Most épp sok mindentől, de ami eddig nem volt: a kulturális tárca fizetett
hirdetése egy egész oldalt foglal el: ebben magyarázza a minisztérium, hogy mért
nem kellene aggódniuk a szlovákiai magyaroknak a nyelvtörvény
miatt.
Mondjuk, a szöveg nem túl élvezetes, nyilván nem is ez a célja, de
szemléletes: először következnek a törvényről idézett „hazugságok”, ezeket
követi a tárca cáfolata („valóság”). Mindenesetre tárgyától és formájától
függetlenül engem elgondolkodtat, hogy az utóbbi időben megszaporodott a
fizetett hirdetések módján közvetített cáfolatok és igazságok száma a sajtóban –
ilyesmire, azt hiszem, szorult helyzetében kényszerül a hirdető, vagy ha vaj van
a fején. A Szalon egyébként egy kiváló Rudolf Chmel-esszével indít, ennek a
jelenlegi szlovákiai belpolitikai légkör és a nyelvtörvény a témája. „Arról
győzködni a kisebbségieket, hogy egymás közt használhatják a nyelvüket,
szerintem kevés, de főleg fölösleges” – mondja egyebek közt a szlovák–magyar
kapcsolatok szakértője.
Különlegesnek kell tartanunk azt a dokumentumot is, melyet Popély Árpád
történész kutatott föl és mutat be a Szalonban: ez a reszlovakizációról szóló
százoldalas jelentés mindössze öt példányban készült 1949-ben, s több
vonatkozásban pontosítja a hontalanság időszakáról szóló eddigi
ismereteinket.
Egy oldalt szentelünk a Dalai Láma szlovákiai látogatásának: nemcsak az
eseményt, hanem kissé Tibetet is közelebb hozva, s természetesen közöljük Martin
Bútorának a Dalai Lámát (és Fedor Gált) köszöntő ünnepi beszéde szövegét.
A történelemnél és a politikánál maradva: Sidó Zsolt a közelmúltban a
két háború közti időszak magyar pártjait mutatta be, most a szlovákiai magyar
pártok jelenkori helyzetét vázolja röviden. Folytatódik Blogmustra sorozatunk
is. A zene szerelmeseinek most egy egész oldalt szentel a melléklet:
Hizsnyan Géza az idei nyári zenei élményeit ecseteli, Csehy Zoltán pedig két
viharos operát hasonlít össze.
H. Nagy Péter extra filmesszéje (Benjamin Button különös élete) a
különös, a különleges és a kivételes fogalmát nem a csodához (abszurdhoz,
fantáziához) köti, hanem a természeteshez, a biológiaihoz.
S persze szó esik az írószövetség új folyóiratáról, az Opusról is,
melynek ugyan még csak a jövő héten lesz hivatalos bemutatója Dunaszerdahelyen,
de a Szalon-olvasók már most megismerhetik a tartalmát.
Azt hiszem, ez a szeptember 12-i egy különlegesen jó Szalon.
