Barack Obama második napja van Kínában, amely egyben nagy ázsiai körútjának
ötödik napja. Azonban a Hu Csin-Taoval folytatott tárgyalások nem hozták meg a
kellő eredményt, továbbra is sok maradt az ellentét.
Az alapok és ami nem működik
„Pozitív, együttműködő, átfogó”. Lépten-nyomon ezzel a három jelzővel illette
országuk kapcsolatát közös sajtótájékoztatójukon a Forbes friss felmérése által
a világ két legbefolyásosabbnak titulált embere. Barack Obama amerikai elnök, és
Hu Csin-Tao kínai pártfőtitkár két és fél órás, zárt ajtók mögött folytatott
kedd reggeli megbeszélése azonban korántsem volt annyira építő jellegű, mint
ahogy azt igyekeztek bemutatni.
Igaz, hogy rengeteg marginális kérdésben
sikerült közös nevezőre jutni (iráni és észak-koreai atomügy, klímaváltozás,
gazdasági együttműködés, energiapolitika) ám rengeteg dolog maradt továbbra is
feszültség tárgya. Ilyen a jüan helyzete, a biztonságpolitika, az amerikai
protekcionizmus és az emberi jogok. A hangsúly állítólag az utolsó kettőn volt:
míg Hu folyton az amerikai protekcionista intézkedéseket ostorozta, addig Obama
állandóan az emberi jogok szabadságával jött, amit a pártfőtitkár nemigen kívánt
érdemben kommentálni.
Szóba került Tajvan és a Dalai Láma amerikai támogatásának kérdése is, de Obama
nem kívánja korlátozni ezen amerikai támogatásokat. Ellenben elismerte Tibet
Kínához való tartozását, de párbeszédre kérte Hu-t a Dalai Láma képviseletével.
Annyit azért lebeszéltek, hogy Obama megvizsgálja a protekcionizmus kérdését, és
Kínában is összehívnak valamilyen fórumot az emberi jogi probléma megvitatására
- valamikor a következő év elején.
Nem ejtettek szót viszont -
nyilvánosan - olyan problémákról, amikről szívesen hallott volna a világ.
Például, hogy Amerika rekord összegű költségvetési hiányának (1.42 billiárd
dollár) elsődleges fedezője Kína, és a dollár értékének csökkenésével a kínai
befektetők igencsak féltik amerikai vagyonukat - ráadásul
az
előző nap igencsak sokat emlegetett jüan árfolyama sem került szóba. Ahogy
az amerikai iparosok panasza sem hallatott visszhangot: az elmúlt évtizedben 5.6
millió iparosnak szűnt meg a munkahelye, amiért elsősorban az olcsó kínai árut
és munkaerőt okolják - és amely helyzetet ráadásul a jüan mostani, mesterséges
gyengesége tovább rontja
Egyezségek - csak nagy vonalakban
Természetesen ezeket az érezhető ellentéteket igyekeztek tompítani. Obama
például kissé közhelyes és semmitmondó mondatokkal igyekezte meggyőzni a
nagyérdeműt, hogy minden rendben van, és Amerika még véletlenül sem kívánja
gátolni Kína fejlődését. Hangsúlyozták ellenben, hogy a két ország ezentúl
együtt fog működni a további konfliktusok elkerülése érdekében. Sokat fektettek
az elért együttműködések kommunikációjára - amelyek viszont korántsem
rendelkeznek akkora súllyal, mint azt beharangozták.
Atomügyben felemás
alku született: Észak-Korea esetében megegyeztek a hatpárti tárgyalások
folytatásáról, de ezek elmaradása esetén Kína erősebb szankciókat javasol -
annak ellenére, hogy ezeket eddig rendszerint ő fúrta meg. Irán ügyében azonban
a tárgyalások sikertelensége esetén Obama ígért komoly következményeket, míg Hu
mindenképpen párbeszéd útján rendezné a helyzetet. Elemzők szerint ennek a
legfőbb oka, hogy Kína komoly gazdasági kapcsolatba Iránnal.
A
Klímaváltozás kérdésében a két ország vezetője - mint a két legnagyobb
szén-dioxid-kibocsájtó - elismerte, hogy ők együtt kulcsszerepet játszhatnak a
változásban, és ígéretet is tettek egy „azonnal ható” egyezség elfogadására,
amely nem csupán egy „politikai nyilatkozat” lesz. Igaz, Hu azt is hozzátette,
csak „az ország kapacitásához mérten” fog ebben részt venni.
A gazdasági
ügyekre rátérve Obama megköszönte Kínának, hogy segített kihúzni Amerikát a
válság gödréből - többek közt állampapír-vásárlással - és azt is megjegyezte,
hogy a vele átbeszélt új gazdasági szemléletmód reményei szerint növeli majd az
USA Kínába való exportját, új munkahelyeket teremt, és növeli az életkörülmények
minőségét. Végezetül pedig elismerte Kína növekedésének mértékét, és azt is,
hogy ez alapján a világpolitikában is nagyobb szerepet kell, hogy kapjon - az
„irányítás terhét” Amerika hajlandó megosztani Kínával.
További lépések
Obama második napja hazai körökben sem okozott osztatlan sikert - és nem
valószínű, hogy a fenti hiányosságokat a harmadik napon ki tudja küszöbölni.
Igaz, most az amerikai népet két fontosabb kérdés is leköti: mi lesz az
egészségügyi átalakításokkal, és megy-e újabb negyvenezer katona Afganisztánba
harcolni? Ez utóbbiról Obamának a napokban kellene döntenie. Minden esetre a
világ két vezető hatalmának együttműködése a válság beígért tombolását is
fékezheti majd, ami kifejezetten nyugtatóan, és így stabilizálóan hat a
világgazdaság egészére. Igaz, az egészet beárnyékolják a valuták árfolyamáról
folytatott viták.
A következő útja az elnöknek Dél-Koreába vezet
majd.