Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Nagy árat fizethetnek az egyedüli gyerekekért

2010. augusztus 7. /Index/TibetPress

Harminc éve vezették be a világon egyedülálló születésszabályozási törvényt Kínában, amely csak egy gyereket engedélyezett a szülőknek, egyes területeken élők pedig engedményekkel vállalhattak két gyereket. A népesség növekedését sikerült lassítani, az előrejelzések szerint 2030 körül 1,45 milliárdon érheti el csúcspontját a kínaiak száma, azonban az intézkedés az évtizedek alatt felborította a kínai társadalom szerkezetét, és egy sor nagyon komoly problémát vonhat maga után.

A kínai egygyermek-szabály a világ egyik legismertebb és legvitatottabb népességszabályozási intézkedése, amelynek hatásai már messze túlmutatnak a puszta számokon a világ legnépesebb országában.

A harminc éve létrehozott szabályozás az eredeti célok elérése mellett nagyon komoly társadalmi és gazdasági problémákat is létrehozhatott, amelyek kezelése nem lesz könnyű a következő évtizedekben. A kormányzat azonban újabb népességrobbanástól tartva egyelőre nem változtat a szabályozáson, ezért legalább 2015-ig minden marad a régiben, hiába az aggasztó jelek.

Harminc éve vezették be

A lázongások, háborúk és éhínségek évtizedei után a Kínai Népköztársaság kezdeti napjaiban arra ösztönözték a kínaiakat, hogy minél népesebb nagycsaládokat hozzanak létre. A hirtelen népességrobbanás hatására azonban az ország lakossága néhány évtized alatt szinte megduplázódott, és az 1970-es évek végére elérte az egymilliárdot. Bár pontos adatok nincsenek, de becslések szerint a század közepén egy nőre 5,7 gyermek jutott, és még az 1970-es években is jóval 3 felett volt az arány.

Az állami vezetők szemében a népességrobbanás egyszerre a feltörekvő ország gazdasági fellendülésének és versenyképességének útjában álló legnagyobb akadállyá vált. Már az 1970-es évek elejétől tettek lépéseket a lakosság számának kiugró növekedése ellen: az abortuszokat elérhetővé tették a vidéki tartományokban is, nagyszabású kampány indult a késői házasság, a kisebb család és a 3-4 évente elosztott gyermekvállalás népszerűsítésére. A statisztikusok azonban úgy látták, hogy ezek az intézkedések kevésnek bizonyulnak, és Kína lakossága az ezredfordulóra elérheti az 1,4 milliárdot, tíz évvel később pedig az 1,7 milliárdot is meghaladhatja.

A folyamat lassítására 1978-ban bejelentették, és 1979-től alkalmazták a sokak szemében meglehetősen drasztikus lépésnek tekintett egygyermek-szabályt. Az alkotmányban is rögzített elképzelés alapvetően egy gyereket engedélyez a kínai szülőknek, azonban ez főként a városi családokra, és a lakosság 36 százalékára vonatkozik. Számos vidéki tartományokban két gyerekük is lehet a családoknak, ha az első gyermek lány, és ugyanez érvényes akkor, ha mindkét szülő egyedüli gyermek. Az országban élő etnikai kisebbségekre és Hong Kongra nem vonatkozik a korlátozás.

Retorziók egész sora, de nem hiányoznak a kiskapuk

Különböző kedvezményekkel próbálták a kijelölt útra terelni a kínai szülőket, az intézkedéseket betartók lakástámogatást, iskolai és egészségügyi segítséget kaptak. Az előírásnál több gyereket vállaló szülőket ugyanakkor pénzbírsággal sújtják, egyben az állami juttatások megvonását is kockáztatják, ráadásul nem vállalhatnak munkát a közszférában. Ha pedig még szülés előtt kiderül az újabb gyerek, akkor kötelező abortuszt is elrendelhetnek. Ugyanakkor az alkalmazott retorziók valójában tartományról tartományra is változhatnak. A China Daily szerint az is előfordult, hogy a hatóságok két nappal a kiírt időpont előtt ölték meg a születendő gyermeket egy asszony hasában, a tartományi családtervezési kampányok pedig többször is több ezer abortuszt és nők sterilizálását vonták maguk után.

Kiskapuk azonban itt is vannak: a bírság összege eltérő, és leginkább a család anyagi helyzetétől függ, a tehetősebb városi családoknak azonban nem jelent gondot akár az előző évi jövedelmük kétszeresének megfizetése sem. De mégha regisztrációs papírok nélkül a gyerekek nem is jogosultak közoktatásra sem egészségügyi ellátásra, a The Wall Street Journal kötelékébe tartozó MarketWatch-nak nyilatkozó egyik asszony elmondta, hogy második és harmadik gyermeküket egyszerűen magániskolába küldték, vagy külföldön taníttatták, de már azzal is ki lehet játszani a szabályozást, ha a gyerekek Hong Kongban születnek.

