Moszkva tartozik és követel - titkos NATO-anyagok a Wikileaksen

2010. december 9./Glóbusz/TibetPress

Azt követően, hogy a WikiLeaks kiszivárogtatásai alapján elterjedt a hír: a NATO januárban olyan titkos döntést hozott, hogy a Nyugatnak ki kell dolgoznia katonai terveket a balti országok megvédésére, Oroszország követeli a helyzet és a szövetség álláspontjának tisztázását. Különösen Dmitrij Rogozin, a NATO-hoz akkreditált orosz nagykövet nyilatkozata ütött meg igen határozott hangnemet, írja a RIA Novosztyi elemzése. Rogozin – akinek közismert szélsőségesen nacionalista és Nyugat-ellenes álláspontja – kijelentette: a Nyugat és ezen belül a NATO azonnal adjon ki olyan nyilvános és egyértelmű nyilatkozatot, mely leszögezné: soha, semmilyen körülmények között nem készül Oroszország „megtámadására”.
A NATO szóvivője kedden kijelentette: „a szervezet és Oroszország nem ellenségek”, ugyanakkor a NATO – már csak a rá ruházott felelősség miatt – mindig is kész valamennyi tagállamát megvédeni a külső támadásokkal szemben.

A WikiLeaks publikációiból kiderült, hogy a védelmi tervek az Egyesült Államok, Nagy Britannia, Németország és Lengyelország bevonásával készültek, és mind szárazföldi, mind pedig az érintett flották mozgósítására alapulnak. A tervek kijelölik azokat a német és lengyel kikötőket is, amelyek fogadni képesek az oda telepítendő NATO-erőket egy esetleges orosz támadás elhárítására.

Ilja Kramnyik katonai szakértő a RIA Novosztyi-nak írt elemzésében kifejti: a NATO és az orosz kapcsolatok azt követően romlottak meg, hogy Moszkva háborúba bonyolódott Grúziával. Ezt után néhány szimbolikus mégis fontos katonai döntés született, melyek egy új hidegháború kitörésével fenyegettek, ám míg a Nyugat azon tervei, hogy az orosz előretörés feltartóztatására, illetve Kelet-Európa megvédésére ballisztikus rakétaelhárító ernyőrendszert hozzanak létre Lengyelországban, a balti, illetve más kelet-európai országban gyorsan kitudódott, addig az orosz katonai lépések mind a mai napig titokban maradtak.
E szimbolikus konfrontáció mellett azonban számos olyan terület van – írja Kramnyik –, amelyen mind a Nyugat, mind pedig Oroszország könnyen szót érthet, s amelyek stratégiailag sokkal fontosabbak, mint a szimbolikus szembenállás. Így nagyobb esély van arra, hogy mind a Nyugat, mind pedig a Kelet ezek miatt mégis belekényszerül az együttműködésbe, hisz mindkettőnek vitális érdeke, hogy a Közel-Kelet, Belső-Ázsia törékeny békéje fennmaradjon, hogy megfékezzék a terrorizmust, a drogcsempészetet, az illegális migrációt, a tengeri kalózkodást vagy éppenséggel a nukleáris anyagokkal való kereskedelmet.