a vízkincs megőrzése, sokfelé a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz is hiányzik, és ez több mint kétmilliárd ember életét nehezíti meg nap mint nap. Tiszteletre méltó észrevétel ez egy olyan országból, ahol ivóvízzel húzzuk le a vécét. Egyelőre. Ferenc pápa is a Föld vízkészletének védelmét, valamint az ehhez való szabad hozzáférést szorgalmazta a római Szent Péter téren az Úrangyala imádságot követő beszédében. A szabad hozzáférés egyébként már most időszerű egy olyan világban, ahol menetrendszerűen lenyúlják az őslakosok földjét és egyéb értékeit, majd kifizettetik velük azt, ami az övék volt. A jövővel kapcsolatban pedig szemernyi kétségem sincs, tekintve, hogy jelenleg is nyolcvan okostojás birtokol annyi vagyont, mint három és fél milliárd másik.

De nem csak a vízzel van gáz, az árammal is. Világítunk, fogyasztunk és fényszennyezünk, ha kell, ha nem, de nyilván ez sem mehet így a végtelenségig. Ezért is jó kis akció a Föld órája, amikor a jobb helyeken egy órára kikapcsolják legalább a díszkivilágítást, és áramtalanítanak egy jóízűt, így aztán a városi ember is rácsodálkozhat, hogy fenn a magasban alapesetben nem reklámok vannak, hanem csillagok. Ezen is túl vagyunk, sőt, miután megsimogattuk kicsit a lelkiismeretünket, átálltunk a nyári időszámításra is. Előreléptünk hát egy órát az időben, amit annak idején energiatakarékossági okokból gondoltak célravezetőnek, és ha már így alakult, felőlem maradhatnánk is így. Mentálisan, hangulatilag is jobb lenne. Az ember tovább babrálhat a kertben, kevesebb áramot fogyaszt, már amennyiben lemond a légkondicionáló használatáról, később vágják fejbe egy sikátorban, és csökken a közlekedési balesetek száma. Úgyhogy az október végi pluszcsapást hagyhatnánk is, ráadásul egészségügyi szempontból is indokolt lenne az óraátállítás eltörlése. Kezdjük mindjárt ősszel!