A vidéki családoknál más a helyzet, ők azért is vállalnak több gyereket, mert szükség van rájuk a földeken. Közülük többen arra játszanak, amikor megszegik a születésszabályozási törvényt, hogy vidéken sokkal nehezebben ellenőriznek a hatóságok, míg sokan egy életre szóló gazdasági befektetésnek tekintik a plusz munkaerőként is felfogott gyereket, akiért keresetük függvényében a városi családoknál kevesebb bírságot kell megfizetniük.

Nem nő örökké a népesség

Bár népszámlálás csak októberben kezdődik, de a jelenleg 1,3 milliárdosra becsült kínai népesség Csaj Csen-vu, a Pekingi Egyetem Népesedéskutatási Intézetének vezetője szerint 2034-re érheti el csúcspontját, és 1,45 milliárdon tetőzhet. Pontos adatok erről sem ismertek, azonban az egy nőre jutó születések száma jelenleg 1,6-1,9 között lehet, a hatóságok szerint pedig legalább 350 millióval sikerült csökkenteni az 1978-ban harminc évvel későbbre jósolt népességet.

Egyben úgy vélik, hogy a gazdaság beindítása és a környezeti előnyök mellett sikerült elkerülni a kiugró munkanélküliséggel járó terheket, egészségtudatosabbá vált az egész társadalom, és bármennyire is becserélné sok család a szép lakását, de több pénz maradt az emberek zsebében, a kevesebb gyerekkel nőtt az életszínvonal. A Pew Research Center amerikai közvélemény-kutató 2008-as felmérése szerint a kínaiak háromnegyede támogatja a kormányzat születésszabályozási politikáját, ugyanakkor az intézkedés előnyeinek elismerése mellett számos bírálat és kritika is érte nemzetközi és belföldi téren is a törvényt.

Negyvenmillió férfinak nem jut feleség

Az eredetileg egy generációra tervezett egygyermek-szabály harmincévnyi fenntartásának tulajdonított összetett problémahalmaz legfontosabb eleme a születendő gyerekek nemi egyensúlyának súlyos megbomlása. Jelenleg 100 újszülött kislányra 120 kisfiú jut, ami rendkívüli eltérés a természetes 100-104-es egyensúlyhoz képest.

A kínai társadalomban hagyományosan is a fiúkat preferálták, vidéken pedig különösen fontos volt, hogy egy fiú továbbvigye a család nevét, valamint a hiányzó megtakarítások és a hiányos állami ellátórendszer mellett gondoskodjon idős korukban szüleiről. A lányok erre azért nem alkalmasak, mert elsősorban leendő férjük családjához tartoznak majd. Bár illegális, de egy 12 dolláros (kb. 2500 forintos) ultrahangvizsgálattal még a legszegényebb vidéki szülők is kiderítik a gyerek nemét, és mivel a szabály megköti a gyerekek számát, a nem kívánt lányokat elvetetik. (A kínai és indiai kislányok művi elvetetéséről kapcsolódó cikkünkben olvashat bővebben>>> [1]) Ha pedig meg is szülik őket, nagyon sok lány kerül árvaházba, vagy pedig be nem jelentett gyerekként a világtól elzárt életre kényszerül, amelyben kevés esélye van oktatásra vagy egészségügyi ellátásra.

A Kínai Társadalomtudományok Akadémiája szerint tíz éven belül negyvenmillió húsz éven aluli kínai fiúnak nem jut majd számszerűleg sem feleség, ez pedig a családalapú kínai társadalomban különösen nagy megaláztatást jelent. Az ebből fakadó frusztráció a Reutersnak nyilatkozó szakértők szerint növeli az antiszociális és erőszakos viselkedések kialakulásának kockázatát, de egy ilyen társadalomban akár egy háborúnak is nagyobb az esélye.

Elöregedő társadalom, fogyó gyári munkások

A nemi egyenlőtlenségek mellett az elöregedő társadalom is a kínai születésszabályozás hozadéka, amely beavatkozás nélkül nagyon könnyen eljuthat arra a szinte, amit 4-2-1-nek neveznek. Ez azt jelenti, hogy egyke szülők egyedüli gyermekének négy nagyszülőt, és két szülőt kellene egyedül eltartania.

Már 160 millió hatvan éven felüli van, ez a kínai társadalom nyolcada, és a folytatódó trendek szerint 2050-re már 324 millió idős lehet, ami akkor már az össznépesség negyedét jelenti. Wang Suying civil ügyi minisztériumi tisztviselő elmondása szerint már most sem felel meg a szükségleteknek a szociális ellátórendszer, nincs elég öregek otthona, és elég ágy sem az idősek fogadására. A nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszer még messze nem áll készen a néhány évtized alatt lezajló ugrás kezelésére.

Az elöregedő társadalommal párhuzamosan Kína a munkaerőpiacon is csapást szenvedhet. Egy állami jelentés szerint 2016-ig még tarthat a felívelés, de onnan komoly gondokat okozhat a folyamatosan fogyó utánpótlás. Arthur Kroeber, a GaveKal-Dragonomics ügyvezetője szerint 2022-re a mostani 225 millióról 150 millióra esik vissza a 15-24 év közötti kínaiak száma, akik a gyárakban szükséges fiatal munkaerőt alkották. Ahogy ráadásul a Washington Post is rámutat elemzésében, az elmúlt időszak tüntetései, a gyári munkások lázadozása is jelentős részben a demográfiai változások eredménye. A most öntudatra ébredő kínai munkások valójában az első dolgozó egygyermek generáció.

Traumát okoz

A kínai születésszabályozásnak pszichológiai kihatásai is vannak sokak életében. Kínában ötször gyakoribb az öngyilkosság a fiatal nők között, mint a világban, és több szakértő ezt az elmúlt évtizedekben észlelt jelenséget is arra vezeti vissza, hogy nem bírják elviselni a fiút követelő társadalmi nyomást, vagy éppen a lánygyermekek elvetetését.

A Liaoningi Társadalomtudományok Akadémiája szerint az is a törvény egyik kedvezőtlen következménye, hogy a statisztikák szerint sokkal nagyobb eséllyel válnak el már harmincéves koruk előtt azok a fiatal kínaiak, akik mindketten egyedüli gyerekként nőttek fel. A kutatók szerint ennek egyik oka éppen a gyerekükhöz túlzottan is ragaszkodó szülők viselkedése lehet, akik tudat alatt akár még házastársukkal szemben is védelmezik gyermeküket.

Nem tudni, meddig folytatják

A születésszabályozási törvény tehát bőven beindíthatott kavargó folyamatokat, a kritikusok többsége azonban nem a szabályozás létét, hanem annak harminc évig fenntartását kifogásolja. Zhao Baige, a Kínai Népességügyi és Családtervezési Bizottság helyettes vezetője 2008-ban még azt mondta, hogy a következő évtizedben is marad a szabályozás, most februárban viszont már csak annyit erősített meg, hogy 2015-ig biztosan érvényben marad.

Siu Yat-ming, a Hong Kong-i Baptista Egyetem szociológiaprofesszora szerint az egygyermek-szabály eredeti bevezetésekor még csak egy generációra szólt volna, azonban a kínai hatóságok többek között azért sem léptek még a szabály eltörléséhez, mert egy hirtelen népességrobbanástól félnek. A szakértő szerint ugyanakkor a kormányzat a színfalak mögött vizsgálja, hogy néhány kiválasztott vidéki területen hogyan reagálnának az engedményekre, amelyet aztán felhasználhatnak az országos törvénykezéshez.

A nemi eltolódás visszabillentéséért a hatóságok próbálják hangsúlyozni a nők fontosságát. Megtiltották az olyan módszereket, amellyel megállapítható a magzat neme, a szelektív abortuszt pedig megbüntetik, míg egyes tervek szerint segélyeket kapnának azok a vidéki családok, ahol a második gyermek is lány. Az egygyermek-szabály fenntartását szolgálja, de már az elöregedő társadalom problémáját is érinti az a 2007-ben javasolt megoldás, hogy a vidéken élő szülők 60 éves koruk után állami apanázst kapnak, amennyiben csak egy gyerekük van.

A szabályozás várható változásaihoz ugyanakkor szakértők szerint érdemes Sanghajra figyelni, a város ugyanis helyzetéből adódóan valamivel korábban mutatja az országos trendeket. Ez elsősorban rendkívül magas idős populációjának köszönhető, ugyanis 2020-ra már a lakosság egyharmada hatvan éven felüli lehet. Sanghajban éppen ezért 2009-től a szabályozástól eltérve külön szórólapon biztatják két gyermek vállalására a városi fiatalokat. Hogy országosan is ez lesz-e az út, azt nem tudni, Siu Yat-ming szerint ugyanakkor arra biztosan nem kell számítani, hogy semmilyen szabályozás nem lép a mostani törvény helyébe, ezért teljes szabadságot nem kell várni.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb